Hogyan legyünk kreatívok

Kidurrannak a még épnek látszódó technológiai lufik. Azzal, hogy sorban derülnek ki a cégekről, hogy könyveléseiket csalárd módon meghamisították, nem csak a társaságok, hanem a menedzserek iránt is ellenszenv alakult ki.

2002. 07. 21. 16:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fehérgalléros bűnözők többen vannak és nagyobb hatalommal rendelkeznek mint azt eddig bármikor elképzelhettük volna. A tavalyi Enron-botrány után öt hónappal egyre több és több társaságnál tapasztaltak kreatív könyvelésre utaló jeleket. Jött az európai KPNQwest csőd, a WorldCom csalás, a Xerox könyvelési hiba, a Vivendi Univerasal krach, a cáfolt Sony és AOL Time Warner, és nem utolsósorban az amerikai elnök és alelnököt is magával rántó kozmetikázási hullám.

Érdekes, hogy a kelet-európai térségből ilyen jellegű esetet még nem fedeztek fel. Megvizsgálva a magyar könyvelési és adószabályokat, valójában nem is várhatjuk, hogy hazánkban veszteség helyett nyereséget könyveljenek el. Magyarországon inkább a nyereség eltüntetésére szakosodott kreativitás a jellemző.

Kidurrantak a lufik
Senki sem gondolta volna, hogy a kilencvenes években tapasztalt nagy nemzetközi technológiai hullámot követő high-tech lufi kidurranást sokan csalárd módon megakadályozták, és azt a mai napig saját meggazdagodásukra fordítják.

A sorozatos eredménycsökkenések, az internetes piacot érő eredmény visszaesések, a távközlési szektor telítettsége, és még néhány jelentős momentum, egyre több esetben azt mutatta, hogy a tőzsdei cégek nem értek annyit, mint azt a részvényáruk jelezték.

Valójában egy luftballonról beszélhettünk, mely kilyukadt, szivárgott, ez a befektetőket részvényeladásokra ösztökélte. A bajban lévő cégek vezetői, vagy törvényes úton eligazgatták a már csődszélére jutott cégeket, vagy saját állásuk megtartása, valamint fizetésük, részvény opcióik tovább emelése érdekében más lehetőséget kerestek. Megpróbálták eltömíteni a szivárgó léggömbön keletkezett hibákat, és tovább fújták a lufit, addig-addig eresztetek levegőt bele, mire az szétrobban és már csak cafatok maradtak belőle.

Mindenki csal ?
Manapság sorban derülnek ki, hogy a legnagyobb és legnevesebb amerikai és európai társaságok menedzsmentjei a részvények árfolyamának tovább pumpálása érdekében könyvelési csalásokkal próbálták elfedni az ezredforduló után keletkezett veszteségeiket. Magyarán szólva az igazgatók olyan munkaszerződéseket kötöttek, melyek nagyban függtek a munkáltató cég részvényeinek év végi állásától. Az ötlet adott volt, takarjuk el a veszteséget és helyette jelentős nem létező nyereséget könyveljünk el, így fizetésünk és premizálásunkat magunk irányíthatjuk. Mivel a cégünk igen eredményes és évről-évre egyre több nem létező nyereséget publikál, a befektetők és a spekulánsok megrohamozzák a brókereket mondván nekik is kell ebből a tutti papírból. A részvényárak magasba szöknek, újabb és újabb befektetők vásárolják vállalatunk részvényeit, – igazi siker történet – nekünk meg csak meg kell szavaztatnunk az elégedett és már lassan kezünkből étkező részvényesekkel fizetésünk és juttatásaink kibővítését.

Auditor választás
A probléma igazából akkor keletkezik amikor már olyan nagy fizetést, és egyéb juttatást osztunk szét évről-évre, magunk és a társaink, a menedzserek között (hiszen a többiek száját is be kell tömni), hogy az általunk vezetett cég fizetésképtelenné válik. – Ezt nem engedhetjük meg, már tulajdonosai vagyunk az általunk menedzselt cégnek, nem vághatják le akaratunk ellenére az aranytojást tojó tyúkot. – Ez volt a jobbik eset, hiszen legalább meggazdagodtunk, – mondhatnánk – de nem így van, szóba jöhet esetleg a társaság hanyag vezetése kapcsán elkövetett csőd is, mely ripsz-ropsz gallyra vágja karrierünket és a börtönben végezhetjük. Se pénz, se posztó, erre adott egy jól „megfizetett” (lefizetett) könyvvizsgáló, aki hozott anyagból dolgozik (ezzel menti magát), de büntetőjogi felelősséget vállal az általa auditált (átvilágított) könyvelés helyességéért, – tehát egyrészt lefedtük magunkat. Az auditorok némely esetben azért „megvehetőek”, mivel alkalmazóik a nagynevű könyvelési cégek (lásd Arthur Andersen) csupán partneri viszonyban állókból áll, így nem kell mást tennünk, mint egy rakás készpénzt felejtenünk a vizsgálat alatt álló papír halom közepén.

