Nyilas-hungarista hatalomátvétel Magyarországon

Az 1944. augusztus 23-i román kiugrást követően a magyar politikai vezetés számos tagjában megfogalmazódott az elhatározás, hogy a háborúból ki kell válni. De mikor és hogyan? – volt a legtöbbször megfogalmazott kérdés.A Sztójay Döme vezette kormányt felváltó Lakatos Géza vezérezredes által irányított kormány alapvetően azért jött létre és tükrözte összetétele mintegy hatvan százalékában a magyar érdeket, ahogyan évekkel később Lakatos Géza azt jellemezte, hogy előkészítse a háborúból való kiválást.A Dél-Erdély elleni magyar– német támadás sikertelensége, majd a Debrecen térségében lezajlott nagy ütközet egyértelművé tette az államfő, Horthy Miklós számára, hogy nem lehet tovább várakozni.A kormányzó megbízásából háromtagú delegáció indult Moszkvába, hogy a szövetséges nagyhatalmak képviselőivel megállapodjon a korábban már jelzett mikorról és hogyanról. Miközben azonban a magyar delegáció Moszkvában tárgyalt, pontosabban tudomásul vette a szövetségesek nevében eljáró Szovjetunió feltételeit, Budapesten megkezdődtek a szélsőjobboldali hatalomátvétel előkészületei.A németek, akik előtt nem maradt titokban a Faragho Gábor vezérezredes (kinevezése olyan gyorsan történt, hogy a szükséges ellenjegyzés sem történt meg, de ő ezt a rendfokozatot használta) vezette küldöttség útja és célja, október közepére az addig számításaikban alig-alig felbukkanó Szálasi Ferenc és pártja mellett döntöttek. Ennek alapvető oka az volt, hogy Szálasi Ferenc és hívei a végsőkig való kitartást hangoztatták, és a reménytelennek tűnő harcra is hajlandóak voltak.A nyilasok, akik már szeptember elején kidolgozták a hatalomátvétel menetrendjét, megállapodtak más szélsőjobboldali mozgalmakkal és csoportokkal a közös kormányzásban.Október elején felgyorsultak az események. Szálasi Ferenc és Edmund Veesenmayer, a nemzetiszocialista német Harmadik Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja október 11-i találkozóján megállapodás született a hatalomátvételről és lényegében a kormány összetételéről is.A németek és a nyilasok komoly előkészületeket tettek a hatalom átvételére: 1944. szeptember 20-án Budapestre érkezett Otto Skorzeny és különítménye – melynek komoly szerepet szántak a hatalomátvétel előkészítésében és végrehajtásában –, megalakult a szélsőjobboldali parlamenti képviselőket tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetsége, s mozgósították a nyilas pártszolgálatosokat is, kiadva az utasításokat és jelszavakat. Október 8-án elrabolták a németek a budapesti I. hadtest parancsnokát, vitéz Bakay Szilárd altábornagyot, akinek fontos szerepe lett volna a tervezett „kiugrásban”.Az október 11-én Moszkvában aláírt és a fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséhez előzetes feltételt jelentő megállapodást követően Horthy Miklós kormányzó kérte a szovjet hadvezetést, hogy állítsa le a Vörös Hadsereg csapatainak támadásait, hogy a frontokról megfelelő erőket lehessen Budapestre, illetve annak körzetébe szállítani.A magyar alakulatok Budapestre és térségébe történő szállítása azonban lassan és vontatottan haladt. A Honvéd Vezérkar főnöke, vitéz Vörös János vezérezredes csak részben volt beavatva a tervekbe, sem a pontos elképzelésekről, sem a végrehajtásról nem tájékoztatták, illetve nem vonták be az előkészületekbe, jóllehet a harcoló magyar királyi honvédség csapatainak egyedül neki volt joga érdemi parancsokat kiadni.A Vörös Hadsereg csapataival szemben álló magyar hadseregek parancsnokai közül a feltétlenül kormányhűnek tekintett vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes és primor dálnoki Veress Lajos vezérezredes tájékoztatást kaptak a várható feladatokról, de az információkat nem osztották meg beosztottaikkal, és érdemi előkészületeket sem tettek. Meglepő talán, de a kormány tagjai közül is csak néhányan tudtak a moszkvai tárgyalásokról, illetve az aláírt egyezményről.Horthy Miklós október 14-én tájékoztatta a „csonka” minisztertanácsot a fegyverszünet megkötésének szükségességéről. A bejelentés szellemében a minisztertanácson kidolgozták a fegyverszüneti feltételeket, amelynek alapjául a finn–szovjet fegyverszüneti egyezményt tekintették.Ezen tervekben a budapesti