Mit kíván a magyar nemzet?

Landerer Lajos pesti nyomdász egyike volt azon derék németajkú betelepülőknek, akik nemcsak egzisztenciát teremteni és a nyelvünket megtanulni jöttek hazánkba, hanem a nemzettel azonosulva idővel jó magyarokká is váltak. A forradalom kitörésekor Heckenast Gusztávval van közös nyomdájuk az akkori Hatvani és Szép utca sarkán. Az Egyetem térről 1848. március 15-én 10 óra után ide tart a forradalmi tömeg. Élén a márciusi ifjak egy öttagú csoportja, akiket maguk közül választottak még az Egyetem téri elindulás előtt, amikor is eldöntötték, hogy a cenzort kikerülve egyenesen a nyomdába mennek: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Degré Alajos és Irinyi József. Landerer a zajra figyelve már a nyomda ajtajában várja őket. A tömeg megáll, s a küldöttség Petőfivel az élen a Nemzeti dal és a 12 pont kéziratával elindul az ajtó felé. Petőfi lép elő, átnyújtva az írást:
– Azért jöttünk, hogy ezt kinyomtassuk.
Landerer, átfutva az írást, hűvös eleganciával ezt válaszolta:
– Teljességgel lehetetlen, uraim, nincs rajta a cenzor engedélye!
Hát igen, a cenzor engedélye nélkül addig nyomdai termék nem jelent meg Magyarországon. E szónak félelmetes csengése volt írói, értelmiségi körökben. Nem csoda hát, hogy hallatán ifjaink is tanácstalanná váltak.
Ekkor Landerer a hozzá legközelebb álló Irinyi arcához hajolt, s szinte csak a fogai között gyorsan odasúgta:
– Foglaljanak le egy sajtógépet!
Irinyi odalépett az egyik masinához, jobb kezével ráütve hangosan kiáltotta:
– Ezennel ezt a gépet a nép nevében lefoglalom.
Landerer rezzenéstelen arccal kissé meghajtotta magát:
– Az más, uraim, természetesen az erőszak ellen semmit nem tehetek.
Munkavezetőjét utasítva, hogy mindenben álljon az urak rendelkezésére, eltávozott. A sajtószabadság eszméje életre kelt.
Pánt Károly

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését
Nem véletlen, hogy e kívánalmak kiemelt helyen kerültek megfogalmazásra, mert dicső elődeink jól tudták: a sajtó szabadsága és a cenzúra eltörlése nélkül nincs szabad ország, nincs szabad gondolat, és nincs tájékozott nép. Nem véletlen tehát, hogy első lett ama tizenkettő között.
De mit mondhatunk e kívánalmakról 2003 márciusában? Kell-e akarnunk, kell-e kívánnunk a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését ma is?
Korunk legnagyobb szégyene, hogy válaszunk csak igen lehet. Mert Magyarországon megszűnt a sajtó szabadsága: sokan és sokféle érdektől vezéreltetve ismét cenzúráznak. Hazátlanná vált a szabad szó és a szabadon szárnyaló gondolat. A média urainak sokkal fontosabb a pártpolitikai érdek, az anyagi haszonszerzés. A kommunista időkből öröklött aránytalanságok tovább élnek, így a sajtó nagy részét ma is Kádár egykori lakájai irányítják és ellenőrzik.
A polgári kormány kultúr- és médiapolitikusainak alkalmatlansága miatt a média világában semmi nem változott. Elhangzottak ugyan kövér ígéretek, de valójában semmi nem történt. Ma volt tolvajok a bírók, aktatáska-hordozókból, egykori besúgókból és cenzorokból lettek demokratikusnak látszó nyilvánosságunk vezetői és őrei. A sajtómunkások érdekvédelmi szervezete a posztkommunista kormányokat és nem a sajtószabadságot védi. Aczél György egykori udvaroncai fénykorukat élik. Lendvai Ildikó és Agárdi Péter az MSZP-nek szolgál, Szűcs Julianna az SZDSZ-t imádja. Lassan mindent elönt a kultúrszemét és az ideológiai mocsok. Átírják, meghamisítják múltunkat, kiszorítanak jelenünkből. Ha így folytatódik, jövőtlenné válunk.
Nincs jogunk megbocsátani azoknak, akik lehetővé tették ezt a helyzetet, mert némi határozottsággal és elszántsággal megváltoztatható lett volna mindez. Ide vezetett a mérsékeltség, a kompromisszumkészség és a párbeszédre törekvés.
Így ma ismét azok diktálhatnak, akik számára a nemzet értelmetlen fogalom, a nemzetállam pedig a történelem szemétdombjára való ócska kacat.
Szerencsére gyorsan növekszik azok száma, akik már tudják, hogy a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését nem elegendő kívánni. Mert a felismerést mindenkor tettnek kell követnie. Gyors, hatékony és radikális intézkedések nélkül ugyanis továbbra is csak kívánhatjuk a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését…