Csak, hogy jól érzékeltessem, nem százezer dollárról, hanem inkább néhány millióról beszélhetünk, így a másod, harmad hegedűs könyvvizsgáló igen elnéző lesz a cégünk gazdálkodási adati felett. Újból pénzt és munkát adtunk valakinek, a cég nyereséges, a részvényesek elégedettek, a hozott anyagból dolgozó auditor keresete is megfelelő, sőt újabb fizetésemelést kérhetünk. Mindenki le van fedve, de ha baj van, akkor is a jogszabályok szerint is: Amerika az AMERIKA a szabadvállalkozások hazája, némi hercehurca után megússzuk az esetet némi „aprópénz” méretű bírsággal.


Körbeszámlázás
Egy problémát megoldottunk a könyvelésünk átvizsgált, auditált, helyes tehát nyereségesek vagyunk, semmi kétség sem férhet hozzá. Nagyobb problémát jelent viszont, hogy a nyereséget valójában valahonnan el kell venni. Adott néhány lehetőség, az egyik az egyszerű lopás, – ekkora összeget senki sem tart „otthon” készpénzben – a másik a sikkasztás, – de ha veszteségesek vagyunk, akkor nincs honnan – létezik még az adócsalás, de azt szintén a veszteség miatt nem lehet felhasználni. Az egyik legegyszerűbb módszer, ha alapítatunk a vállalatunkkal néhány, a világ különböző pontjain elhelyezkedő egy-két millió dolláros alaptőkéjű offshore leánycéget és abban realizáljuk a már adómentes nyereséget, majd jelentős mennyiségű hitelt veszünk fel rájuk (kapunk is hitelt a bankoktól, mivel igen jól prosperáló fizetőképes cég vagyunk). Az anyavállalat és leányvállalatai havonta több alakalommal rendszeresen egymásnak kiállítanak egy-egy számlát, amit ki is egyenlítenek. Az offshore cégek lassan fizetik vissza az adósságot, de közben valamilyen a működésükhöz kapcsolódó olcsóbb beruházást eszközölünk, hogy ne csak látszat vállalkozások legyenek. Tehát adott a látszatra valós nyereség. Hiba akkor csúszik be amikor a piramis csúcsára jutunk és a hitelezőket nincs aki kifizesse (üres a kassza, túl nagyok voltak a kifizetések), de mivel van egy halom leányvállalatunk különböző létező tevékenységgel így azokat vagy adósság terhére átadhatjuk a hitelezőknek, vagy megpróbálhatjuk eladni őket.

Politikai támogatottság
Szeretnék elkerülni az összes csőddel kapcsolatos problémát, nem teszünk mást, mint a menedzsment, felügyelőbizottság, auditor, leányavállalatok, tortát tovább szabadaljuk a felfújt léggömb épségének fenntartása érdekében. Keresünk egy politikai pályát választó személyt, megtesszük igazgatónak, majd támogatjuk a választási kampányát. Nem biztos, hogy elmondjuk a célszemélynek a vállalat belső, szűk életéhez kapcsolódó eseteket, de lassan csőbe húzzuk. Adósunkká tesszük, annak érdekében, hogy a cég talpon maradása és saját nyereségvágyunk kielégítése érdekében lobbyzzon, azaz végül mára a saját „életének” érdekében. Nyert ügyünk lehet, ha magasrangú állami vezető lesz belőle, nincs baj ha csupán szerényebb, de befolyásos politikai pályára lép. A cél a veszteségeink eltusolása, az aranytojást tojó tyúk tovább „etetése”.

Ráfázunk, ha azt hisszük minden lehetséges utat lezártunk. Kevés lehet a hitelezőinknek a leányvállalatainkban található tőke, a csőd egyre jobban fenyeget, kiderül, hogy évente mennyi fizetést és juttatást, nyereségrészesedést kapunk, a támogatott politikusainkat támadás éri a kormányzat másik oldaláról. Könnyen bajba kerülünk és már a kreativitásunk sem segíthet.

(A fenti történet csupán a képzelet szüleménye, nem ajánlott senkinek sem, hogy kipróbálja a leírt metódust ! a cikk szerzője)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.