Eltussolták a CW-bankos jelentést?

A Napi Magyarország értesülése szerint hét éve a CW Bank vezérkarának asztalára került egy olyan jelentés, amely kétes, milliárdos végösszegű szerződéskötésekre és több szervezeti problémára hívta fel a figyelmet. A bankvezetés akkor félretette az ügyet, s ma még nem tudni, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz eljutottak-e a dokumentumok. Ismeretes, hogy a bécsi leánybank hetvenmilliárd forintos veszteséget halmozott fel.Tudomásunkra jutott, hogy a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankjának egyik hitelügyekkel foglalkozó osztrák munkatársa 1992-ben jelentést írt Makai Imre akkori vezérigazgató és az igazgatóság többi tagja részére, amelyben vitatható szerződéskötésekre, még elkerülhető, ám több milliárd forintos veszteséggel fenyegető hitelkihelyezésekre, s a CW Bank lízingcégének szerinte kérdéses tevékenységére hívta fel a figyelmet. Emellett a Sedlmayer-levélként emlegetett dokumentum szót ejtett több belső, szervezeti problémáról is, amelyek a pénzintézet hatékonyságát befolyásolták. A későbbiekben a jelentést megküldte a CW Bank felügyelőbizottságának és a jegybanknak.Értesüléseink szerint a jelentés írója nehezményezte a bank hitelezési gyakorlatát, amelyet túl kockázatosnak tartott. Szerinte a szerződéskötéseket nem előzte meg megfelelő döntés-előkészítési eljárás, nem támasztották alá jogi biztosítékokkal a hitelkihelyezéseket, s utólag nem követték nyomon őket. Emiatt sok esetben lehetetlenné vált a bank követelé-seinek érvényesítése. Különösen nagy problémákat vélt felfedezni a CW Leasingnél, ahol szerinte elemi kontroll nélkül bonyolították az ügyeket.Úgy tudjuk, az osztályvezető kemény kritikát fogalmazott meg a belső ellenőrzési rendszerről is. Szerinte az valójában nem is működött, s az ellenőrzési osztály csupán könyvelési egyeztetésekkel foglalkozhatott. A komoly ügyekben a bankvezetés kézi vezérléssel döntött. Sedlmayer számos – banktitoknak minősülő – konkrét szerződéskötést is felemlegetett, s több esetben gyors lépéseket szorgalmazott a milliárdos veszteségek elkerülésére.Miután a bankvezetés kézhez kapta az írást, valóságos botrány tört ki a CW-ben. Egyes állítások szerint Sedlmayert megpróbálták rábírni, hogy szélesebb körökhöz – így például Budapestre, az MNB-be – ne juttassa el a levelet, s arra kérték, hogy vonja vissza állításait. A tisztviselő ezt nem tette meg, mégis ellentmondásos információkat kaptunk arról, hogy az anyag eljutott-e a felügyelőbizottság tagjaihoz, illetve a jegybank akkori vezetéséhez. Surányi György, a jegybank elnöke lapunknak adott szeptemberi interjújában már tett egy szűk szavú utalást a levélre. Azt állította, hogy az MNB-hez csak 1998-ban jutott el az információ.Lapunk azt is megtudta, hogy a CW Bank új felügyelőbizott-sága 1998-ban felkérte a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési főosztályát, hogy vizsgálja ki a Sedlmayer-ügyet. A vizsgálat szerint az osztrák banktisztviselő számos megállapítása helytálló volt, a felvetések nagy többségével mégsem foglalkozott a bankvezetés. Makai Imre vezérigazgató – az ellenőrzési főosztály szerint – elsimította Sedlmayerrel a konfliktust. Azokért a veszteségekért, amelyeket a tisztviselő javaslatai alapján részben elkerülhettek volna, a vizsgálatot végzők véleménye szerint a CW Bank akkori vezetőit terheli a felelősség. Akárcsak a felügyelő-bizottság