A borról tisztán

1999. 11. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aborhamisítókat már többször szidtam ezeken a hasábokon, most folytatom. A borhamisításnak történelmi gyökerei vannak, apáról fiúra száll a kémiai svindli: végy egy demizson cukrozott löttyöt, kezeld, érleld, tégy hozzá ezt meg azt, máris csorgathatod poharadba a borzalmas lét, elég egy korty belőle, már mész is neki az ajtófélfának. Az élet és a bor hamis. Tájékozatlanabb olvasó gyakran arra gondol: a borpancsolás a rendszerváltás szülötte, kilencven előtt idehaza kizárólag nemes fajboroktól rúgott be a munkásosztály és a dolgozó parasztság – hamis bornak híre-hamva sem volt, ha lett volna, azonmód elvisz mindenkit a KGB és az ÁVÓ, függetlenül attól, ki itta, vette, adta... Ez azonban nem igaz. Magyarország már a KGST-időkben is a borhamisítás paradicsoma volt, százezer hektószámra készült a rettenetes cefre, a patinás Kecskemétvin – talán a Vörös Zászló-érdemrendet is megkapták – például évi négyszázezer hektoliter hitvány seprűborból készült, cukorral, tiszta szesszel feljavított, „erősített csemegebort” exportált a keleti piacokra, amitől aztán előbb a fogyasztó, később maga a kommunizmus is megingott. A Kecskemétvin dolgozói valószínűleg így kívánták két vállra fektetni az akkor már eresztékeiben recsegő brezsnyevi bolsevizmust Marxostul, Leninestül. Sikerrel. De mert a magyarban erős a hagyománytisztelet, a nemzeti borpancsolás a kommunizmus bukása után is folytatódott. Most viszont szólni kéne a fiúknak, hogy már elég volt. Győztünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.