munkássággal, illetve a Magyar Fronttal gyakorlatilag nem számoltak, jóllehet utóbbinak a képviselői – Tildy Zoltán és Szakasits Árpád – a tervezett kiugrás előtti napokban felajánlották együttműködésüket.A magyar tervezgetésekhez viszonyítva a németek ismét előbb léptek. A „Panzerfaust”-akció október 15-én megindult. A délelőtti órákban Skorzeny emberei tőrbe csalták és elfogták ifjabb Horthy Miklóst, akit azonnal ki is szállítottak az országból. Az esemény miatt késve kezdődő Koronatanácsra nem egy döntésre kész, határozott kormányzó, hanem egy, a fia és családja életéért aggódó, 77. életévében járó öregember érkezett. Ennek ellenére megszületett a döntés: fegyverszünetet kell kérni! Horthy ugyanis nem azt jelentette be a kormány tagjainak, hogy megbízottai október 11-én aláírták az előzetes feltételeket, hanem azt, hogy a tárgyalások ezután kezdődnek majd meg. A Koronatanács a tervet egyhangúlag elfogadta.Az államfő az elhúzódó Koronatanács ülését megszakítva fogadta Veesenmayert, akinek a szemére vetette a németek magyarellenes cselekedeteit, fia elrablását, és bejelentette, hogy fegyverszünetet kér. Ennek szellemében olvasták be a rádióban a kormányzói proklamációt, déli 12 óra után. A szövegben fegyverszüneti kérelemről volt szó, a németek elleni fellépésre senkit sem szólítottak fel. Ugyanakkor hangzott el a legfelsőbb hadúri parancs is: „Honvédek! Hőn szeretett Hazánk szívében folyó pusztító harctól – a küzdő erőket figyelembe véve – immár döntő, az országra nézve kedvező fordulatot nem várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyveres hatalom legfőbb hadura, felszólítlak Benneteket, hogy honvédeskütökhöz híven hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró parancsnokaitok útján kiadott parancsaimat.További létünk attól függ, hogy a honvédség minden egyes tagja a súlyos helyzetben kötelességtudó és végsőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson. Horthy s. k. Csatay s. k.”A proklamáció és a hadparancs azonban csak üres szólam maradt. A kellően nem tájékoztatott és tervekkel nem rendelkező seregtestek mozdulatlanok maradtak. (A legtöbb, amit néhány alakulat megtett, védelmi intézkedéseket foganatosítottak minden oldalról várható támadás ellen.) Budapesten a délutáni órákban a honvédség ott állomásozó alakulatainak zöme várakozó álláspontra helyezkedett, miközben az I. hadtest parancsnokát, vitéz Aggteleky Béla altábornagyot saját tisztjei tartóztatták le vitéz Hindy Iván vezérőrnagy vezetésével. Ugyancsak saját beosztottai fogták le dr. vitéz Hardy Kálmán altábornagyot, a Folyami Erők parancsnokát. A végsőkig való kitartást támogató vezérkari tisztek, így Nádas Lajos vezérkari ezredes, Porzezinsky György vezérkari alezredes mindent megtettek azért, hogy a kiugrás sikertelen maradjon.A Honvéd Vezérkar főnökének nevében a rádió a délutáni órákban már olyan parancsot közölt, miszerint a kormányzói proklamáció nem jelent fegyverletételt, a harcot folytatni kell. Az esti, majd az éjszaki órákban Horthy Miklós és miniszterelnöke, vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza sorozatos tárgyalásokat folytatott Rudolf Rahn nagykövettel és Veesenmayerrel. A két német diplomata meggyőzte Horthy Miklóst arról, hogy a számára egyedüli lehetséges megoldás az, ha visszavonul a politikai élettől, és lemond a hatalomról. Közben a német alakulatok megszállták Budapest legfontosabb középületeit, a Magyar Rádiót, a laktanyákat. A rádió nemsokára Szálasi Ferenc „hadparancsát” sugározta, és Beregfy Károly vezérezredest kérte Budapestre.Az éjszakába nyúló tárgyalások eredményeként Horthy Miklós végül is lemondott kormányzói tisztéről. Huszonöt esztendős működésének utolsó ténykedéseként Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnökké, és a kormányzói hatalmat is ráruházta.Október 16-án a hajnali órákban a Várat megrohamozó németek és a megegyezésről nem értesült testőrök között rövid tűzharcra került sor – melynek eredménye néhány halott volt –, és ezzel a tervezett kiugrásból csak elvetélt kísérlet lett. A sokak által remélt fegyverszünet helyett a nyilas-hungarista hatalomgyakorlás hónapjai következtek, súlyos megpróbáltatásokkal, értékek milliárdjainak és életek tízezreinek elpusztulásával.