Orbán, a kakukktojás

Csak nem azt kéri számon az Orbán mutatványaitól megrettent közírók sora, hogy a józan középpárti politikusok nem óhajtanak Lenin, Mussolini, Hitler vagy Mao módjára ’’tömegeket mozgatni’’? – teszi fel a kérdést Fábri Péter író a Népszabadságban, Orbán Viktor karizmáját vizsgálva és vitatva.

„Vagy hogy Orbánhoz illő példákat vegyünk: hogy nem kérnek a gátlástalan Berlusconi mocskos módszereiből? Hogy példát adnak a betegeskedő európai demokráciáknak demokratikus viselkedésből, polgári higgadtságból? Hogy azt a politikai stílust követik, amit Európa és Magyarország különböző pártállású, nagy politikusai határoztak meg, Churchill, Adenauer, De Gaulle, Willy Brandt, Kéthly Anna, Göncz Árpád?”

A játékot ismerik: keresd a kakukktojást. Az utóbbi felsorolásban szerintem igen könnyű rábukkanni.

„Én sosem értettem azokat a barátaimat, akik úgymond csalódtak Orbánban” – folytatja a lap mai számának Fórum oldalán megjelent, Orbán és a karizma című cikkében az író. – „Ültem a televízió előtt 1989-ben, a Nagy Imre-temetés napján, hallgattam azt az öntelt, nagyhangú fiatalembert, és azt mondtam a feleségemnek: ’’Ez borzalmas. Ez egy KISZ-titkár. Mindegy, hogy mit mond, ahogyan mondja, abból kibeszél az erőszakos és önfejű mozgalmi aktivista.’’

Emlékeznek? Arroganciájában ez a KISZ-titkár odáig ment, hogy hazaküldte az oroszokat. Erre ott és akkor rajta kívül más nem vetemedett. Az igazi KISZ-titkárok sem.

”Azt olvasom az állítólag balliberális irányban elfogult sajtóban most már hetek óta és nagyon gyakran, hogy Orbán valamiféle karizmatikus politikus, meg hogy a szocialistáknak és a szabad demokratáknak nincs válasza az ő magatartására, meg hogy Orbán tömegeket képes mozgatni.

Ezt olvasom, és nem értem.

Bocsánat, hölgyeim és uraim, de a szavazók milliói, akiket a szocialisták és a szabad demokraták nyugalma, derűje és pozitív ígéretei vittek az urnákhoz, az nem tömeg?„

Bizony, tömeg ez is és tömeg az is. Bár, ha nem valami kakukktojásos játék lenne, nem szívesen tenném a kettőt egymás mellé. Nem a baloldali értékek mellett elkötelezett szavazótáborra gondolok, hanem például arra a fiatalemberre, aki luxusautójából kibömbölt a Pasaréti téren a miséről érkezőkre, hogy most már hiába imádkoznak Orbánért. S a tál gulyásért megvehető tömegekről akkor még nem is beszéltünk.

”De valóban olyan nagy siker karizmatikusnak lenni? Egy összegyűlt, és ebben a minőségében gondolkodásra képtelenné tett tömeg érzelmeivel játszani? Barátaim! Hát nem olvastátok Karinthytól a Barabbást? Hogy külön mind Jézust kiáltanak, de együtt Barabbásnak hangzik? Hát nem tudjátok, mi a különbség a demokratikus eljárások bonyolult higgadtsága és az utcai cirkusz között?„

Kezdem elveszíteni a fonalat. Ezek szerint Jézus útján járnak azok, akik az egyház és a hívők elleni frontális, durva, megfélemlítő hadjáratot indították a legutóbbi választási kampány idején. A bűnös Barabbást pedig azok követik, akik…

Többször átböngésztem az oldalt, hová kell küldeni a helyes megfejtéseket. Eddig nem akadtam rá. De még a helyes megoldásra sem.