2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten
– Mit jelent manapság a felelős minisztérium Magyarországon?
– Sajnos, nem azt, amit kellene hogy jelentsen. Úgy látom, az adminisztrációk inkább önmagukkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy az állampolgárokat érintő fontos ügyekre koncentrálnának. Ez történik akkor, ha a politika felfalja az adminisztrációt. Tanúi lehetünk annak, hogy beültetik a minisztériumokba, a közhivatalokba azokat a volt szocialista képviselőket, akik nem kerültek be 2002-ben a parlamentbe. Vagyis most közpénzen parkoltatják őket. Pedig külön kellene választani a politikát a szakmától. Ezek után persze nem meglepő, hogy a minisztériumok nem válaszolnak meg leveleket, elhúznak, elmismásolnak ügyeket. Szerintem az sem felelős magatartás, hogy a Medgyessy-kormány szinte minden, még megmaradt, privatizálható állami vagyont magánosítani akar. Ez sérti a magyar nemzet stratégiai érdekeit.
– Mi a véleménye a kormánytagok részvételéről gazdasági vállalkozásokban?
– Ilyesminek nem lenne szabad előfordulnia. Tiszta emberekre, átlátható viszonyokra, erkölcsös magatartásra van szükség. Nem állhat fenn öszszeférhetetlenség. Ennek tükrében különösen döbbenetes, hogy Keller László közpénzügyi államtitkár elismerte: Kiss Elemér bukott kancelláriaminiszter ügyeit nem vizsgálta volna ki. Ez esetben Keller László komisszárként viselkedett.
– Milyen elvárásoknak kell megfelelniük a tagállamok felelős minisztériumainak az Európai Unióban?
– Mindenekelőtt hatékonynak kell lenniük, egyúttal kisebbedniük is kell. Mit látunk ezzel szemben például a Miniszterelnöki Hivatalban? Rendkívüli mértékben széttagolták. Tele vannak titkárságokkal és mindenféle célszerűtlen szervezeti egységekkel. Márpedig az átláthatóság fontos követelmény az unióban. Ahogyan az is elfogadhatatlan lesz majd, hogy egy felelős minisztériumban a múltra mutogatnak a jelen jobbítása, illetve a szebb jövő megalapozása helyett.
Adonyi Sztancs János

3. Évenkénti országgyűlést Pesten
– Mit jelent egy állam életében a parlamentarizmus?
– A négyéves ciklus kezdetén „nyitott, konszenzusos” parlamentet ígértem. A célunk az, hogy a lakosság tisztában legyen demokratikus jogaival. Nyílt napokat tartunk, hogy minél többen jöjjenek el az ülésekre, nézzék meg személyesen, hogyan dolgoznak a képviselők, akiket választottak. Itt érezni igazán a viták és szavazások hangulatát, a döntések, tehát a parlamentarizmus súlyát. Az állampolgárok egyedi kérdéseire pedig a tavaly alapított Civil Irodánkban válaszolnak.
– Miért üresek gyakorta a parlamenti padsorok?
– Sokszor azért, mert az országgyűlési képviselők bizottsági üléseken vesznek részt. Dolgoznak azon, hogy előkészítsék a tárgyalandó anyagot, szóval nagyon jó alibijük van. Ugyanakkor valóban jogosak a kérdések: miért kell a házelnöknek, alelnököknek olyan sokszor fegyelmezniük az urakat és hölgyeket, honnan ered ez a sok harag, amikor okos, érthető vitát várunk?
– Hogyan lehet összeegyeztetni a képviselők egyéni és közösségi ambícióit?
– Mindenkinek, aki bárhol is dolgozik, össze kell hangolnia ezeket az ambíciókat. A különbség az, hogy a képviselők és a hivatalnokok az állampolgárok pénzével gazdálkodnak, így minden pillanatban a lakosság érdekeiért kell tevékenykedniük. Ebből nem szabad engedni. Ilyen értelemben természetesen önmagukért és a családjukért is végzik a dolgukat.
– Milyen harmonizációt követel az uniós csatlakozás az Országgyűlés működésében?
– A magyar parlament eddigi hatásköreinek egy részét az unióra ruházza át, de ezzel a nemzet érdekei nem sérülnek. Óriási szerepe van a csatlakozás levezetésében az Országgyűlésnek. A jogharmonizáció, azaz törvényeink „uniósítása” hosszadalmas folyamat. A feladatunk 2004 után sem lesz kevesebb, sem kevésbé jelentőségteljes. Reményeim szerint kialakul majd még egy kellemes hatása a változásoknak: az Európai Unió felé tartva, az európai parlamenti munka tanulása közben talán csillapodnak a belső viták, az országban érezhető feszültség. Mindannyian várunk már a nyugalomra.
– Milyen érzés nőként az Országgyűlés élén állni?
– A parlamenti munka mindannyiunktól megköveteli a fegyelmet, a lelkiismeretességet, ezek nemtől független követelmények. A jó képviselő kiáll az igazáért, vitatkozik, de tartózkodik a veszekedéstől. Bár tagadhatatlan, hogy érzékenyebb vagyok, mint egy férfi. Az unióhoz közeledésünk jele, hogy egyre több nő képviseli a választópolgárokat. Ráadásul a skandináv országokban nemrég érdekes adatra bukkantak: a többi országhoz képest ott több nő dolgozik felelős pozícióban, és a korrupció kisebb náluk. Ezt határozottan jó jelnek tekinthetjük a jövőnk szempontjából.
Szijjártó Gabriella

4. Törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben– Történészek szerint a tizenkét pontnak talán a legfontosabbika a törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben.
– Azért gondolhatják így, mert a polgári társadalom elengedhetetlen feltétele a törvény előtti egyenlőség alapelve. A jobbágyfelszabadítás, a választójog kiterjesztése, ami egyébként Európa élére helyezte a magyar választójogot, az úriszék eltörlése, mind-mind a törvény előtti egyenlőség elvét fogalmazták meg és már a gyakorlatba átültetve voltak hivatottak a polgári Magyarország létrehozására.
– A bevett vallásfelekezetek teljes egyenlőségét és kölcsönösségét az 1848. évi XX. törvénycikk mondta ki.
– Az áprilisi törvényeknek ez és a többi intézkedése megteremtette a tizenkét pontban még csak ünnepi deklarációként megfogalmazott törvény előtti egyenlőség feltételeit. Olyan alapelvről van szó, amely azóta is megkerülhetetlen minden rendszer, minden kormány és minden kor számára.
– Ön szerint milyen mértékben érvényesül a törvény előtti egyenlőség elve manapság?
– A törvény előtti egyenlőség alapelve a mai kormány, és mindannyiunk számára megkerülhetetlen. Szólnunk kell erről akkor is, ha egyesek számára ünneprontásnak tűnhet. Ha nem teszszük, akkor éppen azok emlékét gyalázzuk meg, akik ezért harcoltak, s ha kellett szenvedtek és haltak meg. A nemzet és az ember, a polgár belső és külső szabadságáért. S ez a szabadság nagymértékben a törvény előtti egyenlőség alapelvére épülhet fel. Ezért kell felemelnünk a hangunkat, amikor tüntetőket vernek, és pisztollyal fenyegetnek, amikor a sajtó munkatársait megverik és lecsukják, amikor a szólás- és gyülekezési jog csorbításáról és szigorításáról hallunk, amikor egy rendezvényre szóló meghívó fénymásolása közben rendőr intézkedik.
– Ismét sokan féltik az egyházak szabadságát.
– A kormány az egyházi intézményfenntartókat negatív módon különbözteti meg a szociális szférában. Ezzel alkotmányos elveket sért. Kiszolgáltatott helyzetbe hozza azokat, akik egyházi szolgáltatásokat kívánnak igénybe venni. Tiltakoznunk kell akkor is, amikor az adófelajánlások arányában egészítik ki az egyházaknak juttatandó támogatást és nem a népszámlálási arányoknak megfelelően.
– A tizenkét pont tehát a polgári Magyarország hívei számára is útmutató lehet.
– A polgári Magyarország eszméi természetesen nem a jogtipró, a polgári, a vallási és a nemzeti szabadságot eltörlő Kádár-rendszerben keresendőek, sokkal inkább 1848 eszméiben és döntéseiben. A polgári Magyarország csak a nemzeti önrendelkezés elvének és a nemzeti érdekek érvényesítésével, illetve a jogszabályok, az emberi méltóság tiszteletével teremthető meg, s ennek alfája és ómegája a törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben.
Hardi Péter

