A leghíresebb múzeumi rablásokat még ma is rejtély övezi

A párizsi Louvre kirablása ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a legőrzöttebb múzeumoknak is vannak gyenge pontjaik. A vasárnapi párizsi eset kapcsán a történelem legjelentősebb múzeumi rablások sorát vesszük végig, bemutatva azokat a híres műkincsrablásokat, amelyek örökre beíródtak a bűnüldözés és a művészet világába.

Forrás: AFP

Miért nehéz visszaszerezni az ellopott műtárgyakat?

Sajnos, a leghíresebb műkincsrablások zömében az ellopott festmények örökre eltűnnek. Gyakran azért nehéz visszaszerezni az ellopott műtárgyakat, mert röviddel a lopás után átkerülnek a műkincskereskedelem mélyére, a fekete piacra. Az olyan műtárgyak, mint a fent említett bostoni festmények, vagy a Whitworth Művészeti Galériából (Manchester) eltűnt Van Gogh-, Picasso- és Gauguin-műtárgyak nemigen tűnnek fel a legális művészeti piac árverésein, sokkal inkább „zálogtárgyként” vagy befektetési műtárgyként kerülnek bűnszervezetekhez.
A nyomozás az ellopott műkincsek után rendkívül összetett. Nemzetközi együttműködésre, az Interpolra, műkereskedők adatbázisára és a műtárgyhamisítás szakértőinek bevonására van szükség. A bűnüldöző szervek – mint például az FBI Műtárgy Bűnözési Csapata (Art Crime Team) – szoros kapcsolatban állnak a múzeumbiztonság szakembereivel, és folyamatosan fejlesztik a biztonsági rendszereket. Az utóbbi években a DNS-elemzés és a fejlettebb biztonsági rendszer is segítette a bűncselekmények felderítését,  mint ahogyan az a 2003-as Drents múzeumi műkincslopás esetében történt, ahol a nyomozók sikeresen felgöngyölítették az ügyet. Akkor a hollandoknál egy Jozef Israëls és egy Anton Mauve művet loptak el. Korábbi lapinformációk alapján a képeket a rablók a menekülés során eldobták, mivel túl nagyok voltak.

Híres műkincsrablások Magyarországon

Hazánk is elszenvedett már jelentős múzeumi rablásokat. A Szépművészeti Múzeum 1983. november 5-i ügye a leginkább elhíresült eset. Összesen hét híres festmény, köztük Raffaello Eszterházy Madonnája és Giorgione Fiatalember képmása tűnt el. A rendőrség nemzetközi nyomozásba kezdett, és végül az ellopott festményeket hat hónapon belül, a különleges osztagok segítségével megtalálták Görögországban. Az eset rávilágított a magyar múzeumi biztonság hiányosságaira, és a hazai műkincslopás legsúlyosabb eseteként vonult be a történelembe.

A Szépművészetiből ellopott Raffaello 20 millió dollárt ért 1983-ban (Fotó: Wikimedia Commons)

A múzeumi rablások jelensége a műkereskedelem árnyoldalához sorolandó, ahol a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak elmosódnak a törvényesség és a fekete piac között. A műkincslopás ellen a megerősített biztonsági rendszer, a nemzetközi együttműködés és a folyamatos nyomozás a legfőbb fegyver a rendőrség kezében.

Dák aranykincsek és a Picasso-rejtély

Romániát idén rázta meg egy nagy értékű lopás, ami ráadásul Hollandiában történt: januárban a Drents Múzeumból, a „Dacia! Az arany és ezüst királysága” című kiállításról raboltak el felbecsülhetetlen értékű dák műtárgyakat. Az ismeretlen elkövetők robbantással jutottak be az épületbe, ahonnan többek között a híres Coțofenești-i aranysisakot és három arany dák karperecet loptak el. A mintegy hatmillió euróra biztosított ellopott műkincsek utáni nemzetközi nyomozás jelenleg is zajlik, az ellopott festmények és műtárgyak sorsa a fekete piac mélyén lebeg.
A romániai műkincsrablás történetének abszurd epizódja volt a 2018-as eset, amikor a 2012-ben a rotterdami Műcsarnokból eltűnt, 15 millió dollárra becsült Picasso-festmény, a Harlequin fej került elő. A Hollandiában élő román írónő, Mira Feticu egy névtelen levél nyomán találta meg a képet a föld alá elásva, Tulcea megyében. Később azonban kiderült, hogy a kép egy hamisítvány, két belga filmrendező „performansza” volt. Az eredeti alkotást azóta is keresik, bár egyszer az a hír is felröppent, hogy a romániai tolvajok egyszerűen elégették őket, mert nem találtak rá vevőt.