Bizonytalan jövő vár a Szigetközre

1992 októbere óta – amikor Szlovákia Dunacsúnynál ön-kényesen elterelte a Dunát – szinte nem telik el olyan hónap, hogy a víz nélkül maradt Szigetköz sorsának rendezéséről ne bontakozna ki egy-egy újabb vita. Nemcsak az egymást követő kormányok, de a környezetvédők és vízügyesek különböző körei sem értenek egyet a kérdésben. Az érvek és álláspontok kavalkádjában ráadásul nehéz igazságot tenni addig, amíg a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptemberi ítéletének értelmezésében nem tud megállapodni Szlovákia és Magyarország. Ettől függ ugyanis – egyebek mellett -, hogy mennyi vizet kap majd a Szigetköz. Ebben az írásban mégsem a politikai és szakmai álláspontok ismertetésére törekedtünk. Alexay Zoltán biológust, a szigetközi élővilág ismert kutatóját, több, a témával foglalkozó könyv szerzőjét arról faggattuk, miként vészeli át a természet a közel nyolc éve tartó ökológiai katasztrófát. Böősi Imrét, a szlovák vízlépcső árnyékában lévő Ásványráró polgármesterét pedig arról, hogy a Duna elterelése hogyan érintette a táj lakóit.Nincs akkora kár, mint állítják- Hágában a magyar fél elsősorban a szigetközi élővilág és az ivóvízkincs viszszafordíthatatlan károsodására hivatkozott. A dunai kormánybiztos szerint megközelítően ezermilliárd forintra tehető a természerti kár. Ön hogy látja, menynyiben visszafordíthatatlan a Szigetköz károsodása? – kérdeztük dr. Alexay Zoltán biológust, főiskolai docenst.- Felelőtlenség feketén-fehéren kijelenteni, hogy a Szigetköz alatt található ivóvízkincs elszennyeződik. Ezt legfeljebb 20-30 év múlva tudhatjuk meg. Az élővilág esetében már kézzelfoghatóbb a pusztulás. Amikor 1992 októberében elterelték a Dunát, katasztrofális helyzet alakult ki. Rengeteg állat pusztult el, hatalmas mennyiségű hal, kagylók, csigák és más vízi fajok. Jelentős kárt szenvedtek az erdők is. Sokszor már augusztusban lehull a fák lombja, és az elmúlt években csökkent a fahozam, azaz lassabban nőnek a fák. Ez mind a vízhiány jele.Ugyanakkor a természet egyedülálló alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Különösen a vízi élővilág, amely hamar rehabilitálja önmagát. Ezért a Szigetközben annyira nem is rossz a helyzet, mint azt sokan állítják. Amikor 1994-ben – kétéves késéssel – végre elkezdődött a vízpótlás, a mélyebb, továbbra is víz alatt maradó mederrészekből rövid idő alatt újra elszaporodtak a vízi élőlények. Ami visszafordíthatatlanul károsodott, az a töltést kísérő, úgynevezett mentett oldali mocsárvilág. Például az Ásványráró környéki mocsárrétekről egyedülálló populációk tűntek el, a jelek szerint örökre. Nem kapták meg ugyanis azt a fakadóvizes elöntést, ami korábban minden évben kétszer jelentkezett. Több olyan madárfaj és növény is eltűnt a Szigetközből, amely sehol máshol nem él a környéken, ezért nem is tud visszatelepülni.- A hágai döntés előtt komoly vitákat váltott ki az ideiglenes vízpótló rendszer megépítése. Az egyik oldal szerint rossz irányba befolyásolta a döntőbírákat azzal, hogy csökkentette a természeti kárt. Ezt hogyan látja?- Akik ezt mondták, akarva-akaratlan az élővilág pusztulását támogatták, ráadásul éppen annak megmentésére hivatkozva. Már az a két év is komoly veszteséget jelentett, amíg a viták miatt nem lehetett üzembe helyezni a rendszert. Még ma sincs megállapodás a hágai ítélet értelmezéséről, s talán évek múlva sem lesz. Ha nem lenne vízpótlás, akkor később már nincs mit rehabilitálni. Ugyanis a vízi élet nagy része elpusztult volna. Ez egy ideiglenes megoldás, s nem befolyásolja a későbbi végleges megoldást. A vízpótló rendszer bővítése ma is tart. Jelenleg már Ásványráró környékén – tehát a Szigetköz alsó szegleténél – járnak a munkálatokkal. Sőt a mentett oldali – a töltéseken kívüli – vízpótlás is megkezdődött, ott újjáélesztik a csatornarendszer egy részét. Különben is, Horváth József, egykori köztársasági megbízott egyszer azt mondta nekem, hogy a jog szerint kártérítést akkor lehet kérni, ha a kárenyhítésért mindent megteszünk. Ez elég meggyőzően hangzik.- 1992-ben dízelszivatytyúkkal is próbáltak vizet juttatni az Öreg-Dunába...