5. Nemezti őrsereg,
Farkas Bertalantól, az első s mindmáig egyetlen magyar űrhajóstól a modern nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozat viszszavonásának másnapján tudakoltam: vajon ő miképpen gondolkodik erről az óhajtásról?
– Kettős érzetem támad, amikor a leendő nemzetőrségről hallok. Ha az átalakuló honvédség, valamint a rendőrség megfelelő szakmai színvonalon működik, és eleget tesz feladatának, akkor kétkedem egy újabb párhuzamos szervezet szükségességében. Ugyanakkor az országot járva, az emberek véleményét ismerve, tudván azt, hogy milyen sokan pártolják a nemzetőrség létrehozását, illetve a létező polgárőrség megerősítését és jogosítványainak kiterjesztését, kétségeim kevesbednek.
– Tehát milyennek kellene lennie a mai nemzetőrségnek?
– Ahogyan a honvédségnek és a rendőrségnek nem volna szabad politikafüggően működnie, ugyanúgy a nemzetőrséget is meg kellene óvni a napi politikai áramlatoktól. Hogy azután az ország védelmi rendszerébe miképpen illeszkednék be, mennyi feladatot kapna a rendvédelemből, a terrorizmus elleni felkészülésből, a katasztrófaelhárításból és a többi lehetséges teendőből, az rendkívül bonyolult kérdés. De annyi bizonyos: feladat van bőven.
– Arról is tartott a vita, hogy fegyveres szervezet legyen-e a nemzetőrség?
– Ahogyan arról is eltérőek a nézetek, hogy a polgárőrség tagjainak legyen-e fegyverük, vagy maradjanak fegyvertelenek. Nekem erről mindig eszembe jut, amit rendőr ismerőseim, barátaim panaszolnak: bizonyos esetekben, ha bűnözőkkel kerülnek szembe, és veszélyes a helyzetük, akkor is tétováznak, elővegyék-e a pisztolyt vagy ne, mert számos példa volt rá, hogy ilyenkor a rendőrnek kellett magyarázkodnia, felfüggesztették, eljárás alá vonták, miközben a gazemberek jogait rögvest keményen védeni kezdték valakik. Bízom benne, hogy az uniós csatlakozás e téren javulást hoz, hiszen azt láthatjuk, hogy Nyugaton magabiztosabbak a rend őrei, mert jobb a „hátországuk”.
Luthár Péter

