Nagy István: Jön az építkezés éve, 2030-ra Európa dobogósa lesz a magyar agrárium

A túlélési ösztönről, a kenyér szimbolikus jelentéséről és a második miniszteri ciklusában, de különösen 2025-ben tapasztalt nehézségek elleni küzdelemről is beszélt Nagy István agrárminiszter a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A tárcavezető szerint ezek között a körülmények között bravúrosan teljesített idén az agrárium, a beinduló fejlesztések szilárd alapokon nyugszanak, és Európa élmezőnyébe repíthetik a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart.

Fotó: Csapó Balázs/Kisalföldön

Brüsszel utcái a gazdálkodók tüntetésétől voltak hangosak. Hogyan értékeli kialakult helyzetet?

Nem először fordult elő, hogy a gazdák demonstráción hallatják a hangjukat Brüsszelben. A gazdálkodók a Közös Agrárpolitika átalakítása és a Dél-Amerikával tervezett EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás ellen demonstráltak. Az Európai Bizottság ugyanis több mint 20 százalékkal csökkentené az agrárpénzeket, és elárasztaná az uniós piacokat kétes minőségű élelmiszerekkel. Felháborító, hogy Brüsszel elvenné a gazdák pénzét, és azt Ukrajnának adná, ráadásul az élelmezésbiztonságot is veszélyeztetné. Ez térdre kényszerítené az európai agráriumot, és csődbe vinné a gazdákat. Elég abból, hogy Brüsszel sorra olyan döntéseket hoz, amelyek ellehetetlenítik az európai – így a magyar – gazdákat. A mi álláspontunk világos, meg kell őrizni a Közös Agrárpolitika forrásait és külön költségvetését, valamint a két pilléres szerkezetét. Nemet mondunk EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodásra is. Az élelmezésbiztonságot és a mindennapi kenyerünket nem lehet politikai játszmák részévé tenni. Éppen ezért támogatja a kormány is a gazdák erőfeszítéseit.

Nagy István szerint meg kell védeni az európai mezőgazdaságot, ez a fogyasztók érdeke is / Fotó: Ladóczki Balázs

Lassan elmondhatjuk, hogy második ciklusát zárja agrárminiszterként. Milyen különbséget tapasztalt a két miniszteri időszaka között?

A koronavírus-járvány az első ciklusom idejére esett, azzal együtt ugyanakkor azt mondom, az egy klasszikus agrárminiszteri ciklus volt. A pandémia ráadásul hozott egy felismerést is: mindenki tapasztalhatta, hogy ha a világ normális menete megváltozik, azonnal az agrárium, az élelmiszer-ellátás kerül a középpontba. Életem meghatározó élménye volt, hogy amikor kitört a Covid, az emberek génjeiből előtört a túlélési ösztön, élesztőt vásároltak, sütötték az első kenyerüket. Annak ellenére, hogy a kenyér-ellátás sosem forgott kockán, a túlélési ösztön, a gének parancsa mégis effelé hajtotta az embereket. Ez jó dolog, melengette a szívemet, hogy az embereknél a kenyér még mindig az életet jelenti. A második ciklusomban azonban olyan megoldandó kihívások érkeztek, amelyek egyenként is embert próbálóak, 2025 pedig végképp az volt. A hihetetlen méreteket öltő aszály, a tavaszi fagyok, az ötven év után visszatérő ragadós száj- és körömfájás, a közben folyamatosan jelen lévő madárinfluenza, a kiskérődzők pestise, a kéknyelv és a lóherpesz – sorra jöttek egymás után. Majd alig éltük túl a legforróbb nyarat, rögtön jött a szőlő aranyszínű sárgasága, és amikor már azt gondoltuk, hogy végre jön egy kis nyugalom, akkor itt vannak a piaci összeomlások, sertéshús- és a tejválság. Erre szoktam mondani, hogy nagyon szeret engem Isten, mert csak azt próbálja meg, akit szeret.

Hogyan lehet ennyi mindent túlélni?

Ez nagyon nehéz kérdés, de igazából itt nyilvánul meg az, hogy egy cselekvőkész kormányuk van, amelyik szembenéz a problémával, javaslatai, ötletei vannak. Azt már csak mi tudjuk, hogy ezek mögött az intézkedések mögött mennyi egyeztetés, a lehetőségek mérlegelése, a javaslatok szintetizálása és egyéb munka van. És ez még csak Magyarország, de az így kialakult csomagot el kell vinni Brüsszelbe, és ott is a lehető legtöbbet kell kipréselni az uniós döntéshozókból. És amikor ezzel mind megvagyunk, jön a virtuális világ, ami egy harmadik küzdelem. Ez is ebben a ciklusban tetőzött, a Facebook a kommentszekciójával, a „minden rossz életérzéssel”, és azzal, hogy ebben a virtuális világban mindenki mindenhez ért, és soha nem tudunk olyat csinálni, hogy az megfelelő legyen.

