Orbán Viktor évértékelő beszéde (4.)

1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.

Nos, a munkanélküliség kapcsán az emberek egyszerűen fogalmaztak.

Valaki például nekem szegezte a kérdést: „Mondja, Orbán úr, maga meg tudna élni hetvenezer forintból?” És ha az embert oszt-szoroz, akkor rá kell jönnie, hogy nem tudna megélni. Mert 70 ezer forintból nem lehet megélni. Ha mégis, az kész csoda.

Békéscsabán egy fiatal házaspárnál jártam. Két gyermeket nevelnek, mind a kettőnek van főiskolai végzettsége. Egy 48 nm-es lakásban élnek. A rezsi után a marad a családnak 50 ezer forintja. És csak az egyik gyermek megfázása, influenzája az előző hónapban elvitt 12 ezer forintot. Hogy lehet ebből megélni kedves barátaim?

Egy másik példa.

Egy elbocsátott asszony azt mondta nekem, nézzek szét az országban: az ország tele van kátyúkkal, rossz utakkal, omladoznak a kórházak, nincs elég ápolónő és orvos, a faluba nem jut el a posta, nincs iskola. Temérdek az elvégzetlen munka. Hogyan lehet, hogy egy ország tele van elvégzetlen munkával, közben nő a munkanélküliség?

Dombóváron a munkanélküliségről beszélgettünk. Itt van közöttünk például Zsolt is, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy munkanélküliség nem csak a nagyvárosokban, nem csak az iparban, de a mezőgazdaságban is van. Jó napot kívánok Zsolt! Örülök, hogy itt van!

Kérdező 1: Én egy kistelepülésen lakom, ahol 670 ember él. A faluban két munkaadó van: a mezőgazdaság, a másik az önkormányzat. Még van iskola szerencsére, igaz, hogy kicsi, de így is az önkormányzat az egyik legnagyobb munkaadó, a másik pedig ugyebár a mezőgazdaság. A mezőgazdaságnak óriási problémái vannak. Az európai uniós csatlakozással mi vesztesek lettünk. Nem kaptuk meg a földalapú támogatást időben. A versenytársaink erősek, és nem tudunk jóformán velük mit kezdeni. Hogyha ezeken a kistelepüléseken eltűnik az iskola, eltűnik a mezőgazdaságból élő vállalkozó vagy nagyvállalat, akkor itt a munkanélküliség gyakorlatilag 100 százalékos lesz.

Köszönöm szépen, Bizonyára emlékeznek a jelenlévők, hogy a hivatalos propaganda szerint a magyar gazdák nyertesei az európai uniós tagságnak, és minden pénzt időben megkaptak, vagy ha nem is időben, de rögtön a sztrájk után, amivel kikényszerítették a nekik járó összeget.

Kedves barátaim!

Ha valaki ma a magyar mezőgazdaságban körülnéz, akkor hallhatja azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy Magyarország Európa élelmiszerszemét lerakótelepévé változott. Rossz minőségű és az egészségre káros termékeket hoznak be az országba, és a kormány ahelyett, hogy megvédené a magyar gazdákat – most is hallhattuk – vagy a magyar piacot, a magyar termékeket, ezeknek inkább szabad utat enged.

Egyetlen más olyan ország sincs Európában – az újonnan csatlakozott országok között sincs egyetlen olyan ország sem – amelynek egy gazdája, egy fiatal gazdája másfél évvel a csatlakozás után ilyen véleményt mondana, mint a Dombóvár mellől érkezett vendégünk. Mind a lengyelek, mind a csehek, a szlovákok nem csak hogy kifizették a gazdáknak járó európai uniós támogatást, hanem előrehozták annak kifizetését. Ma már nem csak a nyugatiakkal kell versenyeznünk a saját élelmiszer piacunkon, hanem úgy, ahogyan az előbbi véleményből is hallottuk, most már versenyeznünk kell bizony a szlovákokkal, akiknek nincs is igazából mezőgazdaságuk, a lengyelekkel, és más most csatlakozott államokkal. Én elmondtam Dombóváron, és itt is szeretném megismételni: sehol Nyugat-Európában nem fordulhat elő, hogy egy ország a saját gazdáival szemben folytasson mezőgazdasági politikát. Az ilyen kormány sok sót nem eszik meg.

Egyetlen kiút van ebből a helyzetből, és ha esély van rá, akkor ezt nekünk meg is kell cselekedni. Hosszú idő után először a gazdatársadalom képviselőjét kell a mezőgazdasági tárca élére állítani, hogy legyen, aki Önöket képviselje.

Van egy másik dombóvári vendégünk is, akivel szintén a munkanélküliségről beszélgettünk, amikor ott jártunk. Parancsoljon!

Kérdező 2: Jó napot kívánok! Személy szerint nem engem érint a munkanélküliség, hanem édesapámat. Azzal a nehéz problémával szembesült, hogy közel 55 évesen kényszerült munkanélkülivé válni. Szerintem egyetlen nagy vágya van, hogy újra becsületes munkával keresse a kenyerét. Én már saját lábamon állok, de a húgom még főiskolás, őt még el kell tartani. Ebben a nehéz helyzetben vagyunk jelenleg.

Jól emlékszem, hogy amikor beszélgettünk azt is mondta, hogy egy egyházi fenntartású szociális intézményben dolgozik.

Kérdező 2: Így van. Egy, az evangélikus egyház által működtetett idősek otthonában dolgozom.