6. Közös teherviselés, képviselet egyenlőség alapján
– A közös teherviseléshez mindenekelőtt közösségre van szükség.
– A közösségnek a közös létezni akaráson kell nyugodnia. A létezni akarás szokásként, hitként, egyetértésként, vallásként hat, mondják a társadalom alapkérdéseivel foglalkozó filozófusok. A közösség tehát nem egyedek összessége, hanem közös hittel, közös szokásokkal összekovácsolt egység.
– A közösség fontos célja a közjó megteremtése.
– Azt vallom, hogy a közjó mindazon javak összessége, amelyeket a közösség tagjai számára közös erőfeszítéssel, közös teherviseléssel elérhetővé teszünk. Ilyen javak például az oktatás, a szolidaritáson alapuló szociális ellátás, az egészségügyi ellátás, a közrend biztosítása, az ország védelme. Lehet bővíteni a kört, de szűkíteni semmiképp.
– A közteherviselés céljaival, elsősorban a közjóhoz hozzáférés igényével ma a többség egyetért.
– Valóban, ám a közteherviselés adóterheit jóval kevesebben fogadják el, nem is beszélve a jogszabályokkal kevésbé pontosan megfogalmazott kötelezettségekről. Ilyen kötelezettség lenne például a közvetlen segítségnyújtás, az önkéntesen másokért végzett munka.
– A közjó egyes nézetek szerint nem más, mint azon javak összessége, amelyekkel az egyének rendelkeznek.
– A közjavak ilyen értelmezésének vallói szabadulni akarnak a közteherviselés azon felfogásától, hogy a gazdagok több, a szegények kisebb terhet vállaljanak a közjó érdekében. Csökkentsük az adókat, a piac, a verseny majd mindent megold, ezért nincs szükség az állami gondoskodásra, mindent magánosítani kell, hiszen az állam rossz gazda, vallják.
– Az állam, sajnos, valóban nem volt jó gazda az elmúlt évtizedekben.
– Ebből azonban nem következik, hogy olyan piaci szereplőkre kell bízni a közműveket, amelyek nem kívánnak részt vállalni a közteherviselésből. Amelyek tehernek érzik azt, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező családok, nyugdíjasok számára elérhető áron adják a gázt, villanyt és vizet. A közteherviselés eszméjét megsértik azok, akik a természeti katasztrófák, a jégkár, a fagykár, a belvíz terheit az egyénekre hárítják vagy biztosítási ügynek tekintik. A közteherviselés igen szép példája volt a közelmúltban a beregi újjáépítés.
– Sokan viszont még mindig a gyámkodó államtól várják sorsuk jobbra fordulását.
– A közteherviselést, mint minden eszmét, lehet rosszul is képviselni. A mindenható államról mindmáig bennünk élő kép, gyakorlati tapasztalat is ezt mondatja velem. Megdöbbenve olvastam Benjamin Constant 1819-ben írt, az államszocializmusra jellemző hatalomgyakorlás lényegének megfogalmazását: „A hatalom letéteményesei hajlamosak megkímélni minket mindenféle gondtól, kivéve, hogy engedelmeskedjünk és fizessünk nekik. Ezt fogják mondani: Mi a célotok, mi a rugója mindenféle erőfeszítéseteknek? Miben reménykedtek? Elég, ha hagytok minket cselekedni, mi majd boldoggá teszünk benneteket.” Nem erre a gyermeki létbe kényszerítő gondoskodásra gondolok, amikor közteherviselésről beszélek.
– Érdekes, hogy a tizenkét pont megfogalmazói a közteherviseléshez kapcsolják az egyenlő képviselet elvét.
– A közösségek képviselőinek mindenkit, időseket, betegeket, gyermekeket, egészségeseket és fogyatékosokat képviselniük kell. Nem csak a gazdasági versenyben élenjárókra van szüksége a társadalomnak. A gyermeknevelés nem csak a szűk család érdeke, gyermekek nélkül a nemzet elpusztul. Ha a társadalom nem tartja fontosnak a nevelés, oktatás ügyét, a nemzet marad le. Ha a társadalom nem viseli közösen az idős, megfáradt, fogyatékos emberek terheit, az emberi lét lényegét, az emberi méltóságot áldozza fel a gazdasági verseny oltárán.
– A közteherviselés tehát az egyenlő képviseleti jog alapján közösségben, a közjó érdekében valósulhat csak meg.
– 1848 óta tettünk ugyan előre is lépéseket az eszme gyakorlati megvalósulásáért, de félő, hogy a fogyasztói társadalom érdekeinek harcos képviselői ismét úgy gondolják, hogy a közember viselje a köz terheit. A gazdagok magas adók fizetése helyett legfeljebb alamizsnát osztanak, hogy ne legyen szegénylázadás.
Hardi Péter

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése
A modern kori „úrbéri terheket” a statisztika tanúsága szerint sok tízezer, a talpon maradáshoz elegendő nagyságú földterületet művelő egyéni gazdaság viseli. Ez a réteg nevezhető a világpiaci viharokat is átélni képes hazai parasztpolgárságnak, a mai magyar agrárközéposztálynak. Közülük tizenhétezren nyilváníttatták magukat családi gazdaságnak a közelmúltban, jórészt az előző kormány működésének utolsó hónapjaiban. A váltás következtében ők jártak talán a legrosszabbul az agráriumban: kedvezményeiket elvesztették, fejlődésük, uniós felkészülésük félbemaradt. Terheiket csak részben enyhítette a tavalyi adósságkonszolidáció. Arról pedig még keveset tudunk, hogy valójában milyen nehézségeket, megpróbáltatásokat is okoz majd számukra a mindennapokban az uniós csatlakozás. Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke is hasonlóképp ítéli meg a március idusán megfogalmazódott parasztkövetelés mai üzenetét.
– Milyen terhek viselésére kényszerülnek ma a magyar gazdák?
– A magyar mezőgazdaság szereplői még nem jutottak el a közös teherviselés állapotáig – válaszolta. – A kormányzat agrárpolitikájában azonos elbírálás és megítélés alá esik a mindennapok terhét cipelő, erején felül dolgozó, saját vagyonát naponta kockáztató gazda meg az állami vagy közösségi vagyont megöröklő, a közös teherviselés alól felmentett nemzetközi tőkebefektető. Hatalmas teher számunkra mindemellett a múlt rossz öröksége, ami nemcsak a gazdasági viszonyokban, hanem a lelkekben is alapos rombolást vitt végbe.
– Beszélhetünk-e manapság paraszti szabadságról? Milyen tényezők akadályozzák a kisebb mezőgazdasági vállalkozások érvényesülését?
– Sajnos, egyre inkább a pénz foglyai és a globalizáció áldozatai vagyunk. A törvény előtti egyenlőség vagy a közös teherviselés kérdése manapság gyakran attól függ, hogy ki mekkora vagyont képvisel vagy tart a kezében. A „pénzért mindent megkapsz” elv mára meghatározóvá vált, és a hamis csillogás gyakran elhomályosítja az igazi értékeket. A gazda szabadságát a földje, a gazdasága adja.
– A világpiac kinyílása, az európai egyesülés felgyorsulása láttán sokakban merül fel a kérdés: vajon jobbágysors vár-e ismét a magyar gazdákra?
– A globalizáció térhódításával, a ránk kényszerített kíméletlen piaci versennyel érzékelhető módon jelenik meg a gazdák előtt az új rabszolgaság réme. Ma a legnagyobb kihívás a termőföld megtartása, sürgető ebben a kérdésben az összefogás.
Nánási Tamás

