Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony – az év.
Megérlelte sorra a magvát – zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. –
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándor madár szárnyára bizza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.
Jól tudja, hogy bennük a kincs – a talizmán céljába érett
Mely örök életet adhat – s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány.
Buzáját behordta az ember – s hitvesi ágyban pihen.
csak nékem nincs őszöm ez évben -
mert tavaszi serkedt a vágyam.
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.
Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május – nem öltözi teljesedés.
És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer.
– Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. –
- Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök,
kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.
origo.hu
Lázár János: Ukrajna EU-csatlakozásával veszélybe kerül az elmúlt évtizedek minden eredménye
