Kovács Béla, Magyarország erős embere

Kovács Bélát, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) volt főtitkárát 1947. február 25-én szovjetellenes kémkedés és ellenkormány alakításának hamis vádjával a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. 1956-ban szabadult, a szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták.

2004. 02. 25. 13:29
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hét folyamán több városban számos helyszínen és módon emlékzenek meg a kommunizmus áldozatairól. Szerdán délelőtt a Gulag áldozatainak emlékére létrejött alapítvány a fővárosban, a Honvéd téri emlékműnél tartott megemlékezést.

Kovács Béla a koalíciós időszakban még fel-felpislákoló magyar öntudat egyik jelképe, Magyarország egyik utolsó ’’erős embere’’ volt. Alig egy évvel elhurcolása előtt mondott le a földművelésügyi miniszteri posztról, hogy főtitkárként minden erejét a Kisgazdapártnak szentelhesse. A párt főtitkáraként sem rejtette véka alá, hogy nem szimpatizál a háttérben terrorállamot építő, a megszálló Vörös Hadseregre támaszkodva voltaképpen puccsszerű hatalomátvételre készülődő kommunistákkal. A kisgazda politikus valóban a nép fia volt, aki 4 elemi és 4 polgári iskolai végzettséggel mind a Horthy-korszakban, mind a koalíciós időkben sikeres politikai pályát tudhatott maga mögött. Ismert és népszerű volt a magyar gazdák körében, és nem titkolta, hogy szüksége esetén kész mozgósítani az akkor még földjeinek birtokában lévő és erős parasztságot a bolsevik törekvésekkel szemben.

Kovács Béla elhurcolása szomorú fordulópont jelent a magyar történelemben. Rákosi Mátyás és Rajk László kérték meg az eleinte vonakodó szovjet hatóságokat, hogy fogják le a legerősebb magyar parlamenti párt vezetőjét. Figyelemre méltó, hogy a baloldal retorikájában akkor is betegesen túlragozott ’’köztársaság’’ elleni összeesküvés szolgáltatta az ürügyet Kovács Béla megtámadására. A Magyar Közösséget, e jelentéktelen szerveződést vádolták (teljesen alaptalanul) a köztársaság megdöntésének kísérletével és azzal, hogy kapcsolatban állt egy másik szervezettel, a Földalatti Fővezérséggel.

A nemzetközi gyakorlatban ismeretlen, mindenféle nemzetközi jogi és etikai normát felrúgó lépésre azért késztették Rákosiék a szovjeteket, mert a magyar nemzetgyűlés a Magyar Kommunista Párt közvetlen és erőteljes nyomására sem volt hajlandó felfüggeszteni Kovács Béla képviselői mentelmi jogát, amikor a baloldali képviselők megalapozatlan ürüggyel ezt követelték. Így Rákosiék Kovács Bélát nem tudták a bíróság elé állítani.

A magyar parlament képviselőinek ellenállása bátor tett volt, hiszen 1947-ben már rendszeressé váltak a letartóztatások, elhurcolások: az ÁVO kínzókamráiba naponta újabb szerencsétlen emberek kerültek, többnyire a magyar középosztály soraiból.

1947. február 25-én a szovjet hatóságok – megsértve a független államként elismert Magyar Köztársaság szuverenitását – letartóztatták a magyar nemzetgyűlés képviselőjét. Bár 1947 márciusában az amerikai és az angol kormány jegyzékekben tiltakozott Kovács Béla letartóztatása miatt, s javasolták, hogy a három nagyhatalom és a magyar hatóságok közösen folytassanak vizsgálatot az ügyben, a szovjet hatóságok a katonai erővel elrabolt magyar képviselőt bírósági tárgyalás nélkül húsz év kényszermunkára ítélték. Tették mindezt egy olyan politikussal, aki a korabeli Magyar Köztársaságban két ízben is kormányzati posztot töltött be: 1944. december 23-ától 1945. október 23-ig belügyminisztériumi államtitkár, 1945. november 15-étől 1946. február 23-ig földművelésügyi miniszter volt.

Kovács Béla 1948-ban hosszabb ideig Neukirchenben raboskodott, majd a Sztálin által kiépített tábor-rendszer, a Gulag börtöneibe került. 1952-ben a Magnyitogorszk melletti Verdij Uralszk börtönbe vetették. 1953 őszén kisebb szívrohamot kapott, 1954-ben a vlagyimiri börtönbe került. 1955-től a mordovai politikai gyűjtőtáborban raboskodott. 1955 őszén tért haza. 1956 tavaszán Jászberényben tartották fogva, májusban szabadult. A fogságban egyébként megtanult oroszul és németül, sokat olvasott, és a marxizmus gyakorlatát saját bőrén megtapasztalva, annak elméleti hátterével is megismerkedett.

Az 1956-os magyar forradalom alatt az újjáalakuló Kisgazdapárt Intéző Bizottságának tagjává, 1956. november 3-án a párt elnökévé választották. 1956. október 26–31-ig ismét földművelődésügyi miniszter, november 2-től államminiszter volt Nagy Imre kormányában. November 4. után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy Népfront képviselőként bevegyék az országgyűlés tagjai közé. 1959. június 21-én halt meg.

Az Országgyűlés 2000 júniusában döntött arról, hogy minden évben Kovács Béla elhurcolásának napján, február 25-én tartsák a középiskolákban a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját.

Azóta minden évben megemlékeznek a bolsevik zsarnokság áldozatairól. Az egyik megelmlékezésen Menczer Gusztáv, a SZORAKÉSZ elnöke emlékeztetett: 1945 és 1970 között csaknem 900 ezer magyart gyaláztak meg és másfél millióra tehető azok száma, akiket jogtalanul fosztottak meg vagyonuktól. Velük és családtagjaikkal együtt a diktatúra a lakosság 70 százalékát érte el.

A kommunizmus áldozatainak emléknapját eltérően értékelik a magyar parlamenti pártok: az MSZP képviselői hevesen tiltakoztak még akkor is, amikor Kovács Bélának szobrot állítottak a budapesti Kossuth téren.

2002. február 24-én a kommunizmus áldozatainak emléknapján nyitotta meg kapuit a Terror Háza. Az SZDSZ szervezésében ugyanezen a napon a Hősök terén lufieregető bulira került sor. A Terror Háza megnyitásánál ötvenezer ember jelent meg, jelenlétükkel is némán tiltakozva a bolsevik zsarnokság és annak cinikus örökösei ellen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.