8. Esküdtszék
Az 1848. márciusi követelések sorában fontos alkotmányos elvet fejezett ki a nyolcadik pont, amely a korábbi igazságszolgáltatási rendszer felszámolását és a polgári egyenlőségen alapuló bíráskodás bevezetését célozta meg. Az úriszék eltörlése és az esküdtszék intézményének törvénybe iktatása révén a forradalom hatalmas lépéseket tett ennek a történelmi változásnak véghezvitelében.
– Hogyan élt az esküdtszék intézményével az eltelt időszak bírói gyakorlata?
A forradalom leverésével osztrák mintára szerveződött át az igazságszolgáltatás rendszere, majd a kiegyezést követően megszülettek a magyar törvények az államhatalom irányítására. Az 1897. évi 33. törvénycikkely rendelkezett a törvényszékek mellett szervezett esküdtszékek bíráskodásáról. Minden törvényszéknél, amelynek büntető hatásköre volt, három bíróból és tizenkét esküdtből álló bírói tanácsokat hoztak létre. Az esküdtszék nem állandó bíróság volt, hanem az ügyek számától függően, esetenként évente több alkalommal tartott ülésszakot. Hatáskörébe tartozott a halállal vagy legalább ötévi fegyházzal büntetendő politikai és köztörvényű bűntettek elbírálása.
Az 1913. évi 34. törvénycikkely jelentősen visszaszorította az esküdtszékek hatáskörét a politikai bűncselekmények tekintetében. A 6899/1919. ME rendelettel működését felfüggesztették, s többé már nem is állították vissza.
A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI. törvény megszüntette a népbíróságokat, és egységesen szovjet mintára az ülnökbíráskodást vezette be első fokon a büntetőbíráskodás egész területén. A laikus ülnökök egyenlő és teljes jogú bíróként vehettek részt nemcsak tényállási, de jogkérdések eldöntésében is. Hatályos Alkotmányunk úgy rendelkezik, hogy a törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. A hivatásos bíró mellett két ülnök végzi az ítélkezési tevékenységet. Ülnöknek választható minden büntetlen előéletű, harmincadik élet-évét betöltött magyar állampolgár. Kiemelkedő szerepük van a fiatalkorúak bírósága, továbbá a katonai és munkaügyi bíróságok előtti eljárásokban. Az ülnökök olyan szakmai, gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, amely elengedhetetlen a speciális ügyek elbírálása érdekében. Megbízatásuk négy évre szól, és a köztársasági elnök határozata alapján ez évben április 22-ig kell megválasztani az új ülnököket.
– Az uniós joggyakorlatra való áttérés érinti-e az esküdtszék szerepét?
– Az európai uniós jogharmonizációs tevékenység nem érinti a bíráskodásban szerepet játszó laikus elemek részvételének újraszabályozását hazánkban. Eddig nem született olyan európai uniós irányelv, illetőleg ajánlás, amely konkrétan vonatkozott volna az ülnökrendszerre. Az unió elsődlegesen az anyagi jogszabályok megváltoztatását célozta meg a csatlakozni kívánó országokban. Az Európai Unió meghagyja nemzeti hatáskörnek az eljárásjogok szabályozását.
Valló László

9. Nemzeti Bank
– Fontos a Nemzeti Bank függetlensége?
– Nagyon. Egyébként a Nemzeti Bank ügye mindig is forró krumpli volt. Szegény Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét ezért végezték ki. Pontosabban: a pénzügyek miatt tudták ráhúzni a vizes lepedőt az osztrákok. Azt vetették a szemére, hogy nem akadályozta meg a Kossuth-bankók kiadását. A Kossuth-bankókkal ugyanis finanszírozni lehetett a forradalmat. Batthyány pénzügyminisztere maga Kossuth Lajos volt, akinek zsenialitását a pénzügyek terén kevesen ismerik. Szóval a példa jól mutatja, hogy a Nemzeti Bank léte és függetlensége néha szinte élet-halál kérdése a nemzet életében.
– Kitől legyen független a jegybank?
– A lényeg, hogy független legyen a kormánytól, de ne legyen független a parlamenttől. Annak kétségkívül fennáll a veszélye, hogy a jegybank áldozatul esik a kabinet politikájának. Ilyen helyzetben a Nemzeti Bank elnökének a jegybanktörvényben meghatározottak szerint kell eljárnia.
– Mi a legfontosabb feladata ennek a kiemelt pénzintézetnek?
– Az, hogy ügyeljen a pénz értékállóságára, figyeljen az árfolyamra, védje meg a forintot a spekulációtól. A jegybanknak nem kell veszteségesnek lennie. Ezt illusztrálja a legutóbbi spekulációs tranzakció. Külföldiek úgynevezett forró pénzekkel próbálkoztak nyerészkedni a forinton. A Nemzeti Bank azonban olyan sikeresen visszaverte a támadást, hogy tekintélyes összeget nyert rajta a magyar állam.
– Milyen szerepe lesz a Nemzeti Banknak az Európai Unióban?
– Ott a nemzeti bankok lényegében az Európai Központi Bank tagbankjai. Vagyis önálló politikát nem folytatnak, de a közös pénzügyek kialakításában részt vesznek.
– Jó az nekünk, ha az euró leváltja majd a forintot?
– Igen, mert ez alacsony kamattal jár majd, három százalék alatti inflációval, és nagyon stabil lesz a pénz. Erre garancia az ötszázmilliós piac, ami maga az Európai Unió.
Adonyi Sztancs János