akkori elnökét, aki nem intézkedett a felvetések megvizsgálásáról.Makai Imre, aki 1990 és 1995 között volt a CW Bank vezérigazgatója – jelenleg a Deutsche Bank Magyarország első embe-re -, bár válaszolt lapunk a Sedlmayer-levél sorsát illető kérdéseire, ám az ellene folyó eljárásra hivatkozva nem kívánt hozzájárulni feleletei közreadásához.A CW-albizottság előtt a múlt héten ugyanakkor elmondta: nincsenek ismeretei arról, miből származik a CW Bank mostani vesztesége. Azzal is védekezett, hogy a nagyhitelek odaítélése során a végső szót általában nem ő, hanem a felügyelőbizottság mondta ki. Makai a bizottság előtt sem volt hajlandó érdemi választ adni a felelősségét boncolgató kérdésekre, annyit azonban leszögezett, hogy a Magyar Nemzeti Bank nemrég tett feljelentését elfogadhatatlannak tartja. Szerinte nem lehet azzal érvelni, hogy csak a CW korábbi vezérkara felelős a hetvenmilliárdos veszteségért, amikor az akkori külső körülmények jelentős mértékben közrejátszottak az eladósodásban.Domokos László, a jegybank kereskedelmi banki tevékenységét vizsgáló parlamenti albizottságának elnöke kérdésünkre úgy nyilatkozott: tud a Sedlmayer-levél létezéséről, ám arról nem hallott, hogy a Nemzeti Bank 1998-ban vizsgálatot végzett volna az ügyben. A bizottság kedden bekért a Nemzeti Banktól minden olyan vizsgálati anyagot, amely a CW Bankhoz kötődik, így reménye szerint az ominózus levelet és az említett vizsgálati anyagot is átadja majd a jegybank.A bizottsági elnök tájékoztatása szerint a testület feltehetően január végén vagy február elején jelentést tesz az addigi eredményekről, de a tervek szerint még meghallgatják Surányi Györgyöt, a jegybank elnökét és Bod Péter Ákost, az MNB korábbi vezetőjét.Blahó Miklós, a Magyar Nemzeti Bank szóvivője elmondta: valóban folytattak vizsgálatot a Sedlmayer-ügyben, de részleteit nem árulhatja el, mert a dokumentációt minősített banktitoknak nyilvánították.A CW-albizottságnak jövő szerdán megküldik az anyagot, de úgy, hogy a benne szereplő személyek nevét olvashatatlanná teszik.A CW Bank a rendszerváltás előtt elsősorban Kelet- és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi ügyletek finanszírozását látta el, ám a közismert hetvenmilliárdos tartozás, amelyet most közpénzekből kell rendezni, főként 1991 és 95 közötti rossz kihelyezésekből származik. A bécsi lakosság ugyanis inkább a hazai pénzintézeteket kedvelte, a magyar leánybankot inkább csak olyan ügyfelek keresték fel, akik kiszorultak az osztrák bankokból. 1995 előtt csupán bennfentes körök értesülhettek a CW Bankot övező gondokról, akkor azonban fizetésképtelenné vált a pénzintézet legnagyobb ügyfele, s a bomba robbant. Az 1995-ben ismertté vált tizenötmilliárd forintos tartozás mára hetvenmilliárdra duzzadt. Ennek okát a parlament albizottsága vizsgálja.Lapunk korábban hírt adott arról, hogy Paul Auerbach, aki alig egy évig volt a CW Bank vezérigazgatója, majd alkalmatlansága miatt felbontották a szerződését, 1,45 millió dollár végkielégítéssel távozott a bécsi leánybanktól. Ráadásul az összeget egy off-shore cégen keresztül, Liechtensteinben fizették ki számára. A parlamenti albizottság ezt az ügyet is meg kívánta vizsgálni, ám Domokos László bizottsági elnök elmondása szerint Riecke Werner, aki akkoriban a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként jóváhagyta az ügyletet, a bizottság előtt nem kívánt beszélni az ügyről.