A franciákat nem érdekli a választás

A francia választóközönség mintegy háromnegyedének nem sikerült érzékelhető különbséget felfedeznie az Élysée elnöki palota megszerzésére jelöltségét bejelentő Jacques Chirac hivatalban lévő köztársasági elnök és a szocialisták színeiben harcba induló Lionel Jospin kormányfő választási programjában, a megkérdezettek majd hatvan százalékát pedig szinte nem is érdekli a végeredmény.

A Libération hétfői számában ismertetetett felmérés, amelyet a Louis-Harris intézettől rendelt meg a baloldali lap, 1011 franciától tudakolta, melyik jelölt ígéreteiben ismeri fel saját igényeinek képviseletét, az eredmények azonban egyik fél számára sem túl hízelgőek.

A válaszadók 34 százaléka szinte teljesen azonosnak látja a közbiztonság erősítésére, a foglalkoztatottság növelésére, Franciaország tekintélyének növelésére koncentráló két pályázó célkitűzéseit, további 40 százalék kicsivel árnyaltabban úgy fogalmazott, hogy „nem túlságosan különböznek” a körvonalazott elképzelések. Azaz a franciák 74 százaléka szembesül azzal a gonddal, hogyan döntsön két egyforma kínálat között az április 21-i első, illetve a május 5-én esedékes második fordulóban.

A Jospin bejelentkezésével tulajdonképpen a múlt hét közepén beindult kampány még leginkább a 65 év feletti korosztályt, illetve a vezető beosztású értelmiségiek szociológiai szegmensét „hozza lázba”, ha egyáltalán izgalomról lehet beszélni annak fényében, hogy a nyugdíjasok 52, a „káderek” 51 százaléka vallotta azt, hogy „nagyon” vagy „meglehetősen” érdekli az előmérkőzés.

A különböző társadalmi rétegek körében hasonló apátia mutatkozik, bár eltérő arányban. A legfiatalabb választók – a 18-24 évesek – egyharmadát foglalkoztatja az öt évre szóló elnöki mandátum elnyeréséért indított küzdelem kimenetele, a munkások körében mindössze 28 százalékos az érdeklődés.

A testvéri hasonlóságot mutató két elnökjelölti vízió tálalása ilyen körülmények között meghatározó lehet, de a szervírozás pontozása sem mutat ki perdöntő véleménytöbbséget. Jospin hitelesége mintha kicsivel meggyőzőbb lenne, mint Chiracé. A felmérésben részt vevők 35 százaléka ítélkezett úgy, hogy a miniszterelnök „jobban képes hangot adni a franciák gondjainak” mint az elnök, de Chirac mellett is 33 százalék voksolt a tét nélküli véleményvetélkedőben.

A kisiparosok, kereskedők, vállalkozók 40 százaléka hiába keresi a markáns különbségeket, véleményük árnyalataira utal, hogy 25 százalékuk „kevésbé bizalmatlan” Jospin iránt. E fordítottan megfogalmazott hűségnyilatkozatban 22 százalék teszi le a voksot a leköszönő elnök mellett. A kétkezi munkásoknál is kis előny mutatkozik Jospin oldalán, 35 százalékban az ő terveit találják „világosabbnak és összefüggőnek”, Chirac megítélése 31 százaléknál kedvezőbb, 24 százalékuk viszont egyik programmal sincs kibékülve.

Szimpátia tekintetében tovább bonyolódik a kép a politikai színskála két végpontján. A két szélsőbaloldali párt szavazóinak fele kapásból hárítja mindkét elnökjelöltet, a trockisták másik fele azonban Jospint ítéli kevésbé ellenszenvesnek. A szélsőjobboldal hívei azonos hőfokú utálattal viszonyulnak Jospinhez és Chirachoz, de feltehetően a saját táboron belül megtapasztalt kirekesztettség miatt ellenséges indulataik erősebbek a jobboldali jelölt iránt.