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk
– A haza védelme az egész nemzet ügye szokott lenni.
– Ez évszázadokon át olyan evidencia volt, ami beleivódott minden magyar lelkébe. A király testesítette meg ezt az eszmét, hiszen ő hívta hadba a nemzetet, amikor veszély fenyegetett, és az ő vezénylete alatt harcoló katonák biztosították az ország védelmét. Ezért a katonák a királyra tettek esküt. Jött azonban olyan idő, amikor a király nem a nemzetből származott, és ez a király a nemzet ellensége lett. A hazát azonban akkor is védelmezni kell, ha a király ellene van. Az alkotmányt viszont a nemzet együttes akaratából fogalmazták, és az nem tud a nemzet ellen fordulni.
– Ezért kellett 1848-ban azt is követelni, hogy a katonaság az alkotmányra esküdjék?
– Ezért, hiszen a királyok és más hatalmasságok jönnek-mennek, vannak jó királyok és rossz királyok, így nem szabad a véletlenre bízni az ország biztonságát. Az alkotmány az a biztos pont, amelyhez mindenkor igazodni kell a haza védelme ügyében. Fontos üzenet ez a mának is, nehogy a nemzet együttes akarata nélkül vethesse be bárki a Magyar Honvédséget.
– Történelmünk során a magyar katonák számtalanszor harcoltak Európa minden szegletében és a világ számos távolabbi táján.
– Amikor a Habsburg Birodalommal perszonálunióban volt a Magyar Királyság, az uralkodók rendre jó magyarjaikhoz fordultak, ha háborúra készülődtek, mert a magyar katona volt a legkiválóbb, aki nemcsak meghalni, hanem győzni is tudott. Legendákat beszéltek mindenütt a magyar huszárokról, bátorságukról, ügyességükről, hősiességükről. Ezért volt nagy számban magyar katonaság 1848-ban is Észak-Olaszországban, Csehországban, Galíciában. Amikor azonban veszélyben a haza, minden katonánknak itthon a helye.
– Nyilván a megfékezésükre állomásoztattak külföldi katonákat hazánk területén.
– A Habsburgok tisztában voltak bűneikkel, amelyeket a magyarság ellen elkövettek. Tudták azt is, hogy béketűrő nép vagyunk, de ha egyszer betelik a pohár, fellázad a nemzet. Erre az esetre állomásoztattak idegen katonaságot Magyarországon. A ’48-as ifjak nem akartak háborút, csupán szabadságot, nemzeti szuverenitást. Ezért követelték az idegen katonaság elvitelét az országból.
– Magyar katonák ma is állomásoznak külföldön.
– Mai alkotmányunk kimondja, hogy az Országgyűlés dönt a fegyveres erők külföldi, illetve külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról. Az Alkotmány tehát a garancia arra, hogy a magyar katonák csak jó és igaz ügyért szolgálhassanak külföldön. Így van ez Boszniában, Koszovóban, Cipruson, a Sínai-félszigeten és Afganisztánban. Örömteli ugyanakkor, hogy a külföldön szerzett tapasztalatot hazánk védelmében hasznosítják, miközben megbecsülést vívnak ki helytállásukkal a magyar katona és Magyarország számára.
– …idegen katonák pedig hazánk területén…
– Külföldi katonák pedig ártó szándékkal ezután soha nem tartózkodhatnak hazánkban. Biztosíték erre a magyar Alkotmány, a nemzet elszántsága, és az a szövetségi rendszer, amelyhez tartozunk.
Hardi Péter

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak!
– Talán a véletlen műve, hogy az egyetemi ifjúságnak 1956. október 22-én megfogalmazott pontjai közül is a 11. az, amely a politikai foglyok részére amnesztiát követelt. Jelentős különbség volt azonban az érintettek számát illetően. Míg a Rákosi-korszakban zsúfoltak voltak a börtönök, 1848. március 15-én a hajóhídon át a budai várba vonuló forradalmas tömeg egyedül Táncsics Mihályt találta a tömlöcben, őt szabadították ki nagy gaudiummal, miközben a nagyhatalmú Helytartótanács, Petőfi szavaival, „reszketni méltóztatott”.
– Ez korántsem jelentette azt, hogy a reformkor idején nem érvényesült a császári önkény.
– Természetesen nem, Metternich kancellár nagy műve, a Szent Szövetség azonban szilárdnak és megbonthatatlannak látszott, s a bécsi kormányzat nem találta célravezetőnek a mozgolódó magyar nemesi ellenzék drasztikus megbüntetését. Wesselényit ugyan meghurcolták, Kossuth Lajost kis időre fogházba csukták, általában azonban megelégedtek a magyar közélet minden szereplőjének állandó, szoros megfigyelésével. A besúgóhálózat és a postai cenzúra, mondhatni, a legmodernebb elvárásoknak is megfelelt. Országgyűlések idején egy Ferstl Lipót nevű, szigorúan fedett állományú ügynök (bocsánat az áthallásért) gyűjtötte össze a „titkos referensek” jelentéseit, a fontosabbakat azonnal továbbította Sedlnicky rendőrminiszternek, s nem egy az uralkodó íróasztalán kötött ki. Még a császár fivére, József főherceg nádor is titkos megfigyelés alatt állt, miközben neki magának is saját besúgói voltak.
– Miként lehetséges, hogy ez a precíz gépezet mégsem jelezte idejében a közeli földindulást?
– Rejtély, noha ilyen csoda többször is megismétlődött a modern magyar történelemben. A legügyesebben manipulált önkény is bukásra van ítélve ebben az országban, csak idő kérdése, mikor következik be a bukás. A „dicsőséges nagyurak” nyaka bizony viszketni kezd, ha ez eszükbe jut.
Hardi Péter