Már elnézést, de a kommentszekcióval miért kell küzdeni? Az nem kidobott idő és energia?

A mezőgazdaságban 500 ezer érintett ember dolgozik, de ott van még az a több mint 9 millió fogyasztó, akinek van gondolata, érzése a mezőgazdaságról, de kézzelfogható tapasztalata nincs, és csak a virtuális világból tájékozódik. Ha nem mondjuk el, nekik, hogy mi a valós helyzet, ha nem védjük meg az intézkedéseinket, akkor a társadalom nagy része arról lesz meggyőzve, hogy itt minden rossz. És akkor esetleg elfordul a magyar élelmiszerektől, ami nemcsak a termelőknek lenne rossz, hanem a fogyasztóknak is. Elég ha csak az élelmiszer-biztonságra gondolunk, de meggyőződésem, hogy az olcsó import egy idő után jóval drágább lenne a fogyasztóknak, mint a jelenlegi, biztonságos európai élelmiszer.

Egyébként lehet már most számszerűsíteni, mekkora kár érte idén a mezőgazdaságot?

Ez most nagyon nehéz, hiszen vannak közvetlen károk, mint például a ragadós száj- és körömfájásnál az érintett öt telep tulajdonosainak kifizetett 8,15 milliárd forint, de keletkezett még közvetett kár is, például a bennragadt sertésállomány, az el nem adott tej, a kiesett exportmennyiség, hogy az unión kívüli országok még most is zárlat alatt tartanak bennünket, és sorolhatnám, ahogyan az egyéb állatbetegségek, piaci válságok, vagy az aszály hasonló következményeit is. Így pedig nagyon gyorsan eljutunk a több száz milliárd forintos nagyságrendig.

Úgy tűnik, az aszállyal már meg kell tanulnunk együtt élni, a védekezés idén nagy hangsúlyt kapott. Mit tett a kormány ezügyben?

Az idei az egyik legforróbb nyár volt Európában. A kormány időben reagált, még májusban megalakította az Aszályvédelmi Operatív Törzset, cselekvési tervet is elfogadott. Az Aszályvédelmi Akciótervre 4,7 milliárd forintot biztosított, amit az érintett vízügyi igazgatóságok maradéktalanul fel is használtak. Ennek eredményeként a 2022-eshez képest bekövetkezett idei aszálykár tényleges mértéke mintegy harmadára csökkent, és folyóink alacsony vízszintje és vízhozama ellenére sikerült 1,05 milliárd köbméterrel több vizet megtartani a tájban. Ezen felül a kormány 10 milliárd forint összegben átvállalta az öntözővíz díját, és 5 milliárd forint összegben pedig térítésmentessé tette a gazdáknak vízkészlet járulékot, az aszálykár pedig így kisebb lett, mint ami a körülményekből következett volna.

A KSH is jobb eredményt mutatott ki, mint amire előzetesen számítani lehetett.

A ragadós száj- és körömfájás megjelenésekor az állatállomány összeomlását várta mindenki, ahogyan a többi csapást is figyelembe véve a mezőgazdaság leépülését, aminek aztán óriási negatív hatása lett volna a teljes magyar gazdaságra. Ehhez képest a mezőgazdaság nem rántotta magával a GDP-t, a Mezőgazdasági számlarendszer első előrejelzése alapján a mezőgazdaság teljes kibocsátásának folyó alapáron számított értéke még 6,2 százalékkal emelkedett is, a bruttó hozzáadott érték növekedése közelítette a 11 százalékot, a mezőgazdasági tevékenységből származó nettó vállalkozói jövedelem pedig több mint 21 százalékkal lett magasabb az előző évihez képest. Ilyen körülmények között ez bravúr, és a magyar gazdák kiváló teljesítményét mutatja.

A sok rossz mellett viszont kaptak jó híreket is a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók, hiszen a várva várt pályázati források már célegyenesbe kerültek.

Így van, a pénz megvan, indulhatnak a jövőt megalapozó fejlesztések. Mindig azt mondtam, hogy ha nagy túligénylés lesz, az azt jelenti, hogy a magyar gazdatársadalom bízik a jövőben. Márpedig óriási túligénylés van a kertészetben, állattenyésztésben és az élelmiszeripari beruházási pályázatokban is, mi pedig a legnagyobb örömmel csoportosítjuk át a forrásokat. Hogy konkrét példát is mondjak: az élelmiszer- és feldolgozó üzemek fejlesztései keretében már 450 milliárd forint, az állattartó telepi beruházások esetében 130 milliárd forint, a kertészeti ágazat fejlesztései keretében pedig már 105 milliárd forint támogatásról hoztunk döntést. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság XXI. századi újjászületését, az ágazat korszerűsítését meg tudjuk csinálni, ezek a pályázatok kellenek. A következő év a nagy nekirugaszkodás esztendeje lesz, ami az építkezésről szól szerte az országban. A pályázatok sikeres megvalósítása érdekében változtattunk is a szabályokon, például azt, hogy az önrészt kell legutoljára előteremteni, és előleget fizetünk, hogy minél előbb tudjanak indulni a beruházások.