- Az egy agyrém volt. Néhány hónap alatt 340 millió forintot költöttek rá, közben a szivattyúk összesen 15 köbmétert tudtak átemelni másodpercenként. Összehasonlításként: a vízpótló rendszer ma 80-100 köbmétert juttat az ágrendszerbe.- A közelmúltban napvilágot látott végleges megoldási javaslatok közül melyiket tartja a legjobbnak?- A meanderező – kanyargó főágas – terv messze a legkitűnőbb. Ez a megoldás a legkisebb rombolással jár, és a leginkább hasonlít a Szigetköz eredeti, szabályozás előtti képére. Úgy juttat vizet az ágrendszerbe, hogy közben a víz a folyóágakban mozgásban marad. Köztudott, hogy a Szigetközzel akkor is kellene valamit kezdeni, ha az egész bős-nagymarosi terv szóba sem került volna. A túlzott szabályozás, sok mellékág lezárása ugyanis a folyó főmedrének kimélyüléséhez vezett, ami még inkább csökkentette a mellékágak vízellátását, s közben még a hajózási gondok is állandósultak. Ezt egyesek betongátakkal próbálták rendezni, de a meanderező terv sokkal jobb kiutat kínál. Azt a vízmennyiséget, amit a szlovákok a megállapodás után várhatóan visszaadnak majd, a korrekciók révén nem a főágban, hanem – az egykori főmeder vonalához hasonlóan – a jelenlegi mellékágakon vezetnék le. Így megemelkedne a mederszint, s természetes úton jutna víz a többi mellékágba is.- A Duna Charta például azt javasolta, hogy a kormány grandiózus tervek helyett csak a minket megillető vízmennyiséghez ragaszkodjon, amit aztán az elterelés előtti főágban vezetnének le.- Minél több vizet kapunk vissza, annál jobb. De mint említettem, a problémák már hosszú ideje fennállnak, így a víz önmagában nem oldja meg a gondokat. Ha a visszakapott vizet csak úgy leengednék, akkor éppen úgy kiszáradnának a mellékágak, mint a vízpótlás előtt.- Hogyan kellene rendezni a dunakiliti zsilip ügyét? A Duna Kör például a lebontást is javasolta már, míg Nemcsók János a tározó részleges feltöltését szorgalmazta.- Az óriási költségekkel megépített dunakiliti zsilip lebontása őrültség lenne, ezért azt célszerű valahogyan bevonni a folyó szabályozásába. A zsilip mögötti tározó feltöltésének viszont nincs sok értelme. Amikor a tározót építették, 20 négyzetkilométernyi területet eldózeroltak, de az eltelt egy évtized alatt újra benőtte az erdő. Ráadásul egy kitűnő vadkamra alakult ott ki, ami azért is jó, mert a környéken a hullámtéren kívül nincs olyan erdő, amely védelmet nyújt a vadállománynak. A feltöltés kérdésének egyébként sincs aktualitása, mert a kormány határozatban mondott le róla, s a szlovákok sem akarják, mert vizet venne el a dunacsúnyi tározójukból.- Nagyszabású tervek készültek a szigetközi ökoturizmus – biciklitúrázás, vízi sportok, természetjárás – fejlesztésére. Az önkormányzatok – a kormánybiztosi iroda támogatásával – a jachtturizmust is fejlesztenék. Hol van az egészséges határ a turizmus és a természetvédelem között?- Úgy is lehet turizmust fejleszteni, hogy az ne romboljon. A tömegturizmus a környezetrombolás importja, az ökoturizmus pedig a környezetvédelemé. Olyan védett területen, mint a Szigetköz, főként az ökoturizmust kell támogatni. Sajnos környezetvédelmi szempontból nálunk nagyon rossz a morál. A többség nem érti meg, hogy van olyan terület, ahol még a taposás is árt, tehát nem lehet bemenni. Az ökoturizmusnak pedig létre kell hozni az infrastrukuráját, mert ma joggal kérdik például a vízitúrázók, hogy ha itt nem jó, akkor hol lehet táborozni. Érthető, hogy a jacht- és motorcsónak-turizmusnak is teret kell engedni, de szigorú szabályok között. A mellékágakban Ausztriában sem lehet jetskivel őrjöngeni.Tutaj kellene,ha jön a szökőár- Milyen változásokat okozott a Duna elterelése az itt élő emberek életében? – kérdeztük Böősy Imrét, Ásványráró polgármesterét.- A legkézzelfoghatóbb változást a horgászok ismertethetnék. Az Ásványi-Duna mindig is híres volt a halállományáról, ma pedig nem egyszer zsákmány nélkül kell hazatérniük a pecásoknak. Szinte nincs is már hal a Dunában. Ez természetesen a táj vonzerejét is csökkenti. Igaz, az emberek megélhetését kevéssé befolyásolja a Duna elterelése, mert a többség győri vagy mosonmagyaróvári multinacionális cégeknél dolgozik.