12. Unio, vagy is Erdélynek Magyarországgali egyesítése
– A magyar nemzet lélekbéli egyesítésének milyen eredményei és kudarcai voltak 1848 óta?
– 1848 után Magyarország történelme hol sikeres, hol fájdalmas volt. A nemzet egysége szempontjából traumaként éltük meg az igazságtalan trianoni békeszerződést. Trianon azonban fizikailag választotta szét a magyar nemzetet, lélekben nem. Kötődéseink, kapcsolataink mindig is erősek maradtak, egészen a kommunizmus hatalomra jutásáig. A legutolsó diktatúra egyik legnagyobb bűne nemcsak az, hogy szabadságunkat korlátozta, de a lelkekben is nagy kárt tett. A szocializmus idején a határon túli magyarság a hivatalos politikában, a hazai történelemtanításban nem létezett. Ez a helyzet addig tartott, mígnem a rendszerváltozás egyik első megmozdulásaként a romániai falurombolás ellen tiltakoztunk a Hősök terén. Hosszú idő után a határon túli magyarság először érezhette, hogy lesz ismét anyaországa.
– Mennyire válhat szerves részévé az autonómiára törekvés a határon túli (kiváltképp erdélyi) magyar politikának?
– Teljes egészében. Amikor autonómiáról beszélünk, akkor valójában önkormányzatiságról beszélünk. Ez annyit tesz, hogy az emberek saját maguk dönthetnek az őket érintő ügyekben. A kisebbségek esetében ez annyit jelentene, hogy az őket kisebbségi létük alapján érintő kérdésekben ők döntenek. Gondoljunk csak az oktatásra, a kultúrára, de a területi elven szerveződő önkormányzatiságra is.
– Mennyiben szolgálta az „Unió Erdéllyel” korszerű változatát az Orbán-kormány külpolitikája, és mennyiben „szolgálják” Medgyessyék?
– Orbán Viktor meghirdette a határokat átívelő nemzeti újjáegyesítést. A XXI. században nem érdemes határok módosításáról beszélni. Ugyanakkor ma már a nemzetközi fórumok azt sem kérdőjelezik meg, hogy egy anyaország törődhet határon túli kisebbségeivel. Ebből a szempontból meghatározónak tartom, hogy az elmúlt ciklusban megalkottuk a státustörvényt, amely jogszabályi keretet adott a határokon túli magyarokkal való érdemi törődésnek. A törvény sikertörténet, hiszen a hazai kormányváltás ellenére több mint hatszázezer magyar váltotta ki a magyarigazolványt. Ami Medgyessy Pétert illeti, az új kormány hozzáállása a törvényhez számomra nagy csalódás. Annak ellenére, hogy az előző ciklusban az MSZP megszavazta a státustörvényt, most annak lehetünk tanúi, hogy azt folyamatosan próbálják kiüríteni. Egyben lehet bízni: ebben az esetben a kormánypártoknak nemcsak a magyar parlamenti ellenzéket kell legyűrniük, hanem figyelembe kell venniük a határon túli szervezetek álláspontját is. Remélem, hogy a józan ész győz, és a kormány nem tudja feláldozni a Fidesz-gyűlölet oltárán a határon túli magyarságot.
– Az uniós csatlakozás küszöbén miként segítheti az anyaországot Tőkés László „új transzszilvanizmusa”?
– Az európai uniós csatlakozás segíteni fogja kapcsolatainkat a határon túli magyarsággal. Képzeljük el Szlovákia példáját, ahol hamarosan olyan helyzet alakul ki, hogy megszűnnek a határok, szabadon vállalhatnak munkát akár Magyarországon, és várhatóan az évtized végére még a pénzünk is közös lesz. Mindehhez hozzájöhet egy európai kisebbségvédelmi rendszer kialakulása, aminek kedvező előjele, hogy Szájer József kezdeményezésére az unió a kisebbségvédelmet valamilyen formában alkotmányába is beemelheti. Remélem, Románia is hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz, és akkor mindez az erdélyi magyarságra is igaz lesz. Ami Tőkés Lászlót illeti, ő és az általa képviselt nézetek még sokáig meghatározóak lesznek az erdélyi szellemi életben. Ezek pedig jelen lesznek Magyarországon éppúgy, mint Romániában. Tudomásul kell venni, a transzszilvanizmus jelen van és jelen lesz. Az erdélyi közösség túl nagy és túl erős ahhoz, semhogy annak lényegi folyamataiba bárhonnan beleszólhassunk.
Dippold Pál

Na és?


Emlékszem, amikor az első telkeket kiosztották hétvégi „dácsák” számára, a szocializmust építő hobbitulajdonosokban eléggé el nem ítélhető módon éledezni kezdett az egoista gazdaszemlélet, és a munkahelyekről elindultak a közösségi termelőeszközök, építőanyagok, vasrudak, csövek, zárszelvények, cementes zsákok, mozdonykerekek, dízelvontatók plexiablakai a vízpartokra, üdülőkörzetekbe. Ekkor kérdezte meg valaki a Legilletékesebb embert: – Kádár elvtárs, jól van ez így, hogy a munkások ellopják a gyárat és hétvégi házat építenek belőle? Az „öreg” felhúzta vállát, szája szegletében hamiskás mosoly játszott, és így válaszolt: – Elvtársak, hát kiviszik a határon? Ugye, hogy nem. Itt marad minden nekünk – és huncutul csippentett egyet a szemével. Ettől kezdve mindenki tudta, mi a teendő.
Azt hihetnénk, a rendszerváltás óta funkcionáló parlamenti demokrácia nem ismeri ezt, a beavatottaknak szóló jelbeszédet. Ha így hisszük, hát tévedünk. Amikor egy korábbi ciklus miniszterelnökét arra kérték, mondaná el, mi végből viselte azt a csukaszürke, vattával bélelt hacukát, amit pufajkának is neveztek, ő akaratosan megrántotta a vállát, és magyarázatként csak ennyit mondott : „Na és?” Nem hiszem, hogy van olyan politikus, aki ennél rövidebb dikcióval bekerült volna a történelembe. A csillebérci Mókus őrs főpajtása vadászházat kótyavetyélt rokonságon belül. Amikor ezt szóvá tették, ő volt megsértődve. Szavaiból hallani véltem az ingerült méltatlankodást: „Na és?” A volt kancelláriaminiszter saját ügyvédi irodájának adott zsíros megbízatást. Indignálódva ismerte el, hogy ez azért egy kicsit „ciki”. Szinte hallottam, amint felcsattant: „Na és?” Szekeres György, Dunaújváros MSZP-s alpolgármestere saját őrző-védő cégét látta el önkormányzati megrendelésekkel. Amikor szó érte a ház elejét, úgy reflektált, a dologban szerinte nincs semmi törvénytelen. „Na és?”
Palágyi Béla

***

Én a magyar lelket nem féltem a nyugati vagy keleti szocializmustól. Nagy István azt mondta, hogy segíteni, cselekedni kell! Nos, én teljes szívvel benne vagyok, csak felkérem, hogy a szervezett, szocialista munkássággal csináljuk.
Érdekes, hogy a baloldaliak tagadják a harmadik oldalt, mégis egyre arról beszélnek ők is – tehát van!
Petőfi felkelt a németség ellen, és meghalt az orosz dárda alatt.
*
Szárszói töredékek Sinka István noteszéből
1943. augusztus, Balatonszárszó

***

Babits Mihály
Petőfi koszorúi
„Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar:
talány zaja, csöndje,
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond,
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Ó, vannak koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos füzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön:
hogy árván maradva megrablott birtokán,
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét aki elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!
1923

***


Reményik Sándor
Három szín
A keblünkről letiltották,

Leszaggatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták szíveink.

Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
A míg zöldel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:

Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.

Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép e táj,
S a testnek a letépett tag
Utána sír, utána fáj.

Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
A míg zöldel a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó.

A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják szíveink,

E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérzeni,
Ki mindenünnen leszaggatta.
Jöjjön és onnan tépje ki!
1919. július 14.
*
Csanády Imre
Görgey-díj
Kossuthnak lassan bealkonyul,
Görgey napja bezzeg virrad.
Napforgatók, mit méláztok sokat?:
vissza fürgén Kossuth-díjatokat –
követeljétek a Görgey-díjat!
1973

***

Március hangjai
Március jött, az idő hozta, kemény tél, nagy havak, apró emberi gondok után, amelyek ránk sokasodtak, és félelemmel figyeljük a holnapot, amely bizonytalan, mint oly sokszor volt már baljós, mert most is meggyűltek a világ ügyei, s mi várjuk, mi történhet. „Hamupipőke a magyar kín”, írta volt elmúlt századunk óriása, Ady Endre a legellentmondásosabb korszakban, a XX. században. Fájdalmainak hordozója is ő volt, aki írt, izgatott, beszélt régi és új márciusok nevében. Petőfi Sándor után. Ő tanította igaz történelmünket, és éveken keresztül írta március idusára üzeneteit, bár süket volt hallására a régi Magyarország. Mennyire hiányzik valamennyiünket eszmélésre riasztó szava, mert nincs azóta egyetemes, mindenki számára szívet remegtető, eszmélést újító, haragos, vádoló vagy vigasztaló igéje az új évezrednek, megfakultak hangos gondolataink.
Március népe pedig várja, szomjazza a lélekből fakadó biztatást. Az irányító politika hangjai pedig hamisan, zörgősen, olykor meggyőződéstelenül, ökögve-makogva mondanak olyasmit, amiből örökre elég volt. Némelyek gátlástalansága olyan nemzetet gyalázó, amitől visszahőköl még a félésre kapatott, csak néha gondolkodó ember is, a tegnapok hős osztálya, akiket legádázabbul szedett rá az ősbolsevikok új, ma vezetőkáder csapata, akik a jól eltett tagkönyvüket együtt őrzik bankbetétkártyáikkal. A kettő most már így érvényes, így hitelesített. A tél dermedéséből tavaszra áhítók nem ilyen szólamokra kíváncsiak, mert megkopott a becsület, mióta az ígéretek súlyától csaknem mélyebbre süllyed még a lakótelepek alapja is.
Becsukott munkahelyek zárai kattannak, megszüntetett iskolákra helyezett lakatok zörrennek, utcára került munkásemberek panaszkodnak. A visszhang az ország házából meggyőződés nélkül ismétlődik: mindenért az előző kormány a felelős. Unalmas, állandó ismétlődésektől minden jelentését elvesztő szánalmas, ugyanakkor ideges, sértett kiabálások kíséretében folyik a sárdobálás, olykor megengedhetetlen mocskolódás, tények-érvek-bizonyítások nélkül.
Március népe erre nem kíváncsi. Számunkra a márciusi fiatalok lobogó, merész, igaz beszéde a várva várt – az új évezred időszerű, értéket hordozó, hazára, nemzetre új márciust árasztó tettek fényének tündöklésében. Március 15-ével Petőfiék óta vértelen forradalom kiteljesedését kívántuk és reméltük. (Élettel-vérrel már bőven adóztunk.) Március hangjait vizek és madarak egyszerre hozzák. A vidék számára az új idő nyílását kertek-fák mutatják. Az első földbe hintett magvak a friss ágyásokba, holnapot-reményt rendezgető ollók-fűrészek gyümölcsfák ágai körében.
Március hangjai tisztán, élesen rontották szét a hallgatagságot, és ami a legfontosabb: szabadon, keményen. Március és Petőfi nem alkuszik, tanította a követő, „mert aki követ tördel, törhet gonosz fejet és korszakot!” Hangot a szárnyaló madártól és a csoronkáló patakoktól tanultak március ifjai, akiket a félelmek és a remegő hatalom fegyverei nem rémítettek. Nyílt, őszinte vágy, biztos tudat, megmásíthatatlan akarat remegtette meg 1848 vénülő Európáját. De amíg a vagyonféltő, dicsőséges nagyurak alattomosan és ígéretek sokaságával meglágyították Nyugat fiait, addig itt, a Duna-medencében fegyverhez kellett nyúlni március védelméért népnek és ifjúságnak.
Március újra eljött. Hataloméhes megrémültjei két kézzel kapaszkodnak minden eszközbe, de még nem tudják: az ifjúságot elveszítették örökre. Új nemzedék, március új népe fogja lecsendesíteni a mai ricsajt, s akkor eltűnnek benne a mai figurák. Ez a mai március tiszta hangjainak üzenete, melyet természet és ifjú nemzedék együtt formálnak szabadságra, tisztességre, nemzetszeretetre.
Fábián Gyula

***


Kiss Benedek
Sötétlik világos

Március tizenöt –
ezer a gumibot.
Ezer a gumibot –
március tizenöt:

A költő mit akart,
a csenevész kölyök?
Ezer a gumibot –
március tizenöt.

Lehetne április –
gumibot akkor is.
Május vagy december –
mi ember az ember?

Március tizenöt –
ezer a gumibot.
Nyögnek a temetők –
mélyükben hánytorog
hány csenevész kölyök!

Március tizenöt –
zászlódísz a város.
Világlik a sötét.
Sötétlik Világos.
1986