Elítélő szakvélemények a regisztrációs adókról

Az Adótanácsadók Egyesülete értetlenül figyeli a Pénzügyminisztérium és a gépjármű-forgalmazók regisztrációs adóról a nyilvánosság előtt zajló vitáját, mivel álláspontunk szerint a február 1-e előtt behozott használt járművek után az arról rendelkező törvény szerint nem lehet a regisztrációs adót jogszerűen követelni - olvasható az OTS Cégvonal által ismertetett közleményben.

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi XC. törvény alapján a regisztrációs adót a belföldön forgalomba helyezendő – és nem a forgalomba helyezett – személygépkocsi és lakóautó után kell fizetni.

A regisztrációs adótörvény fogalmi meghatározása szerint forgalomba helyezésnek minősül:

1. belföldön első ízben történő nyilvántartásba vétel,

2. az átalakítás esetén ezen ténynek a nyilvántartásba vétele, és a forgalmi engedélybe történő bejegyzésével,

3. a regisztráció adómentesség megszűnése esetén az ismételt forgalomba helyezés.

A raktáron lévő, külföldről behozott használt járművek esetében kizárólag az 1. pont szerinti forgalomba helyezés jöhet szóba, ezért az adókötelezettség csak akkor merülhet fel, ha az új törvény hatályba lépéséig a személygépkocsi első – a regisztrációs adóról szóló törvényben közelebbről meg nem határozott -nyilvántartásba vétele még nem történt meg.

A jogalkotó a törvény szövegében nem hivatkozik a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvényre, mint alkalmazandó jogszabályra és különösen nem az abban meghatározott országos járműnyilvántartásra, mint alkalmazandóra, hanem teljesen új fogalmat ad a forgalomba helyezésre. Ugyanis a regisztrációs adótörvény nem egy konkrét nyilvántartást nevesít a forgalomba helyezés feltételeként, csupán azt írja elő, hogy a forgalomba helyezés a személygépkocsi nyilvántartásba vételével történik.

Ebből következően bármilyen belföldi nyilvántartásba történő
felvétel megvalósítja a forgalomba helyezés törvényi tényállását. Ilyen nyilvántartás lehet álláspontunk szerint a számviteli törvény szerint előírt nyilvántartás is. De ugyancsak ilyen nyilvántartás lehet a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény 34. paragrafusa szerinti is, mely kimondja, hogy a használt járművek, járműalkatrészek értékesítésével foglalkozó kereskedő köteles nyilvántartást vezetni az általa vásárolt járművek adatairól.

Egyesületünk álláspontja szerint, ha ezekbe a nyilvántartásokba – akár egyikbe is – a kereskedő beírja az adott törvényben előírt adatokat, akkor megtörtént a regisztrációs adóról szóló törvény meghatározása szerinti forgalomba helyezés. Ezért álláspontunk szerint amennyiben az ilyen nyilvántartásba vételre 2004. február 1. napját megelőzően kerül sor, akkor a személygépkocsi, vagy a lakóautó után a regisztrációs adót nem lehet követelni.

Lehet persze azt állítania a pénzügyi kormányzatnak, hogy a fenti álláspontunk helytelen, csak igen nehéz bizonyítani, hogy a jogalkotó szándéka szerint az új törvényben szereplő nyilvántartás kifejezés alatt a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala által vezetett közúti közlekedési nyilvántartást kell érteni, mivel erre nem hivatkozik a regisztrációs adót megállapító törvény.

Ha a jogszabályt előkészítő pénzügyminisztériumi szakapparátus, vagy a jogalkotó Országgyűlés a törvény megfogalmazásakor a „nyilvántartás” kifejezés alatt ennek a hivatalnak az irattárára gondolt, akkor nyilvánvaló, hogy ezt beleírta volna a törvény szövegébe.

Az új törvény alkalmazásánál Egyesületünkben fel sem merülhetett más értelmezés, mert nem indulhattunk ki abból a feltevésből, hogy a jogalkotó képtelen volt a jogszabályban megfogalmazni tényleges akaratát.