Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A vezető svájci konzervatív napilapban Axel Veiel Olajos foltok Franciaország békebabérjain címmel tudósít a legújabb párizsi diplomáciai botrányról.
Két korábbi, vezető francia diplomata ellen folytatnak nyomozást, akik Szaddám Huszein rezsimjétől Irak-barátságuk okán nagyobb mennyiségű olajopcióban részesültek. Ezzel Párizsnak az iraki háború elleni politikájának hitelessége kérdőjeleződött meg – írja a lap. Dominique de Villepin megpróbálta menteni, ami még menthető volt. Nem hiszi, hogy a francia diplomácia becsületét folt érte – nyilatkozta a kormányfő. Ha valahol mégis hibákat követtek el, akkor az igazságszolgáltatás kötelessége ennek kimondása. Nem szabad az egész francia külpolitika és egyéni hibák közé egyenlőségjelet tenni – tette hozzá.
A tény azonban nem csak a két megvádolt személyre vet rossz fényt, Serge Boidevaix-re, aki 1992 és 1993 között a külügy második embere volt, valamint Jean-Bernard Mérimée-re, aki 1991 és 1995 között országa ENSZ nagykövetének tisztjét töltötte be. Az egész ügy gyanússá teszi Franciaország külpolitikáját is, mely a multipoláris világrend jelszavával vezette az iraki háború ellenzőinek frontját.
Az szinte bizonyosra vehető, hogy Boidevaix és Mérimée szennyes üzleteket bonyolított le, őket iraki olajvásárlási opcióik miatt vették őrizetbe és hallgatták ki. Az egykor az Irak elleni olajembargó feloldásáért küzdő Boidevaix bevallotta, hogy az ENSZ „olajat élelmiszerért” programja keretében opciós részvényeket kapott és azokat 250 000 dolláros haszonnal továbbadta. A 68 esztendős Mérimée vitatja az ellene felhozott vádakat.
A baráti kapcsolatok Párizs és Szaddám rezsimje között már jóval a kilencvenes évek előtt léteztek. 1974-ben Jacques Chirac még miniszterelnökként a nyolcvanas évek elejéig tartó stratégiai partnerséget épített ki Bagdaddal. A most a vizsgálóbíró előtt álló Boidevaix még Chirac tanácsadójaként szervezte meg a miniszterelnök és az iraki diktátor találkozóját. Amikor Irak hadat viselt Irán ellen, akkor Szaddam rendelkezett Mitterrand elnök támogatásával. Chirac azonban az első öbölháború alatt felismerte az idők szavát és óvatosan eltávolodott Szaddám Huszeintől, amit nyilvánvalóan mások elmulasztottak.
A Neue Zürcher Zeitung emellett megrázó cikket közöl arról, miként vívja piszkos háborúját Putyin csecsen kollaboratőrei segítségével. Az orosz elnök legfontosabb szövetsége az alig harmincéves csecsenföldi miniszterelnök, Ramzan Kadirov.
Kadirov halálbrigádjai (akiknek teljes számát néhány ezerre teszik)hajnalban rabolják el a csecsen fiatalokat, majd földalatti barlangokban tartják őket fogva. Ezt követően magas összeget követelnek a családtagjaiktól szabadon bocsátásukért. Tizenegy év háború és rendszeres „tisztogatások” után a muzulmán parasztházakból már csak emberhús hozható el. A halott-
kereskedelem komoly hozamot biztosít, mivel a csecsenek számára igen fontosak halottaik. Ha a szülők gyermekük megvásárolt holttestét tisztességesen eltemethetik, akkor már ők boldognak számítanak.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Jan Keetman A britek mint merénylők? című írásában ismerteti azokat a teheráni vádakat, melyek szerint London áll egy iráni robbantás mögött.
Egyre nyersebbé válik a hang Teherán és London között: Irán elnöke, Mahmud Ahmadinejad azzal vádolja Nagy-Britanniát, hogy felelős az Ahvaz városában végrehajtott merényletért. Szombaton egy bevásárlóközpontban két bomba robbant, a merényletben öten meghaltak, több mint százan megsebesültek. Ahvaz az olajban gazdag Kuzisztán tartomány fővárosa, mely határos az iraki Bászrával, s ahol a britek adják a megszálló erőket. Ahmadinejad az iráni hírügynökség, az IRNA információi szerint már a vasárnapi kormányülésen úgy vélekedett, hogy megalapozott a Nagy- Britanniával szembeni gyanú. A félkatonai Basij milícia parancsnoka Mohammad Hejazi tábornok is úgy vélekedett, a nyugat-iráni incidenseknek érezhető a „brit akcentusa”. Ezzel nemcsak a merényletre, de a régióban az elmúlt hónapokban lezajlott demonstrációkra és erőszakcselekményekre is utalt.
Kuzisztánban, ahol az iráni olajlelőhelyek 85 százaléka található, jelentős arab kisebbség él, akiknek a nyelvhasználatát az iráni hatóságok igyekeznek elnyomni. Gazdaságilag sem sokat profitál a térség az olajkincsből, a munkanélküliség ott messze meghaladja az országos átlagot.
Áprilisban öten haltak meg a zavargásokban Ahvaz városában, miután elterjedt annak a híre, hogy a kormány szeretné megváltoztatni a lakosság etnikai összetételét. Júniusban, az elnökválasztások előtt négy bomba robbant hivatali épületekben. A következő napon Teheránban és más városokban több pokolgépes akciót hajtottak végre. Állítólag 14 olyan szervezet létezik, amelyik Kuzisztánt el kívánja szakítani Irántól.
Az előző héten Tony Blair azzal vádolta meg Iránt, hogy Teherán a felelős a brit csapatok ellen elkövetett bászrai merényletekért, melyekben nyolc angol hunyt el. Itt London álláspontja szerint olyan bombákat használtak, melyekkel a Teherán támogatását élvező Hizbollah milícia Libanonban hajtja végre akcióit, s ezeket állítólag Iránban készítik.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív napilapban Jürg Altwegg Antigoné és a terror című írásában mutatja be francia lapok alapján a Galliában egyre erősödő kultúrharcot.
A francia oktatás egyre óvatosabban viszonyul bizonyos muzulmán tabukhoz, például a történelemórákon az iszlám kialakulásának oktatásában a tények mellett egyre fontosabb szempont a muzulmán tanulók érzékenysége. Az iszlám vallású diákok mind gyakrabban és mind erőteljesebben adnak hangot egyes témákkal kapcsolatban nemtetszésüknek. Ennek talán legszembetűnőbb jele, hogy mind sűrűbben zavarják meg a holokauszt témájával foglalkozó órákat.
origo.hu
Löködöd ám a k…rva anyádat!