- Úgy tudom, hogy a mezőgazdaságban sok helyen romlottak a termésátlagok. Önöknél is?- Erre Ásványráró éppen rossz példa, mert itt gyakori volt a belvíz, ami az elterelés után gyakorlatilag megszűnt. A környék több településén viszont kézzelfogható jelei vannak a talajvízszint-csökkenésnek. Kisebbek a termésátlagok, s többletköltségeket okoz az öntözés.- Néhány kilométerrel a település fölött magasodik a bősi gát. Aggasztó híreket hallani a zsilipkapuk állapotáról. Az egyiket – amióta kiszakadt – nem is tudják megjavítani, és már Szlovákia is elismerte, hogy a betonszerkezetben méretes repedések keletkeztek. Nem félnek egy esetleges katasztrófától?- Ez a kérdés gyakran fölvetődik az itt élőkben. Én is többször említettem már szakembereknek, de ellentétes okfejtéseket hallottam tőlük. Egyesek szerint az ártér felfogná a lezúduló víztömeget, mások szerint pedig van okunk a félelemre, mert a víz szökőárszerűen söpörne végig a településeken. Tény, hogy pontos hatástanulmány nem készült a lehetséges következményekről. Többen javasolták, hogy a községben tutajt kellene építeni, arra az esetre, ha hirtelen jönne az ár.- Mennyiben befolyásolja a településfejlesztési lehetőségeiket az, hogy végleges megoldás híján nincs a térségnek rendezési terve? Nem tudják például, hol folyik majd a Duna főága.- A tíz éve tartó bizonytalanság lehetetlenné teszi a településfejlesztési tervek elkészítését. Ezért nagyon várjuk a végleges rendezést. Az elterelés óta milliárdokban kifejezhető kár érte a szigetközi településeket. Eljött az ideje annak, hogy benyújtsuk a számlát, és valódi kárpótlást kérjünk. Ne nevezzék a szennyvízhálózat kiépítésének támogatását kárpótlásnak, mert erre a támogatásra mindenképpen jogosultak vagyunk, hiszen egy fontos ivóvízbázis fölött élünk. Gondoltunk például arra, hogy kárpótlásként állami tulajdonú földeket kaphatnánk. Sok ilyen vízparti telek van, nagy részük jelenleg kihasználatlan.- Önök az ország egyik legértékesebb természetvédelmi területének határán élnek. Ez mennyire tudatosul az itt élőkben?- Sajnos szinte egyáltalán nem, és erről elsősorban nem a helyiek tehetnek. Megépült a felvízcsatorna és a vízlépcső. Ha a természetvédelmet figyelembe veszik, mindez nem történhetett volna meg. Az ökotu-rizmus fejlesztését támogatjuk. A mi sikerünk is, hogy kerékpárút készült Győr és Ásványráró között. A turistákat pedig tájékoztató táblákkal segítjük. Az ökoturizmus témájában minden szigetközi önkormányzat szeretne felmutatni valamit.- A jachtturizmust viszont nem mindenki fogadta kitörő örömmel...- Nem tudom, hogy kit zavarnak a jachtosok, mert egyelőre nincs túlságosan nagy lehetőségük errefelé. Örülnek, ha végig tudnak menni az Öreg-Duna főmedrében. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a jachtosok mihamarabb bejöhessenek az országba. Talán nyáron, a tervezett határátkelő megnyitásával ez könnyebbé válik.- Különféle településszövetségek alakultak a Szigetközben. Mi különbözteti meg ezeket egymástól?- Mi a Felső-Duna-menti Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulásához tartozunk. Emellett a Mosoni-Duna mentén élők is létrehoztak egy saját szövetséget. Ezeket a szövetségeket a Duna köti össze. A Szigetközi Önkormányzatok Szövetségével burkoltan Nemcsók János helyi bázisát próbálták biztosítani, s a cél érdekében olyan településeket is bevontak, amelyeknek annyi közük van a Szigetközhöz, mint Makónak. Ez lehetetlenné tette a valódi érdekvédelmet is, s a társulás mára el is jelentéktelenedett.- Támogatja-e a dunaki-liti tározó feltöltését?- Okafogyott a kérdés, még akkor is, ha egyesek, mint például a dunakiliti önkormányzat, megpróbálják felszínen tartani a témát. Ma a magyar és a szlovák kormány is ellenzi a feltöltést, és valljuk be, nem lenne sok értelme. Nem tudom, kinek kedvezne a Nemcsók által javasolt negyvencentis mocsár, vagy például hová kötnék ki a hajókat a kőfalak közé zárt „vízi paradicsomban”. A tározó területét mára visszafoglalta a természet. Az erdő tulajdonjogát kellene inkább rendezni. Lehetőleg ingyen visszaadni az állami erdészetnek, s nem drágán megvásárolni a vízügytől, ahogyan a hír felröppent mostanában.