Pilhál György: Parányi kereszt áll tegnap óta a kert szögletében. Felirat még nincs rajta, de a rézműves ember már megkapta a felkérést: „Betyár – élt, szolgált, szeretett”. Elment az öreg vizsla. Becsülettel lehúzott csaknem tizenöt évet, volt abban bánat, öröm, szeleburdiság és főleg végtelen szeretet. Tőlem kapta, és én tőle kaptam. Szívszorító pillanat, amikor egy ősz arcú kan kutyát, testi-lelki barátodat lepedőbe csavarva leereszted a méteres gödörbe, rózsaszálat dobsz utána, aztán jön a lapát, a föld…
Nekem dupla szomorúság az egész. Attilától, csodálatos barátomtól örököltem Betyárt. Féléves volt akkor, mérföldkővé lett a dátum, innen számítottam Betyár-korszakomat. Azóta boldogult Attila is odaát van. Pontosabban odafönt, mindketten. Megvisel az elválás.
(Magyar Nemzet, 2005. augusztus 12.)
origo.hu
Csak kevesen válaszolják meg mind a 7 találós kérdést helyesen – Önnek sikerül?
