Az esztelen erdőirtás okozta a tiszai árvizet

Egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy az esztelen természetpusztítás okozta az 1998-as kárpátaljai árvizet, amelyben több ezer családi ház vált romhalmazzá. Az ukrajnai Kárpátokban a rendszerváltás után 25 ezer hektár erdőt vágtak ki, s ennek hatására átalakult a hegyvidék vízrajza. A Tisza völgye – mint azt a tavalyi őszi-tavaszi árvizek igazolják – hazánkban sem biztonságos. A folyót annak idején túlszabályozták, s most négy ország összefogásával próbálják helyreállítani a folyó természetes árterét.Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az elmúlt év tavaszán politikai szintre emelte a Tisza ártér-rehabilitációjának ügyét, amelyet környezetvédők, ökológusok és új szemléletet valló vízügyi mérnökök már régóta szorgalmaznak. Ha döcögősen is, de létrejött az együttműködés Magyarország, Ukrajna, Románia és Szlovákia között, azért, hogy a Tisza árterét és vízgyűjtő területét közös erővel helyreállítsák. A magyar szakaszra jutó feladatokat a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szakemberei koordinálják, míg a nemzetközi együttműködésben való részvételért a környezetvédelmi tárca környezeti elemek főosztálya felel. A tervek végrehajtása persze már nem zökkenőmentes. Ukrajnában egyelőre semmit sem tettek az erdők visszatelepítéséért. A problémák ott kezdődnek, hogy amíg a környezetvédők 25 ezer hektárnyi kiirtott erdőről beszélnek, addig a helyi hatóságok hivatalosan csupán ötezer hektár kiirtását ismerik el.A zöld út helyett betongátak?Kárpátalja lakóinak a tavalyelőtti árvíztől függetlenül rendkívüli megpróbáltatásokat kell átélniük. A közalkalmazottak esetében például nem ritka, hogy akár fél évig sem kapják meg a fizetésüket, miközben teljesen szétzilált az infrastruktúra, akadozik a tömegközlekedés és a közigazgatás. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a meggyötört lakosság szabad prédájának engedték át a szovjet rezsim alatt még féltve őrzött erdőket. A fákat egy évtizeden át büntetlenül vághatták, nem kímélve a természetvédelmi területeket sem. Különösen a tengerszint fölött 1600 méter körüli magasságban lévő erdősávot pusztították el. Aki ellátogat a Kárpátok keleti szegletébe, azt szörnyű kép fogadja: kilométereken keresztül letarolt hegyek többméteres, esővíz mosta barázdákkal. Nem ritka, hogy hegygörgetegek, omlások zárják el az utakat, s ezek napokra képesek elzárni egy-egy települést a külvilágtól.Ugyanakkor Ukrajnában is, akárcsak a Tisza-völgy többi országában, túlszabályozták a folyót. Évszázadok óta mind nagyobb és nagyobb területet szakítottak ki a hullámtérből, mezőgazdasági, ipari vagy településfejlesztési célokra használva azokat. A környezetbarát tervekkel ellentétben az ukrán energetikai szakemberek egy része betongátakkal és víztározókkal akarja feltartóztatni a Tisza hirtelen lezúduló árhullámait. Csak az ukrán szakaszon tizenegy víztározót építenének.- Sem Magyarországnak, sem Ukrajnának nem lehet érdeke, hogy a kárpátaljai szakaszon víztározókat építsenek – válaszolta felvetésünkre Hamar József, a Tisza Klub környezetvédő szervezet vezetője. A szakember az ukrán terveket úgy jellemezte: ha csöpög az ereszcsatorna, nem megoldás vödröt tenni alá. Hamar szerint nem késlekedhet az erdők újratelepítése, a patakmedrek, a vízfolyások helyreállítása. Magyarországnak azért sem érdeke, hogy tározók létesüljenek, mert akkor nő a kiszolgáltatottságunk, hiszen olyan csap kerül a szomszédunk kezébe, amelyet kedve szerint szabályozhat majd. Ez pedig nem mellékes, mert már most elkezdődött a harc a vízért. Például a román hatóságokkal adódtak már kisebb nézeteltérések egyes vízkormányzási kérdésekben. Folyóink vízgyűjtő területeinek 95 százaléka a határokon túlra esik, ezért nem mindegy, hogy a környező országokban hogyan oldják meg a vízügyi gondokat – emelte ki a környezetvédő.Ökológiai haszonA négy ország által megkötött együttműködés alappillére az erdők helyreállítása mellett az árterek rehabilitációja. Az új szemlélet szakított azzal az elmélettel, amely szerint a folyók kanyarulatainak átvágásával és az ártér szűkre szabásával gyorsan le kell vezetni az áradásokat. Ez a százötven éves múltra visszatekintő gyakorlat az árvízveszély nagymértékű növekedéséhez vezetett. Csak emlékeztetőül: a tavaly tavaszi tiszai árhullám szintje minden eddigi rekordot megdöntött, igaz, a sikeres védekezésnek köszönhetően Magyarországon nem alakult ki katasztrófahelyzet. Az új vízszabályozási szemlélet képviselői szerint pusztán a gátak megemelésével csak ideig-óráig lehet védekezni. Ehelyett a gátak áthelyezésével, a mezőgazdasági területek felszámolásával az ártéri erdőket kell helyreállítani. Ezek az erdők az árhullám nagy részét felfogják, és csak lassan engedik le a vizet.Az átalakítás után természeti szempontból nagyon értékes élőhelyek alakulnának ki az árterekben. Javulna a folyó vízminősége is, azáltal, hogy öntisztuló képessége megnövekedne. Ez stratégiai fontosságú a hazai ivóvízkincs megmaradásának szempontjából, hiszen az országot átszelő folyók nagymértékben befolyásolják a talajvíz minőségét. A Duna Kör álláspontja szerint az alternatív árvízvédelmi megoldások pénzügyi megtakarítást is jelentenek. Droppa György ügyvivő úgy érvelt: ha az árvízi biztonságot nem a gátak magasításával, hanem a folyó rendelkezésére bocsátott ártér szélesítésével növelik, az ökológiai hasznot is számítva kedvezőbb lesz a beruházások mérlege. Az Európai Unióban már elterjedt az ökológiai haszon összegszerű kiszámítása.Parti sávokHamar József, a Tisza Klub vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy hazánkat 1600 kilométernyi természetes vízhálózat és harmincezer kilométer öntöző- és belvízcsatorna szeli keresztül-kasul. Ezek parti sávját vissza kell adni a természetnek, amivel az egész országot behálózó zöldfolyosókat nyerhetünk. Ez az élővilág számára biztosítaná a védett területek átjárhatóságát is. Az átalakítások mezőgazdasági művelés alatt álló területek felszámolásával járnának, ám amennyiben a természeti helyreállítást a csatornarendszerek helyreállítása kísérné, az öntözés kárpótolná a veszteségeket. Nem beszélve arról, hogy az európai uniós csatlakozás amúgy is megköveteli majd a termelés alá vont területek csökkentését. Egyébiránt a jelenlegi vízügyi fejlesztések már többé-kevésbé ebbe az irányba haladnak.