ÁSZ: Koncepciótlan hajléktalan-ügy

Áldozatosság, jóindulat van, tudatosság kevésbé – így foglalható össze az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a hajléktalanokat ellátó intézményrendszerről. A számvevők megállapították, hogy a hajléktalanságra az ország nem volt felkészülve, s ma sem tudjuk elfogadni e jelenséget.

A számvevők megállapították, hogy a hajléktalanságra az ország nem volt felkészülve, a hajléktalanok tömeges megjelenése 16 évvel ezelőtt felkészületlenül érte a szociálpolitikát és az egészségügyet – írja a Magyar Rádió honlapja. A vizsgálat tulajdonképpen azt erősíti meg, hogy ez a felkészületlenség azóta szétterpeszkedett, mert egészen a mai napig tart. A hajléktalanságnak nevezett társadalmi jelenség megelőzésére ma sincs megfelelő szakmai elképzelés.

Pelle József, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek igazgatója foglalta össze a rádióban: a szociális ellátó törvényt 1993 óta folyamatosan toldozgatták, foldozgatták, és ma már szinte használhatatlan. Számtalan olyan feladat van ugyanis, amelyik nincs benne a törvényben, ezért ezeket pályázatokból kell finanszírozni. Ilyen a diszpécserszolgálatok működtetése, az ehhez kapcsolódó krízisautóval, szociális munkatársak alkalmazásával; működtet egy irodát a Menhely Alapítvány, amelyik a hajléktalanok társadalombiztosítási ügyeivel foglalkozik, de sorolhatnánk még tovább a szükséges, ezért működő, ám államilag nem finanszírozott szolgáltatásokat. 10-15 évig azonban bármilyen feladatot nagyon nehéz csupán pályázati forrásból működtetni, hiszen bizonytalan, vagy nyer a pályázat, vagy sem. Az is furcsa, hogy ma már közterületre is bejelentkezhet bárki: ha egy hajléktalan lakóhelye a Nyugati pályaudvar, akkor ezt nyugodtan beírhatja, és ettől VI. kerületi lakos lesz, ide kell folyamodnia segélyért.

ÁSZ: Nincs világos koncepció

A szakember panaszait az ÁSZ vizsgálata is alátámasztja. Az Állami Számvevőszék elnöke, Kovács Árpád ismertette az elkészült jelentést. 20-30 ezer főre becsülik nálunk a hajléktalanok számát, és körülbelül 12 ezer hely van, ahol gondozzák őket. Évente 5-6 milliárd forint állami pénzt fordítanak erre a célra, de mellette jelentős civil forrás is megjelenik, a magyar társadalom ugyanis meglehetősen szolidáris. Nem arról van tehát szó, hogy eltűnt volna bármilyen összeg a finanszírozásból, pont ellenkezőleg, olyan feladatokat is elláttak, amire nem volt állami normatíva. Sok tisztességes ember, állami intézmény, karitatív szervezet, kórház vesz részt erején felül a hajléktalanok ellátásában, a szabálytalanságok tulajdonképpen itt keresendők, az előírtnál jóval nagyobb összeg jelenik meg ezen a területen. Viszonylag gyakori az is, főleg kisebb civil szervezetek esetében, hogy hiányoznak a működéshez szükséges feltételek és engedélyek, például egy kis konyha, ahol minden este főznek néhány adag ételt a környékbeli hajléktalanoknak, szinte biztos, hogy nem rendelkezik ÁNTSZ engedéllyel, és nem felel meg az uniós előírásoknak.

Ráadásul az államigazgatás gyakori átalakulásával változik a hajléktalanellátásért felelős szerv is, ez sem tesz jót a kiegyensúlyozott gazdálkodásnak, de az sem világos, hogy ha most minden közalapítvány megszűnik, akkor a hajléktalanokat finanszírozó két közalapítvány helyett vajon mi lép majd be.

Összefoglalva, az ÁSZ szakemberei azt tapasztalták és írták le, hogy a magyar társadalom nem tudja elfogadni a hajléktalanságot mint jelenséget, mintha mindenki azt gondolná, hogy a probléma az ország fejlődésével majd magától megoldódik, és ezért hosszú távú koncepció nem is születik.
(radio.hu)