Kiss azzal kezdi Havas Henrik „vérfagyasztó kalandjai a Miniszterelnöki Hivatalban” című levelét: úgy tűnik, az újságíró több kalandot élt át, mint Háry János, és az idő múlásával egyre több hátborzongató történet jut eszébe, amelyekkel „közel tíz éve haknizik a kabarékban és a bulvárlapokban”. De ő is emlékszik ám annak a hat napnak a történetére, „amely nem rengette meg a világot…” – folytatja, s igyekszik felidézni a „tényeket”. Ezt Havas egyszerűen azzal elintézi, hogy Kiss vagy hazudik, vagy csúsztat.
„Ha Havas Henrik a dilettantizmus sekélyes felszínénél mélyebbről merítene – kezdi emlékeinek felidézését –, akkor tudná magáról, hogy soha nem volt kormánytag. Ezért ezzel kapcsolatos büszkesége felesleges és alaptalan, ámde nevetséges és jellemző”. S a további tévedések elkerülése érdekében emlékezteti vitapartnerét: megyés püspök sem volt – ahogy királynak sem koronázták. Havas persze cáfolja, hogy valaha is a kormány tagjának nevezte volna magát.
Vajon miért akarta volna ő kitúrni helyettesét és elfoglalni annak a helyét – tűnődik levele folytatásában Kiss, nem értve, miért terjeszti ezt Havas. „Ne már, Elemér, nem voltam én a Te helyettesed, Elemér, címzetes államtitkár voltam…” – írja erre a volt kormányszóvivőt stílustalannak tituláló Havas „tanár úr”. Majd hozzáteszi: pedig Kiss akkor is ki akarta őt túrni, mert imádta a szereplést, ezért volt a Horn-kormány bukásáig ő a kormányszóvivő. „Nem kellett volna”.
Kiss az Egyetemi Színpadon elért sikereinek fényezése és Havas kultúráltságán való gúnyolódás után a „tanár úr” egyetlen kormányülésen való fellépését „a Tuskó Hopkins által főzött leveshez” hasonlítja. „Legendás zsenialitása nem gyújtotta lángra a jegyzőkönyvet – épp ellenkezőleg: csurig ’behavazta’ a hócipőket...” Havas persze másképp emlékezik, s – bár szerénysége nem engedi – azért felidézi, mennyi gratulációt kapott.
A felek természetesen nem tudják megkerülni Havas hat napos kormányszolgálat után felvett több százezer forintos felmondási pénzét. Kiss kétségbe vonja nem csak a „fékezett habzású teljesítményért” járó pénz felvételének etikusságát, de annak a Havas történeteiben említett jótékony felajánlásával kapcsolatban is megjegyzéseket tesz. Havas szerint Kiss nem annyira buta, hogy ne tudná, az az elbocsátottnak azért jár, hogy amíg új munkahelyet talál, „anyagilag ne kerüljön hátrányos helyzetbe.” S rögtön ezután meg is jegyzi a „tanár úr”, hogy műsorvezetői fizetésének töredékéért állt kormányszolgálatba…
Zárásként pedig Havas nem hagyja ki, hogy Friderikusz szavait idéző Kissel együtt előbbit is leszólva szerényen megemlítse saját írói sikereit…
RB Leipzig
A Liverpool meccse is megmutatta: Gulácsiék jöttek ki jól a lipcsei káoszból
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!