A fehérgalléros bűnözők többen vannak és nagyobb hatalommal rendelkeznek mint azt eddig bármikor elképzelhettük volna. A tavalyi Enron-botrány után öt hónappal egyre több és több társaságnál tapasztaltak kreatív könyvelésre utaló jeleket. Jött az európai KPNQwest csőd, a WorldCom csalás, a Xerox könyvelési hiba, a Vivendi Univerasal krach, a cáfolt Sony és AOL Time Warner, és nem utolsósorban az amerikai elnök és alelnököt is magával rántó kozmetikázási hullám.
Érdekes, hogy a kelet-európai térségből ilyen jellegű esetet még nem fedeztek fel. Megvizsgálva a magyar könyvelési és adószabályokat, valójában nem is várhatjuk, hogy hazánkban veszteség helyett nyereséget könyveljenek el. Magyarországon inkább a nyereség eltüntetésére szakosodott kreativitás a jellemző.
Kidurrantak a lufik
Senki sem gondolta volna, hogy a kilencvenes években tapasztalt nagy nemzetközi technológiai hullámot követő high-tech lufi kidurranást sokan csalárd módon megakadályozták, és azt a mai napig saját meggazdagodásukra fordítják.
A sorozatos eredménycsökkenések, az internetes piacot érő eredmény visszaesések, a távközlési szektor telítettsége, és még néhány jelentős momentum, egyre több esetben azt mutatta, hogy a tőzsdei cégek nem értek annyit, mint azt a részvényáruk jelezték.
Valójában egy luftballonról beszélhettünk, mely kilyukadt, szivárgott, ez a befektetőket részvényeladásokra ösztökélte. A bajban lévő cégek vezetői, vagy törvényes úton eligazgatták a már csődszélére jutott cégeket, vagy saját állásuk megtartása, valamint fizetésük, részvény opcióik tovább emelése érdekében más lehetőséget kerestek. Megpróbálták eltömíteni a szivárgó léggömbön keletkezett hibákat, és tovább fújták a lufit, addig-addig eresztetek levegőt bele, mire az szétrobban és már csak cafatok maradtak belőle.
Mindenki csal ?
Manapság sorban derülnek ki, hogy a legnagyobb és legnevesebb amerikai és európai társaságok menedzsmentjei a részvények árfolyamának tovább pumpálása érdekében könyvelési csalásokkal próbálták elfedni az ezredforduló után keletkezett veszteségeiket. Magyarán szólva az igazgatók olyan munkaszerződéseket kötöttek, melyek nagyban függtek a munkáltató cég részvényeinek év végi állásától. Az ötlet adott volt, takarjuk el a veszteséget és helyette jelentős nem létező nyereséget könyveljünk el, így fizetésünk és premizálásunkat magunk irányíthatjuk. Mivel a cégünk igen eredményes és évről-évre egyre több nem létező nyereséget publikál, a befektetők és a spekulánsok megrohamozzák a brókereket mondván nekik is kell ebből a tutti papírból. A részvényárak magasba szöknek, újabb és újabb befektetők vásárolják vállalatunk részvényeit, – igazi siker történet – nekünk meg csak meg kell szavaztatnunk az elégedett és már lassan kezünkből étkező részvényesekkel fizetésünk és juttatásaink kibővítését.
Auditor választás
A probléma igazából akkor keletkezik amikor már olyan nagy fizetést, és egyéb juttatást osztunk szét évről-évre, magunk és a társaink, a menedzserek között (hiszen a többiek száját is be kell tömni), hogy az általunk vezetett cég fizetésképtelenné válik. – Ezt nem engedhetjük meg, már tulajdonosai vagyunk az általunk menedzselt cégnek, nem vághatják le akaratunk ellenére az aranytojást tojó tyúkot. – Ez volt a jobbik eset, hiszen legalább meggazdagodtunk, – mondhatnánk – de nem így van, szóba jöhet esetleg a társaság hanyag vezetése kapcsán elkövetett csőd is, mely ripsz-ropsz gallyra vágja karrierünket és a börtönben végezhetjük. Se pénz, se posztó, erre adott egy jól „megfizetett” (lefizetett) könyvvizsgáló, aki hozott anyagból dolgozik (ezzel menti magát), de büntetőjogi felelősséget vállal az általa auditált (átvilágított) könyvelés helyességéért, – tehát egyrészt lefedtük magunkat. Az auditorok némely esetben azért „megvehetőek”, mivel alkalmazóik a nagynevű könyvelési cégek (lásd Arthur Andersen) csupán partneri viszonyban állókból áll, így nem kell mást tennünk, mint egy rakás készpénzt felejtenünk a vizsgálat alatt álló papír halom közepén.
