Csatát nyert a D-209-es?

A csatát megnyerte, a háborút még nem – érzékelteti a D-209-es ügynök esetét elemezve a Political Capital elemzése, melyet a Népszabadság közölt. Az elemzés szerint a Fidesz hibát követett el azzal, hogy Orbán Viktort ’’kivonta az ügynökháborúból’’.

Az őszinteség egyfajta legendaépítéssel párosult a kormány kommunikációjában. Az MSZP igyekezett úgy beállítani a kormányfőt, mint aki kémelhárítóként hazája érdekeit védte. Lendvai Ildikó egyenesen az amerikai filmek KGB ellen küzdő James Bondjához hasonlította Medgyessy Pétert. Ez a legendaépítés elvezetett annak kommunikálásához, hogy a Kádár-rendszert nem lehet ’’feketén vagy fehéren megítélni’’. A diktatúra relativizálása, a rendszer részleges rehabilitálása (’’akkor sem mindenki a diktatúrát szolgálta, hanem voltak, akik a hazájukat’’) kétségtelenül találkozott sok választópolgár meggyőződésével.

Lassan egyértelművé válik, kiknek a kormánya ez. Az elemzés kitér a ’’politikai földrengések hónapja’’ médiaviszonyaira is:

A kormányzati kommunikációban azonban sem a pozitív (saját programjának népszerűsítése) sem a negatív (az Orbán-kormány kétes ügyleteinek tálalása) ügyek mentén nem fedezhetünk fel tudatosan felépített stratégiát. (…)Az is jól érzékelhető, hogy a kormánytagok többsége képtelen szakítani az érthetetlen és unalmas technokrata beszédstílussal: a miniszterek hosszú körmondatokban, a ’70-es éveket idéző megfogalmazásokkal élnek nyilvános szerepléseik során.

Mindezek ellenére az ellenzék sem tudta a média napirendjére vinni saját ügyeit. A leváltások, Schmitt Pál főpolgármesteri jelölése és a június 16-i polgári körös találkozón kívül a Fidesz kizárólag számára negatív témákkal szerepelt a sajtóban.

Talán nem véletlenül.

A Fidesz-MPP tudatosan kivonta Orbán Viktort az ügynökháborúból, ennek hatékonysága azonban kétséges. Hátrány lehet, hogy a Fidesz-MPP valódi vezetője nem szerepelt a politikai életben.

Reméljük, legalább az nem jelent ’’hátrányt’’, hogy a volt miniszterelnök nem volt titkos állományú ügynök.