Mindannyiunk számára világossá vált csütörtök délelőtt az, amit csak sejthettünk a közelmúlt történelmével kapcsolatban: vannak haladó, előremutató útlezárások, melyek a rendőrség jóindulatú közönyével kísértetnek; s vannak a múltba néző, ellenséges blokádok, melyekre teljes erővel sújt le a törvény szigora.
Az 1990. október 25-én reggel kirobbant taxissztrájkot, mint tudjuk, szervezői előzőleg nem jelentették be a rendőrségen. A személyszállító sofőrök puccsszerű akcióikkal a reggeli órákban váratlanul megbénították a főváros, majd lassan több vidéki közlekedési csomópont blokkolva más települések életét is. 1990 október 25-28-a között viszont egy embert se rugdostak össze, vertek agyba-főbe a rendőrök.
Erre az Erzsébet hídon négy óra alatt, mint ezt fényképeink is bizonyítják, több alkalommal is sor kerül.
Bár még meg sem kezdődhetett az Erzsébet-hídon kirobbant, spontán tüntetés és az aránytalanul erőszakosnak tűnő rendőri fellépés vizsgálata, még nem ismerjük a földre tepert, összerugdosott tüntetők nevét, Demszky Gábortól már a demonstráció első óráiban megtudhattuk: szégyenletes, szélsőjobboldali akció zajlott, melyben egy kis csoport megakadályozta, hogy mások közlekedjenek. Medgyessy Péter a véleménynyilvánítás európai módszereit kérte számon a demonstrálóktól.
Demszky persze más emlékeket ápol a taxisblokád idejéről: a fuvarozók tiltakozását a benzinárak 65 százalékos emelése miatt az SZDSZ nyíltan támogatásáról biztosította, s az MSZP prominens személyiségei sem kértek számon a demonstrálókon európai normákat.
Egyébként, ami az európaiságot illeti: senki ne kívánja, hogy a magyarok valóban eljussanak a tüntetések, utcai zavargások Nyugat-Európa egyes tájain jellemző formáihoz: senkinek nincs itt szüksége felgyújtott rendőrautókra, bevert üvegű kirakatokra…
A csütörtök délelőtti, Erzsébet-hídi akciót a Fidesz sem biztosította támogatásáról, ami csak megerősíti, hogy a rendőrökkel való összecsapásig fajuló demonstráció pártoktól teljesen függetlenül szerveződött (Csurka a Magyar Televíziónak nyilatkozva kijelentette: a MIÉP nem szervezett ilyen demonstrációt.) Ezek után mindenesetre kérdéses, honnan veszi a főpolgármester, hogy szélsőjobbos akció folyt az Erzsébet-hídon. Természetesen nehezen várható el Demszkytől, hogy elfogulatlanul emlékezzen 1990 októberére. A sztrájk 1990. október 28-án véget ért, Demszkyt pedig 1990. október 31-én főpolgármesterré választotta Budapest önkormányzata.
Még nem tudjuk, folytatódnak-e a máris ’’Erzsébet-hídi eseményeknek’’ nevezett megmozdulások. A taxissztrájkkal szemben most a tüntetőknek politikai követeléseik vannak: a baloldal a parlamentben napirendre sem engedte tűzni azt az ellenzéki javaslatot, hogy számlálják újra a vitatott szavazólapokat. A taxisblokád idején nem állítottak elő engedetlen polgárokat, most, mint kiderült, 22 személyt vittek be a rendőrségre. Akkor 1990-ben, konzervatív kormány volt hatalmon: az a kormány, melyet 1947 óta első ízben választott magának szabad akaratából a magyar nemzet. Antall József, akiről ekkoriban állapították meg: halálos beteg, emlékezetes pizsamás interjújában békülékenyen szólt a tüntetőkhöz. Neki eszébe sem jutott, hogy Európát kérje számon azokon a polgárokon, akik e kontinens közepét lakják. Most egy reformista kormány van hatalmon, amely főleg árkok betemetésével foglalkozik.
Mindannyian sejtjük, hogy a taxisblokád másféle demonstráció volt, hiszen azt sem jelentették be, csakhogy azt a blokádot a haladó erők támogatták, míg a jelenlegit az MSZP (is) elítélte.
Mások azok a budapesti polgárok, akik 1990-ben a taxis barikádokon éjszakáztak, s azok, akiket most, 2002-ben véres fejjel rugdostak a kövezeten. Össze sem lehet őket hasonlítani.

Három magyar egyetem is bekerült a világ legjobbjai közé