Hadd kérjem meg, hogy mondjon nekünk pár szót arról, hogy mi a helyzet 2006. január végén.

Kérdező2: Szomorúan tekintettünk a költségvetési törvényre, ugyanis ahogy az egyház által működtetett iskolákat, úgy az idősek otthonait is nehéz helyzetbe hozta. Nem csak a normatíva csökkent, hanem az egyházaknak járó kiegészítő állami normatíva is jelentősen csökkent. Ami jelenti, hogy ugyan az idősek ellátását, a szolgáltatás színvonalát nem csökkenthetjük, így tehát a dolgozói létszámból történhet lefaragás. Ez is ugye további munkanélküliséget gerjeszthet ezen a területen.

Köszönöm szépen. Nos, engedjék meg akkor, hogy néhány gondolatot elmondjak Önöknek a munkanélküliséggel kapcsolatban. Két kitüntetett veszélyben lévő csoportja van ma a magyar társadalomnak. Az egyik – ahogy Andrea mondta – az 50 év körüli, munkájuk elvesztésétől aggódók, akik úgy gondolják, hogyha el fogják veszíteni az állásukat, többet lehetőséghez már nem jutnak, sehol nem lesz rájuk szükség, és akkor hogyan fogják segíteni, ha fiatalabb gyermek van, akkor fönntartani a családjukat. A másik ilyen csoport az asszonyoké.

A legsúlyosabb mondatot Szentesen mondta nekem egy 39 éves asszony, akinek sok év kereskedelmi gyakorlata van, elvesztette a munkáját, és már több mint tízszer próbálkozott új munkahelyhez jutni. Amikor tizedszer is nemet mondtak neki, akkor megkérdezte az őt éppen elutasítótól, hogy mondja meg, mit tegyen hogy 39 évesen, iskolázottan, szakmai tapasztalattal a háta mögött munkát kapjon. Akkor mosolyogva azt mondták neki: először is tagadjon le tíz évet, másodszor tagadja le, hogy van három gyereke. Akkor majd kaphat munkát.

Ez az a helyzet, ez az a kép, ez az az állapot, ez az az ország, amibe nem szeretnénk élni.

Pontosabban nem ilyen Magyarországon szeretnénk élni, ahol három gyermeket nevelő tisztességes családanyáknak ilyet lehet mosolyogva mondani! Mindaz, amit Andrea mondott, fölhívja a figyelmet arra, hogy nekünk nem csak új munkahelyeket kell teremtenünk, hanem a régi munkahelyeket is meg kell védeni.

A tb-járulékot csökkenteni kell!

Segítséget kell nyújtanunk az 50-es éveiket taposóknak, hogy ne tegyék ki őket az utcára végleg elvesztve a munka lehetőségét.

Tettünk egy javaslatot új munkahelyek létrehozás érdekében is. Önök is hallhatták ezt. Ha polgári kormány alakul Magyarországon, akkor 2006. július elsejével a mostani 29 százalékpontról 19 százalékpontra fogjuk csökkenteni a tb-járulék mértékét, amely egy egyharmados csökkentés. Amikor a polgári kormány 1998-ban megkezdte munkáját, akkor 39 százalék volt a tb-járulék. Azt levittük a mai 29-re.

Hallottuk az érveket a kormánytól, hogy ezt nem lehet megvalósítani, mert ezzel kockára tennénk a magyar költségvetés helyzetét.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, öntsünk hát tiszta vizet a pohárba! A tavalyi évben Magyarországon mintegy 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma.

Nem az a kérdés tehát, hogy hány új munkahelyet hozzunk létre, hanem 2006-ra gondolva az is kérdés, hogy mennyit tudunk megvédeni. Ha ugyanis nem tesszük meg ezt a lépést, akkor 2006-ban további 60 vagy esetleg 80 ezer ember veszíti el az állását. Kiszámolta már valaki, hogy egy évben 60 ezer új munkanélküli mibe kerül a költségvetésnek? Mibe kerül a magyar gazdaságnak? Mert annak is ára van, nem csak a tb-járulék csökkentésének. A gazdaság teljesítőképessége 60 ezer új munkanélkülivel úgy csökken, úgy változik, abból a költségvetésnek körülbelül 170-175 milliárd vesztesége keletkezik. És Magyarországon arról nem beszélnek, hogy egy munkanélküli egy évben 750 ezer forintjába kerül a költségvetésnek. Ha ezt is kiszámolom, az további 45 milliárd.

Vagyis elmondható, hogy tavaly csak azért, hogy mert rossz volt a gazdaságpolitika, mert fölültünk annak az érvnek, hogy a munkanélküliség a piac velejárója, 60 ezer ember elveszítette az állását és a magyar költségvetést körülbelül 220 milliárd forint veszteség érte.

Nem az tehát a kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt megtenni, hanem az a kérdés, hogy van-e egyetlen érv is, ami azt mondja, hogy ne tegyük ezt meg?

Nincs más választásunk.

Magyarországnak július elsején legalább a mai 29 százalékról 19 százalékra kell csökkentenie a tb-járulék mértékét. Saját tapasztalatunkra is hivatkozhatunk. 1999-ben 6 százalékkal csökkentettük a tb-járulék mértékét, és még abban az évben 117 ezer új munkahely jött létre, a következő évben pedig további 37 ezer, tehát körülbelül 150 ezer új munkahelyet hoztunk létre akkor.

1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.