Barta Gyula 1922-ben született Párkányban, ahol élete legmeghatározóbb ihletője már gyerekkorában a Duna volt. „Nemcsak maga a folyó, hanem a túlsó part sejtelmes titka, Esztergom látképe, későbbi elérhetetlensége, majd az évtizedekig csonka Mária Valéria híd szomorú jelképe, végül az újjáépítése is része volt egy hosszú élet meghatározó élményeinek” – mondta néhány hónappal ezelőtt a Pozsonyban és a Párkány-Révkomárom közti Duna-parton évtizedek óta „egyszerre, de egyugyanazon életet” élő Barta Gyula, akinek életműalbuma néhány hónapja jelent meg.
Az érsekújvári, esztergomi és dunaszerdahelyi gimnáziumok padjait koptató művész a II. világháború alatt Gallé Tibor budapesti festőiskolájának volt a hallgatója, aki végül az ötvenes évek elején a pozsonyi képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát. Élete során számos országban volt kiállítása, képei a világ több köz- és magángyűjteményében megtalálhatók. 1989-ben érdemes művész lett, hat évvel ezelőtt, 80. születésnapján szülővárosa, Párkány Pro Urbe-díjjal tisztelte meg. Barta Gyula temetéséről később intézkednek.
(MTI)
Harmadfokú hőségriasztást adtak ki az egész országra
