Jogászunk válaszol

A házassági vagyonjogi szerzôdésrôl korábban már ejtettem szót. Hatályos törvényünk a következôképpen határozza meg a házassági szerzôdés fogalmát: a házasulók a házasságkötés elôtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat – a házassági életközösség tartamára – szerzôdéssel rendezhetik. A szerzôdésben e törvény rendelkezéseitôl eltérôen határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetôleg a külön vagyonba.

Dr. Kiss Pál
2002. 08. 30. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elôször is pontosan meghatározható azoknak a személyeknek a köre, akik köthetnek ilyen szerzôdést: házassági szerzôdést csak házasulandó és már házasságban élô személy köthet. A házasulandói körben benne foglaltatnak az élettársi kapcsolatban élôk is, azzal a feltétellel, hogy házasságot kötnek egymással, ami természetesen nincs idôhatárhoz kötve, de a házassági kötelék létrejötte nélkül a szerzôdés értelmét veszti.
Mire szolgál a szerzôdés, ha van olyan törvény, amely pontosan meghatározza, hogy vita esetén mely vagyontárgyak kit illetnek meg, mely vagyontárgyak tartoznak a külön, illetve a közös vagyonba. Ez is egy lehetôség arra, hogy az ember kinyilatkoztassa akaratát, azaz a szabad önrendelkezési jog egyik formája. Merthogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az általa megszerzett vagyon sorsáról szabadon rendelkezhessen (tulajdonhoz fűzôdô szabad rendelkezési jog elméletébôl adódóan).
A jogszabály rendeltetése (mint a törvényi öröklési rend a végintézkedés hiánya esetén), hogy házassági szerzôdés hiányában kötelezô szabállyá válik, és pontos eligazítást ad a vagyoni viszonyok terén. Kisegítô vagy mögöttes szabálynak is nevezzük, amely a biztosíték szerepét tölti be. A szabály idôkorlátozást is tartalmaz: úgy fogalmaz, hogy ilyen szerzôdést csak a házassági életközösség tartamára lehet kötni. Ez azt jelenti, hogy az életközösség megszakadását követô állapotokat, ilyen szerzôdéssel nem lehet rendezni. Felmerül a kérdés, mi a helyzet akkor, ha a házasság fennállása alatt kötnek a felek ilyen szerzôdést, kiterjed-e arra az idôszakra, amikor együtt éltek. Ebben az esetben a felek feltehetô akaratából kell kiindulni a szerzôdés tartalmi értelmezése mellett.
A másik gyakori problémát felvetô esetkör az, amikor felek közötti életközösség átmenetileg megszakadt, de azt követôen újra helyreállt. Ebben az esetben azt kell megvizsgálni, hogy az életközösség megszakadásakor megtörtént-e a vagyon megosztása, és ha igen, az a házassági szerzôdés szerint folyt-e le, vagy sem. Ha nem történt vagyonmegosztás, akkor a szerzôdés még érvényes.
Természetesen ezt az esetet is tapintatosan és körültekintôen kell kezelni, hiszen azt is meg kell vizsgálni, hogy az életközösség megszakadása óta megváltozott-e a felek anyagi helyzete, és milyen mértékben. Ha ugyanis változott, akkor természetszerűleg nem lehet alkalmazni egy olyan szerzôdést, amely nem tartalmazott az idôközbeni változásokat figyelembe vevô megállapodást. Megint más eset, ha a házassági szerzôdés nem leíró típusú volt, hanem elôre, a jövôre nézve meghatározó. Ebben az esetben gyakorlatilag bekövetkezett az, amit a felek valószínűsítettek, tehát a vagyon gyarapodott, ezért itt már csak azt kell megvizsgálni, hogy úgy gyarapodott-e valamelyik félnek a vagyona, ahogyan már korábban elgondolták, netán egyéni erôfeszítésbôl vagy egyéb úton növelte vagyonát. Ha például a házasoknak külön-külön van egy-egy kft.-je, és idôközben az életközösség kettejük között átmenetileg megszakadt, úgy, hogy a vagyont nem osztották meg, és az egyik kft.-t az egyik házastárs, a másikat a másik viszi tovább – ha ebbôl származik külön-külön a vagyongyarapodás, és ezt már korábban rendezték a szerzôdésben, minden marad a régiben. Abban az esetben viszont, ha az egyik házastárs külön alapított még egy kft.-t, és ebbôl más jövedelme is származik, akkor az utóbbira nem lehet kiterjeszteni a házassági szerzôdés rendelkezéseit (minthogy akkor még nem létezett).
Amennyiben pedig megosztották a vagyont, azzal a szerzôdés teljesedésbe ment, így arra utóbb már nem lehet hivatkozni, a szerzôdés a vagyonmegosztáskor megszűnik.
A házassági szerzôdéseket tartalmi szempontból két nagy csoportra lehet osztani. Az elsô azoké, amelyek csak a pillanatnyi állapotot rögzítik. Például leírják hogy az adott napon ki milyen vagyonnal rendelkezik, milyen forrásból szerezte. Az ilyen típusú szerzôdések jelentôsége abban rejlik, hogy az esetleges utólagos vita esetén megkönnyítik a bizonyítást (bizonyítékul szolgálnak a szerzôdések dátumai), illetôleg hogy feleslegessé is teszik rögzített tények vitássá tételét.
A második nagy csoport inkább elôre tekint és jövôbeni szerzésekre próbál meg összpontosítani. De mint ezt már korábban is hangsúlyoztam, ilyen kizárólag az életközösség fennállásának idejére szólhat. A késôbbiekre a szerzôdés semmis.
A vagyonközösség megszűnése után kötött szerzôdés nem házassági vagyonjogi, hanem a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerzôdés. Ennek közokiratba foglalása a jogszabályhelybôl következôen nem szükséges. Más jogszabályban elôírt alakiság alól azonban (például ingatlanokat illetôen) ez nem mentesít.
A szerzôdés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselô által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingóságok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.