Túlhatalom a szolgálatoknál?

Az egykori keleti blokk országaiban működött totalitárius titkosszolgálatok múltjával történő szembenézés a nyomeltüntetés meghiúsításának, az elnyomás dokumentálásának és az ezzel szorosan összekapcsolódó kutatási szabadság és személyiségi jogvédelem konfliktusának sikerességétől függ – írja a Der Standard.

A Der Standard baloldali liberális osztrák napilapban Paul Lendvai Nincs befejező tollvonás című írásában foglalkozik az egykori „keleti blokk országainak” totalitárius titkosszolgálataival.

A szerző szerint az egykori keleti blokk országaiban működött totalitárius titkosszolgálatok múltjával történő szembenézés a nyomeltüntetés meghiúsításának, az elnyomás dokumentálásának és az ezzel szorosan összekapcsolódó kutatási szabadság és személyiségi jogvédelem konfliktusának sikerességétől függ. A kapcsolatok és bűnök gyakran tudatosan összekuszált struktúráinak kutatása politikával átszőtt jelenség volt és marad nemcsak Németországban, de példának okáért Magyarországon is.

Budapesten a napokban jelent meg egy vékonyka brosúra „A rivaldafény árnyékában. A 'vágatlan' Luzsnyánszky dosszié„ címen. Egy 182 oldalas fénymásolt besúgói jelentéseket tartalmazó kalózkiadás, mely az 1997-ben alapított Történelmi Hivatal titkosszolgálati archívumából származik. A teljes anyag egy bizonyos Luzsnyánszky Róbert által 1963 és 1979 között megírt és az ügynök kapcsolattartója által ellenjegyzett jelentéseket tartalmazza.

A fenti fedőnév alatt az egyik legtekintélyesebb magyar színikritikus bújik meg, aki ellenszolgáltatásként, az igencsak korlátozott mozgásszabadság idején Mexikótól Kanadáig az egész világon elkísérhette a színházi és művészcsoportokat. Az érintett a Kádár korszakbeli ügynök múltját egy rövid sajtóközleményben elismerte.

Az elmúlt néhány hónapban három további közfigyelemre számot tartó lelepleződés történt Magyarországon. Egy ismert focistáról, egy rockénekesről és egy sztárújságíróról derült ki, hogy hosszabb-rövidebb ideig besúgói tevékenységet folytattak.

A berlini Stasi-aktákat kezelő hivatallalt, mely nemzetközi szinten is a múlt feldolgozásának példájául szolgál, szembeállítja azzal, hogy Magyarország öt titkosszolgálata alapjában korlátlan hatalommal rendelkezik a Kádár-rezsim hagyatékához, egy nem túl távoli hazugságokon és denunciáción alapuló korszak anyagaihoz történő hozzáférésről – olvasható a cikkben. Amikor Medgyessy Péter titkosszolgálati múltja napvilágra került, akkor a kormányzó szocialisták és liberálisok „aktaforradalmat” ígértek. Amiből nem sok lett. Most Gyurcsány és Hiller ( mindkettő a 40-es éveinek elején jár ) előre kíván menekülni és minden 1944. decembere és 1990. februárja között készült dokumentum nyilvánosságra hozatalára tettek ígéretet – kommentálja a legújabb fejleményeket a lap. A szerző szerint eddig csak az SZDSZ volt következetes harcosa azon 11.000 ügynök neve feldolgozásának és nyilvánosságra hozatalának, akik 1989-ben szerepeltek a szervek nyilvántartásában. A legbátrabb titkosszolgálat-kutató Kenedi János szerint további 50-60 ezer főnek, a korabeli politikai elit hozzátartozóinak lehet titkolni valója. Ez szerinte érvényes az ismeretlen számú egyházi méltóságra is. Mivel a törvény elfogadásához kétharmados parlamenti többségre van szükség – azaz az ellenzék hozzájárulására is – hosszú egyeztetések várhatóak. Különösen kényes a külföldi ügynökök kérdése. Tizenöt évvel a rendszerváltás után nincs ideális megoldás. De az intézményi rendszer nyilvános hazugságaival történő leszámolás nélkül, idézi Kenedit a szerző, nem zárható le véglegesen a korszak.