Felháborító „bratyiszlavai” döntés

A Der Standard röviden foglalkozik a Benes-dekrétumok miatt kirobbant magyar-szlovák vitával. A Süddeutsche Zeitung hosszasan elemzi a dalai láma berlini fogadása miatti német-kínai súrlódásokat.

A tiltakozás eleinte nem volt olyan heves, mint ahogyan várták. De a kancellári hivatalban megrendezett, hivatalosan magán véleménycsereként leírt találkozón ama kínai figyelmeztetés miatt aggódtak a német diplomaták és a gazdaság képviselői, hogy emiatt a kétoldalú kapcsolatok károsodhatnak.

Szintén a vasárnapra tervezett müncheni német-kínai jogállami párbeszédet kínai részről rövid idővel előtte lemondták. A kétnapos konferencia lemondásának okaként – ahol Brigitte Zypries (SPD) igazságügyminiszter és kínai kormány képviselői is megjelentek volna – Peking technikai okokat említett.
A kancellár a tűzzel játszik – vélekedett az egyik internetező egy olyan online fórumon, ahol idézhetetlen és rágalmazó támadásokat intéztek Merkel ellen. Ezek az internetes viták nem az első esetek, ahol kifejezetten kérték a cenzorokat, hogy a pozitív és hazafias bejegyzéseket ne töröljék.

Több évtizedes propaganda és hazafias nevelés következtében a legtöbb kínai számára, az egyszerű néptől egészen az értelmiségig Tibet régóta Kína része volt, s aligha értik a dalai láma és a buddhizmus világméretű vonzerejét. A kommunisták 1949-es pekingi hatalomátvételét követően a népi felszabadító hadsereg 1950-ben megszállta a világ legnagyobb fennsíkját. Tibetet feldarabolták, egy részét más tartományokhoz csatolták, a megmaradt feléből pedig 1965-ben létrehoztak egy autonóm régiót.

Egy népfelkelést követően a dalai láma és kísérete 1959-ben Indiába menekült. A vallási élet, a kolostorok és hagyományok évtizedes üldözése, a kommunisták, a hadsereg, a kulturális forradalom alatt az ügybuzgó vörös gárda általi rombolás, aminek csak a hetvenes évek reform- és nyitáspolitikája vetett véget, volt jellemző. Ennek ellenére Peking máig vaskézzel kormányoz, és elnyom minden, a kínaiak ellen irányuló tibeti mozgolódást.

A pekingi kormány következményekkel fenyegette Németországot. Hogy mennyire kínos a téma, azt jól mutatja az a tény, hogy a berlini találkozó bejelentését követően a kínai külügyminisztériumba kérették Michael Schäfert, a pekingi német nagykövetet. A berlini kommüniké csak azért használja a kérették kifejezést, hogy ne kelljen a súlyosabbnak hangzó berendeljék formát használni.

Az, hogy a kancellár asszony az emberi jogsértések, a termékhamisítás, illetve a technológialopás területén sokkal világosabban szól, mint elődje, Gerhard Schröder, kezdettől fogva súrlódásokat okozott. De Wen Jiabao a szükségből erényt kovácsolt és üdvözölte, hogy a kancellár közvetlenül a tárgyra tér. Merkel ugyanakkor a dalai láma fogadásakor azt üzeni, hogy a jó kapcsolatok érdekében politikai értelemben a kínai féltől még több lépést követel.