Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Livingstone226Blair 1-0

Jotischky László (London)
1999. 11. 19. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ken Livingstone, a szélsőbaloldali munkáspárti képviselő a miniszterelnök és a pártvezetőség óhaja ellenére rákerült a párt londoni polgármester-jelöltjeinek rövidített névsorára.Könnyen lehet, hogy 2000 májusa az öröm és az üröm hónapja lesz Tony Blair miniszterelnök számára. Tony Blair minden bizonnyal örülni fog negyedik gyermeke születésének, a miniszterelnök örömébe azonban könynyen keserűséget vegyíthet az, hogy Ken Livingstone nyeri el a nagy-londoni polgármesteri tisztséget. Nem lehet eltúlozni az ügy fontosságát Tony Blair és a kormány szempontjából. A miniszterelnöknek az elmúlt néhány nap alatt tett kijelentései arra mutatnak, hogy eltökélt szándéka az utolsókig harcolni Livingstone megválasztása ellen, s hogy ez a harc épp olyan sarkalatos fontosságú Blair és az „Új Munkáspárt” szempontjából, mint az, amelyet azért folytatott, hogy a Munkáspárt száműzze alkotmányából a nevezetes negyedik pontot, amely elkötelezte a pártot az államosítások mellett. Tony Blair és Ken Livingstone párbaja messze túlmegy a személyes ellenszenv, büszkeség, presztízs, makacsság határain. A miniszterelnök számára azt a kérdést veti fel, hogy sikerült-e véglegesen legyőzni a szélsőbaloldalt, a pártnak azt a kedélyesen „bárgyú balnak” nevezett, kommunistáktól, sőt trockistáktől hemzsegő, minden szélsőséges ügyet fölkaroló szárnyát, amely a szó legszorosabb értelmében évekig megválaszthatatlanná tette a Munkáspártot, mert szólamaival nemcsak az individualistákat, a konzervatív szavazókat, a tőkéseket, hanem szinte minden értelmes szavazót elriasztott tőle. A pártnak ez a szárnya, amelynek fő korifeusait Tony Blair Livingstone-ban, Scargillban, a szénbányászok kommunista szakszervezeti vezetőjében és Tony Bennben, a radikális, populista demagógban látta, a múltban nemegyszer olyan vonalat képviselt, amelyet még az egykori szovjet kommunista párt is „baloldali szájtépőnek” nevezett volna, s amely törvénysértő utcai provokációival, a „parlamenten kívüli demokrácia” demagóg jelszavával gondoskodott a toryk uralmának a választópolgárok által szentesített állandósításáról. Ezzel többet ártott a Munkáspártnak, mint a legravaszabb konzervatív taktikusok. Tony Blair most ennek a balszárnynak a feltápászkodását látja Ken Livingstone sikerében. Livingstone sikere abban áll, hogy a kifejezetten ellene emelt első akadályon sikerült átjutnia, amikor rákerült a rövidített jelöltlistára. A jelölteket szűrő bizottság napokig rágódott a problémán, két alkalommal is hosszú órákon át faggatta a politikust, de végül úgy döntött, hogy indulhat a másik három jelölttel együtt. A következő állomás a jelölő testület lesz, amelynek négyük közül kell kiválasztani a kormánypárt hivatalos jelöltjét. Ennek a jelölőtestületnek egyharmada nagy-londoni választókerületeket az Alsóházban illetve az Európai Parlamentben képviselő politikusokból, valamint a nagy-londoni önkormányzatok választásain induló munkáspárti jelöltekből áll, másik harmada a szakszervezetekből, a harmadik harmad pedig a párt nagy-londoni alapszervezeteiből. Ha ez a testület Ken Livingstone-t jelöli a nagy-londoni polgármesteri tisztségre, akkor a kormány abba a helyzetbe kerül, hogy a májusi választáson vagy támogatja saját legveszedelmesebb ellenfelét, vagy megszegi a másoktól megkövetelt pártfegyelmet, és megvonja támogatását saját pártjának hivatalos jelöltjétől. Ezért félő, hogy a május a keserűség hónapja is lesz Tony Blair számára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.