Csak, hogy jól érzékeltessem, nem százezer dollárról, hanem inkább néhány millióról beszélhetünk, így a másod, harmad hegedűs könyvvizsgáló igen elnéző lesz a cégünk gazdálkodási adati felett. Újból pénzt és munkát adtunk valakinek, a cég nyereséges, a részvényesek elégedettek, a hozott anyagból dolgozó auditor keresete is megfelelő, sőt újabb fizetésemelést kérhetünk. Mindenki le van fedve, de ha baj van, akkor is a jogszabályok szerint is: Amerika az AMERIKA a szabadvállalkozások hazája, némi hercehurca után megússzuk az esetet némi „aprópénz” méretű bírsággal.
Körbeszámlázás
Egy problémát megoldottunk a könyvelésünk átvizsgált, auditált, helyes tehát nyereségesek vagyunk, semmi kétség sem férhet hozzá. Nagyobb problémát jelent viszont, hogy a nyereséget valójában valahonnan el kell venni. Adott néhány lehetőség, az egyik az egyszerű lopás, – ekkora összeget senki sem tart „otthon” készpénzben – a másik a sikkasztás, – de ha veszteségesek vagyunk, akkor nincs honnan – létezik még az adócsalás, de azt szintén a veszteség miatt nem lehet felhasználni. Az egyik legegyszerűbb módszer, ha alapítatunk a vállalatunkkal néhány, a világ különböző pontjain elhelyezkedő egy-két millió dolláros alaptőkéjű offshore leánycéget és abban realizáljuk a már adómentes nyereséget, majd jelentős mennyiségű hitelt veszünk fel rájuk (kapunk is hitelt a bankoktól, mivel igen jól prosperáló fizetőképes cég vagyunk). Az anyavállalat és leányvállalatai havonta több alakalommal rendszeresen egymásnak kiállítanak egy-egy számlát, amit ki is egyenlítenek. Az offshore cégek lassan fizetik vissza az adósságot, de közben valamilyen a működésükhöz kapcsolódó olcsóbb beruházást eszközölünk, hogy ne csak látszat vállalkozások legyenek. Tehát adott a látszatra valós nyereség. Hiba akkor csúszik be amikor a piramis csúcsára jutunk és a hitelezőket nincs aki kifizesse (üres a kassza, túl nagyok voltak a kifizetések), de mivel van egy halom leányvállalatunk különböző létező tevékenységgel így azokat vagy adósság terhére átadhatjuk a hitelezőknek, vagy megpróbálhatjuk eladni őket.
Politikai támogatottság
Szeretnék elkerülni az összes csőddel kapcsolatos problémát, nem teszünk mást, mint a menedzsment, felügyelőbizottság, auditor, leányavállalatok, tortát tovább szabadaljuk a felfújt léggömb épségének fenntartása érdekében. Keresünk egy politikai pályát választó személyt, megtesszük igazgatónak, majd támogatjuk a választási kampányát. Nem biztos, hogy elmondjuk a célszemélynek a vállalat belső, szűk életéhez kapcsolódó eseteket, de lassan csőbe húzzuk. Adósunkká tesszük, annak érdekében, hogy a cég talpon maradása és saját nyereségvágyunk kielégítése érdekében lobbyzzon, azaz végül mára a saját „életének” érdekében. Nyert ügyünk lehet, ha magasrangú állami vezető lesz belőle, nincs baj ha csupán szerényebb, de befolyásos politikai pályára lép. A cél a veszteségeink eltusolása, az aranytojást tojó tyúk tovább „etetése”.
Ráfázunk, ha azt hisszük minden lehetséges utat lezártunk. Kevés lehet a hitelezőinknek a leányvállalatainkban található tőke, a csőd egyre jobban fenyeget, kiderül, hogy évente mennyi fizetést és juttatást, nyereségrészesedést kapunk, a támogatott politikusainkat támadás éri a kormányzat másik oldaláról. Könnyen bajba kerülünk és már a kreativitásunk sem segíthet.
(A fenti történet csupán a képzelet szüleménye, nem ajánlott senkinek sem, hogy kipróbálja a leírt metódust ! a cikk szerzője)
Több vonat menetrendje is megváltozik ideiglenesen