Gondok a légierőnél

Az orosz légierő négyezer repülőgépet számláló hadrendjének mindössze 21 százaléka nevezhető modern eszköznek, míg négyötödük az előírt élettartamukon túl szolgál – hozták nyilvánosságra a közelmúltban egy, a témával foglalkozó katonai konferencián az orosz Távol-Keleten. A szakmai összejövetelen Dmitrij Morozov vezérőrnagy, a fenntartásért és javításért felelős parancsnok kifejtette, hogy a gépek hetven százalékát a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején gyártották, és mintegy egyharmaduk vár nagyjavításra. Amennyiben a döntéshozók nem változtatnak a krónikus alulfinanszírozottságon, úgy ez az arány 2005-re akár 60-80 százalékra is nőhet. Ez a tény felelős a jelenleg leállított, bevethetetlen gépek magas számáért, bár ideiglenes megoldásokkal, úgynevezett üzemidő-kitolással működőképesen tartanak sok repülőgépet és helikoptert, amelyek ipari javítására különben nincsen fedezet. Következésképpen az alakulatok takarékosan bánnak gépeik üzemidejével, bár ez a pilóták gyakorlási lehetőségeit korlátozza. A Front (harcászati) Légierő Szuhoj és MiG gépeinek 18 százaléka vár javításra, míg a Szállító Légierő gerincét alkotó An–12-es gépek több mint felének tolták már ki az üzemidejét – akár 35 évre is. A csecsen műveletben is fontos szállítógépparknak összességében mintegy harmada van a földhöz szegezett állapotban. Az orosz légibázisok látványának Kalinyingrádtól Kamcsatkáig alapvető eleme sok tucat félrehúzott, alkatrészért „kannibalizált”, leponyvázott repülőgép. Bár a nyilvánvaló gazdasági okok miatt a katonai költségvetés látványos növekedése nincs napirenden Oroszországban, a konferencián elhangzott, hogy a jövő évi költségvetésben nagyobb hangsúlyt kap a repülőgépek bevethetőségének biztosítása.