Mit lehet elérni, ha ezek a fejlesztések termőre fordulnak?

Még nagyobb lendületet kap az, hogy elmozdulunk az alapanyag-termelő és nyersanyag-kibocsátó státuszból. Most is azt tartom a legfontosabb eredménynek, hogy már nem alapanyag-exportáló ország vagyunk, a feldolgozott termékek aránya az exporton belül 2010 óta 62-ről 74,2 százalékra növekedett. Sőt, 2010 és 2024 között minden évben emelkedett a nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó magasan feldolgozott termékek kivitele. A mezőgazdaság legfontosabb felvevő piacát jelentő élelmiszeripar termelése 2010 és 2024 között 39 százalékkal növekedett. Erre a megszilárdított alapra jönnek most a fejlesztések az alapanyag-termelésben és a feldolgozásban egyaránt.

Miközben a fejlesztések zajlanak, az EU következő költségvetési ciklusának agrárpolitikájáról is folyik a vita. Mit gondol, születhet ebben Magyarország számára kedvező eredmény?

Az Európai Bizottság 2027-től drasztikus változásokat akar, mert leplezni kell a brüsszeli költségvetés hiányosságait. Addig persze sok minden változhat a külső körülményekben, például abban, hogy a háború kiteljesedik vagy befejeződik, de az EU most még azon gondolkodik, hogyan tud minél több forrást Ukrajnába teremteni. Ezért tervezik a büdzsé 20-21 százalékos csökkentését, az pedig, hogy az agráriumot is betennék egy közös kalapba, katasztrófa lenne. Nem véletlen, hogy az európai gazdaszervezetek tiltakoznak ez ellen.

A tagállamok többsége a tervezet ellen van. De mi lehet még a siker kulcsa?

Ugyanaz, mint amit a virtuális világgal kapcsolatban mondtam. Nem szabad azt a látszatot keltenünk, hogy ez csak gazdaprobléma, meg kell értetnünk Európa 450 millió állampolgárával, hogy ez élelmiszer biztonsági és élelmiszer-ellátásbiztonsági kérdés is egyben. Ha most engedünk, nem lesz élelmiszer-minőségbiztosítás, a teljes élelmiszerláncon belüli ellenőrzés, ezzel pedig saját magunkat veszélyeztetjük. Az európai polgárok számára egyértelművé kell tennünk, hogy az agráriummal kapcsolatos döntések mindannyiunkat érintik, az élelmiszer-előállítás pedig nem lehet a politikai mesterkedések színtere, mert az veszélyezteti az európaiak élelmiszer-ellátásának biztonságát. A gazdák küzdelmeikben mindig számíthatnak a nemzeti kormányra.

Sokan valószínűnek tartják, hogy az új ciklus a jelenlegihez hasonlósan átmeneti időszakkal indul. Akkor a régi szabályok érvényesek, de vajon a 80 százalékos nemzeti kiegészítés fennmarad-e?

Egy dolgot tudok biztosan állítani, azt, hogy amíg nemzeti polgári kormánya van az országnak, addig igen. Hiszen ezt a történelmi döntést mi hoztuk, mégpedig azért, hogy az örökségünkből következő hibákat ki tudjuk javítani. A rendszerváltás után az élelmiszeripar privatizációja nem a várt eredményt hozta, nem korszerűsítettek az új tulajdonosok, hanem bezárták az üzemeket. Ezzel az egész mezőgazdaságot visszatolták az alapanyag-termelés szintjére. Az első uniós forrásokat pedig a szocialista-liberális kormány nem gazdaságélénkítésre, hanem szociális célokra fordította, ami bűn volt. Láthatjuk, hogy az akkor másként döntő lengyelek mára hová jutottak. A 80 százalékos társfinanszírozásról szóló döntés történelmi értéke pedig éppen az, hogy ezt az örökséget meg tudjuk törni. Így háromszor annyi forrást tudunk adni a fejlesztésekre, ezért ki merem jelenteni: 2030-ra a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar Európa dobogósa lesz. A magyar agrárium termelékenysége a másfélszeresére, a hozzáadott érték a kétszeresére nőhet az évtized végére, az évtized elején a 10 milliárd eurót közelítő exportunk 2030-ig tovább bővülhet és meghaladhatja a 16 milliárd eurót is. Mert míg Nyugat-Európában az a trend, hogy hogy leépítik például az állattenyésztést, így az arra alapuló élelmiszer-termelést, addig mi teljes erővel, a legmodernebb technológiával jövünk fel, és betörünk az ő helyükre az élelmiszer-ellátásban.