Muzsika

1999. 11. 21. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mai magyar zeneszerző művéből adtak valamelyik este a rádióban. Én egy kicsit késve, a darab közben kapcsoltam be a készüléket, akkor sem találtam meg mindjárt a csatornát, tekergettem összevissza a gombot, de csak mindenféle robaj meg csörömpölés hallatszott kifelé, mint amikor az üvegvisszaváltó raktárában a villanytargonca fölborítja a kólásrekeszeket. Talán még ma is ott babrálnám az állomáskereső gombot, ha közben rám nem szól az asszony, hogy álljak már le, réges-rég a Bartókon vagyok, ha nem venném észre. És tényleg így volt, mert nemsokára mondta is a szpíker, hogy itt a Bartók rádió, a nyitányt hallottuk ennek és ennek a kortárs zeneszerzőnek a darabjából, hamarosan folytatjuk. És tényleg folytatták. Innét kezdve valami vízzubogásféle hang jött ki a készülékből, amit csak néha-néha tört meg egy hosszabb meg egy rövidebb gurgulázó sikoly valahonnét a sztratoszférából. A felvonás végén meg persze visszajött a nyitányban már hallott alapmotívum, a figyelmetlen targoncakezelő a rekeszekkel. Ültünk az asszonnyal a készülék előtt, ő ijedten belém kapaszkodott, ahogyan csak az asszonyok tudnak férjükbe kapaszkodni szőnyegbombázás vagy természeti katasztrófa idején. Akkor én gyengéden magamhoz szorítottam, s mert mondanom kellett valamit, azt mondtam: „Nyugi, mindjárt vége!” De mert még nem volt vége (egész estét betöltő darabot írt a mai magyar zeneszerző), hozzátettem: a zenének mindig híven kell tükröznie a kort, amelyben íródott. Aztán még hosszan szorítottuk egymást, reménykedve egy szebb, boldogabb világban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.