Nincs jobb hely a saját tűzhelynél

Jelentős élénkülés jellemezte az elmúlt esztendőkben a magyar lakáspiacot, a kormány intézkedései következtében megváltozott a lakáshelyzet, építkezési és beruházási hullám kezdődött el. Fenntartható-e ez az élénk mobilitás?

A lakáspiac a mélyponton volt, el kellett indítani azokat a piaci mechanizmusokat, amelyek kimozdították a holtpontról – hangoztatta Hegedűs Éva, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára a Magyar Nemzet Gazdasági Klub keddi fórumán, mely a lakáspolitika aktuálsi kérdéseit tárgyalta. Pergő, s a gazdasági témákban némileg szokatlan módon nemegyszer szenvedélyes hangulatú vita moderátora volt Kulcsár Péter, a Gazdaságelemző Intézet igazgatója. A résztvevők: Aczél Gábor, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Lakossági Kis- és Középvállalati Igazgatóságának igazgatója, Belyó Pál, az Ecostat igazgatója, Borsi László, az Ingatlan és Befektetés főszerkesztője, Csomós József, a Földhitel- és Jelzálogbank vezérigazgatóhelyettese, Hegedűs Éva és Hegedűs József, a Városkutatás Kft. igazgatója gyakran egymástól merőben eltérő álláspont szerint elemezték a lakáshelyzetet.

A kormány célja, hogy Magyarországon több korszerű, új lakás épüljön, elinduljanak az elmaradt korszerűsítések, felújítások, s hogy épüljön több bérlakás – ismertette a lakáspolitika alapelveit Hegedűs Éva. Jelenleg 28 ezer család vár szociális bérlakásokra, s egyre növekszik a kiadott építési engedélyek száma: 2000-ben 45 ezer, 2001-ben 48 ezer építési engedélyt adtak ki. Ez év március 1-től majdnem minden korszerűsítési célra lehet hitelt fölvenni. A panelprogram keretében 5 ezer panellakás korszerűsítése kezdődött meg, a települési önkormányzatok elkezdték ’’megtanulni’’ a pályázati röplapok kitöltését – ismertette a helyettes államtitkár az eddig megtett lépéseket, kitérve a tömbházrehabilitációs és energiatakarékossági programra. A folyamat egyik jellemzője, hogy nem az állam jelöli ki, hol épüljön bérlakás, hanem a települési önkormányzatok mérlegelik, milyen programokba fognak. Hegedűs kiemelte: ma már érdemes a meglevő lakást átépíteni, értékesíteni. A lakáspiacon tapasztalható stagnálást sikerült kimozdítani úgy, hogy a lakáspiac keresleti és kínálati oldala is elmozdult.

Az igazi kérdés az volt, hogyan válik a lakás a gazdaság részévé – vélte Hegedűs József, emlékeztetve arra, hogy a 80-as években vidéki településeken jelentős túlberuházások történtek, ezeket a lakásokat az emberek nem tudták eltartani a 90-es években. Ma a vita arról szól, hogy a beruházásokat támogassák-e vagy a lakásépítéseket – tette hozzá, majd vita alakult ki közte és Hegedűs Éva között arról, hogy ez valós konfliktust jelent-e.

Aczél Gábor emlékeztetett: a Magyar Külkereskedelmi Bank 3 éve jelent meg a lakossági lakáshitelek piacán, mivel úgy vélték: a gazdasági növekedés miatt megjelent a kereslet. Valóban megjelentek a vásárlók, sokszorosára bővült a lakossági hitel rendszere. Az új lakás építéséhez kamatkiegészítéses támogatást nyújtottak. A bank lakáshitelei lakás és családi ház építésére, vásárlására, cseréjére, felújítására is igénybe vehetők. A fizetőképes kereslet az utóbbi időszakban a kisebb lakások irányába tolódott el a luxuslakások helyett.

Hegedűs Éva is alátámasztotta, hogy erőteljesebb a támogatások rendszere: míg a KSH adatai szerint 1997-ben támogatott hitelekből 1,3 millió forintot tudtak igénybe venni a nettó átlagkeresetre támaszkodó családok, 2000-ben kétkeresős családokban számolva 8 millió forint volt ez az összeg a 20 éves futamidejű garantált támogatásos kamattámogatási rendszerben.

Gyakran visszatérő vitatéma volt a fórum során, hogy – mint azt Hegedűs József is fölvetette – az átlagjövedelem mellett nehéz hitelt fölvenni, míg magas jövedelemmel könnyebb, s még a középréteg felé is lassabban mozog a hitelsávok alsó határa. Hegedűs Éva inkább úgy látta: javultak a középréteg esélyei.

Csomós József is úgy látta: drámai változások zajlottak az elmúlt években a lakáspiacon, ez módott adott arra, hogy a bankok változtassanak lakáshitel-konstrukcióikon. Hitelképes lakossági kereset kell az érdemi változásokhoz, hiszen míg az Egyesült Államokban 2-2,5 évnyi nettó kereset kell egy új lakás vásárlásához, Magyarországon ennek 2,5-3,5-szörösére van szükség. Az igazi áttörés 2001-ben következett be, 2001. második felétől 14 bankban folyósítanak lakáshitelt. Csomós is fölvetette: sehol a világon nem a szegényebb rétegeket célozzák meg a lakáshitelek, ez inkább a középrétegekre támaszkodó forma. Aczél hozzátette: nem a tulajdonszerzés támogatását kell szorgalmazni, minimálbéreket nem tudnak finanszírozni a bankok. Ezért is vetette föl Hegedűs Éva, hogy folytatni kell a bérlakásprogramot, melynek keretében 2001-ben – tíz éve először – 9 ezer bérlakás épült, 43 milliárd forintnyi támogatással. Hegedűs az állami lakástámogatási rendszer kiépítését látta fontosnak. Borsi megjegyezte: kényszertulajdonosok lakják a magyar inagatlanok többségét.

A tulajdonviszonyok tekinetetében abnormális viszonyok alakultak ki Magyarországon: míg az EU és az angolszász országok gyakorlatában mindennapos, hogy közép- vagy akár felsőosztálybeliek lakjanak bérlakásokban, Magyarországon túlnyomórészt saját ingatlanjaikban élnek az emberek – mondta Belyó Pál, aki vitába keveredett a bankok képviselőivel, mikor a svédországi példát hozta fel, ahol kellő jelzálog-háttér esetén a bankok nem vizsgálják a hitelt igénylő körülményeit. Belyó a legfrissebb ingatlanbarométereket ismertetve elmondta: a piac javuló tendenciákat mutat, ezt a használt lakásokhoz is fölvehető hitelek indokolják. Hegedűs Éva a beszélgetés zárszavában egy latin mondást idézett: Nincs jobb hely a saját tűzhelynél.