A tavaly októberben megválasztott első argentin elnökasszony, Cristina Fernández de Kirchner hétfőn kiszivárogtatta döntését, hogy a pénzügyi válság miatt a nyugdíjasok védelmében államosítani fogja a magánnyugdíj-pénztárakat. Az ügyészség másnap a hivatalos bejelentés után megtiltotta az érintett pénztáraknak, hogy egy hétig bármilyen tranzakciót végezzenek a tőzsdén. Szerdán pedig az elnök asszony közölte, hogy a következő év január elsejétől az állam teljesen állami kézbe veszi a befizetett nyugdíjak kezelését. A CFK váratlan döntésétől megriadt befektetők miatt a Merval, a Buenos Aires-i tőzsde zuhanni kezdett – kedden 10,19 pontot, szerdán 17 százalékot esett –, és nyomában a madridi Ibex35 is újabb fekete napot könyvelhetett el szerdai 8,16-pontos esésével. A madridi pánik nem meglepő, mivel a zuhanó részvények – Telefónica, Repsol. BBVA, Banco Santander – főleg az argentin érdekeltségekkel rendelkező cégeket érintette. Argentína ugyanis egyre nyilvánvalóbban jelzi, hogy visszaveszi azokat az állami tulajdonokat, amelyeket a kilencvenes években a szintén neoliberális gazdaságpolitikát alkalmazó jobboldali José María Aznar, spanyol kormányfő idején vettek meg az említett cégek. (Aznar kormánya 1997-2001 között 33,5 milliárd euró bevételt könyvelt el a spanyol állami vállalatok kiárusításából, ebből vásárolt be Latin-Amerikában.)
A keddi-szerdai események megértéséhez kicsit vissza kell pörgetni az idő kerekét: a második legnagyobb dél-amerikai ország lakosainak emlékeiben még nagyon élénken élnek a hét évvel ezelőtti (2001. december 3-i) pénzügyi összeomlás megrázkódtatásai: a kormány kapkodása és a zavargások – 15 nap alatt három (ideiglenes) elnök váltotta egymást –, akárcsak az utána következő egy évig tartó corralito, vagyis készpénzkorlátozás. Ez annyit jelentett, hogy minden állampolgár, aki rendelkezett banki folyószámlával, csak onnan vehetett fel pénzt, egy héten legfeljebb 250 dollárnak megfelelő összeget. Az ország középosztálya egyik napról a másikra a legteljesebb nyomorban találta magát. Az összeomlással egyértelműen bebizonyosodott a neoliberális gazdaságpolitikát folytató Carlos Saúl Ménem elnök (1989-1999) egész mandátumának kudarca – aki ellen most bírósági per zajlik. A gyors privatizáció – például az ország termőföldjeinek 65 százaléka külföldi kézben van, a vasúthálózat viszont teljes mértékben magánkézbe került –, a még jobban elharapózó korrupció, a hatalmas, 155 milliárd dolláros államadósság – amely még a kozmetikázott statisztikai adatok szerint is alig csökkent idén júliusig, csupán 147 milliárdra –, a kikényszerített szürke gazdaság a mai napig tartó nyomokat hagyott az ország lakosságában és gazdaságának működésében. Sőt néhány hete az Ieco, a független Clarín gazdasági melléklete egyenesen arról írt, hogy ismét előállt a hét évvel ezelőtti összeomlás majdnem minden feltétele. Argentína egy ideig követte az IMF könyörtelen receptjeinek alkalmazását, majd Cristina férje, Néstor Kirchner elnökké választása után fokozatosan következett be a csaknem 180 fokos fordulat. A gazdaság felpörgetésével – és a venezuelai elnök, Hugo Chávez nagyvonalú támogatásaival – sikerült elérni, hogy Argentína visszafizesse összes tartozását az IMF-nek, aztán végleg búcsú intett neki Brazíliával egyetemben. A bevételeinek jelentős részét a mezőgazdasági kivitelből szerző ország nem tudta kihasználni az élelmiszerárak emelkedését sem, hogy valamelyest törlesszen tartozásaiból, hiszen a földtulajdonosok nagy része külföldi, ráadásul márciustól több hónapig tartott a gazdák sztrájkja, amely tovább nehezítette Argentína amúgy sem egyszerű helyzetét.
A Valutaalap viszont az Egyesült Államok segítségével akarja visszaszerezni elvesztett befolyását, és közösen gyakorolnak nyomást az országra, mégpedig úgy, hogy a Valutaalap részt akar venni Argentína többi államadósságának soron következő rendezésében, mert hamarosan ki kell fizetnie több milliárd dollárt a 19 hitelezőt tömörítő úgynevezett párizsi klubnak, amelyben az Egyesült Államok is hitelező tagállam. Ekkor jelent meg a színen Oroszország, és felajánlotta segítségét Argentínának, több ágazatban is, akárcsak Chilének. Az események jelen állása szerint ugyanolyan eredménnyel fog járni az IMF és az Egyesült Államok példátlan mértékű nyomása az adósságokban úszó és számtalan egyéb nehézséggel küszködő országra, mint Venezuela esetében. A venezuelai hadsereg elavult amerikai fegyverzetének korszerűsítését kérő Cháveznek nem engedte az Egyesült Államok, hogy tőle vagy más szövetségesétől vásároljon haditechnikát. Chávez most már orosz fegyverzetet szerzett, és Oroszország stratégiai szövetségesének számít.
(Clarín, El Mundo, El País, a szerző korábbi írásai az MNO-n és a Magyar Nemzetben)
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
