Idén a kalendárium lapjai nagyrészt márciusban fordulnak böjti napokra, hogy azután elfelezve az áprilist, virágvasárnap ünnepi zúgással hívják az embert templomba a harangok. Addig a csönd, belső összeszedettség napjai a meghatározók a mélyen elhivatott keresztényeknek. Készület húsvétra, a feltámadás örömhírére. A meditációs időszakban fölsóhajtást ad virágvasárnap: előrevetíti húsvét örömét, ugyanakkor Jézus Jeruzsálembe történt bevonulásának emléknapja magán hordozza a közelgő tragédia, a Megváltó halálának idejét is. Az akkor bekövetkezett események átélőinek lelkesedése korán elfogyott, hitük lelohadt, gyász ütötte le bátorságukat, biztosnak vélt kedélyüket Jézus halálakor. Elképzelni sem tudták, nem földi végnek voltak átélői, más időfoglalatból ömlik majd rájuk a józan ésszel felfoghatatlan feltámadás üzenete. Olyan emberek szájából, akik látták, megérintették a feltámadt Krisztust, beszéltek vele, nem hagymázas képzelődés rabjai voltak. Tanúk lettek, s tanúságuk átöröklődött a történelembe. Megszentelte azt. Kérdés: a hívek közössége napjainkban mennyire megtért, benső vágygyal képes életre váltani a keresztény eszmeiséget? A mai szekuralizált világban, az ateizmus pusztítása után lesz-e ereje, megújult magatartása arra, hogy megmutathassa mintáját az értéket vállaló, megvalósító létformának? Mert hiszen mostanság divat az ellazult viselkedés, a mindent szabad hazug relativizmusa. A társadalom pedig elpusztul, ha alkotóelemeire hull. Erősíteni kell magunkban ezért az erős hitet, de megtérésre is vágyva egyben, hogy ne megszokás vezette vallási gyakorlatokban merüljön ki elkötelezettségünk. Ne botránkozzanak meg rajtunk, az emberek mozdulataink ájtatáskodásán, nincs is taszítóbb a fennakadt szemű, mániákus buzgólkodásnál. Mérték és mérce, ha utunkat méri, biztosan járhatunk rajta. De örömmel és vidámsággal, jó humorral, mert botlásaink ellenére helyes irányba lépkedünk. Gáncsolhatnak is akár, akadályozhatnak, ha szilárdak vagyunk, megtarthatjuk magunknak a legfőbb jót. A nagyböjt edzése szívünknek a megváltás befogadására, a teljes élet programjának elfogadására. Fogadjuk el áldozatos szeretetét. Higgyük el: kell ez nekünk...
Így árulja ki Magyar Péter Magyarország szuverenitását idegen hatalmaknak