Az utóbbi időszakban az emberek informáltsága figyelemre méltóan megnövekedett. Új jelenség, hogy mindent el lehet olvasni, minden információhoz hozzá lehet férni. A beáramló információkkal együtt özönlő bulvárhírek olyan mennyiségben ömlenek, hogy azokra komplett újabb újságokat lehet építeni. Nehéz kikerülni egy bármilyen magas minőséget képviselő orgánumnak is az olvasói igényeket – fűzi hozzá Münnich.
Már a 80-as évek derekán észlelhető volt, hogy az olvasók Stephen King, Robin Cook művei felé fordultak, a 2000-es években Dan Brown munkáinak tömeges vásárlása jelezte a „bulvárosodást” – idézi fel Nagy Attila. Az olvasáskutató viszont úgy fogalmaz: ez a kifejezés nem fedi le azt a szerinte már-már társadalmi patológiás tünetként felfogható jelenséget, hogy egy profilját tekintve politikai, gazdasági híreket közlő lap olvasói is tömegesen fordulnak a bűnügyi hírek felé, éppúgy, mint egy általuk végzett szűk körű vizsgálat eredményei, melyben 10-12 éves gyerekek könyvtári kölcsönzéseit vizsgálták, s kiderült, hogy egy ír szerző „fertelmes, horrorisztikus” műveit olvassák a csemeték.
A gyermek olvasók körében népszerű Darren Shan Vámpír könyvek sorozatát közli; ezek a könyvek minden mennyiségben rendelkezésre állnak a könyvtárak és a könyvesboltok polcain a nebulók számára. Nagy kifejti: nem e könyvek tiltása a megoldás, de szükség lenne a könyvtárak kínálatát minőségi szempontból is ellenőrző szakfelügyeletre. A szülői és a pedagógusi társadalom figyelmébe kellene ajánlani, melyek azok a könyvek, amelyek segítenek a gyermek lelki egyensúlyának megteremtésében. A gyerek azért olvas ilyen könyveket, mert önmaga is tele van feszültséggel. Ez persze a szülők társadalmából adódik – tér vissza az olvasáskutató a bűnügyi és baleseti hírek iránt megnövekedett érdeklődés okaira –, akik nem képesek kilépni a frusztrált társadalom által teremtett környezetből, és menekülnének a kudarcaik elől.
Befelé forduló ország
A rendszerváltás számos vágyakozást keltett az emberekben, s mikor nem az történt, amire vártak, kiábrándultság követte, frusztráltan élték át a változásokat. Nekik nemcsak szórakozás a bulvár, az információk torzított megjelenése, hanem a közéletben való aktív részvétel, a közügyek iránt való érdeklődés, a „politizálás” helyett az elfordulás lehetőségét jelenti – nyilatkozza Münnich. Nagy Attila is úgy látja, a megváltozott kultúrafogyasztási szokások mögött „iszonyatos illúzióvesztés áll”. Azt hittük, kimennek az oroszok, s a tisztesség, a becsület és a szolidaritás válnak központi értékekké, ám már az első választáskor „kiderült, hogy egy csomó embert nem is érdekel, hogy egy- vagy többpártrendszer van, kimennek-e az oroszok, hiszen el sem mentek szavazni”. Nagy, aki 1956-ot is átélte, utalt arra, hogy akkor az emberek döntő többsége euforikus állapotban volt az átélt szörnyűségek ellenére, a nemzet egységes volt, s alig találtak néhány árulót, akik az oroszok mellé álltak. 90-ben „nem találtuk meg azt a Sztálin-szobrot, melyet ledöntve végre ki lehetett fejezni, hogy elég”.
Az elmúlt időszakban az agresszív indulatok fokozódnak, különösen a személyes kontaktusok esetén, legyen az közlekedés, villamosutazás, sorban állás. Az egyre magasabb feszültségek és szorongások egyre nőnek, egymást is indukálják, hiszen az agresszív ember kihasználja mások félelmét. A szélsőséges indulatok tobzódnak, növekszik az atrocitások száma – sorolja Münnich, hozzátéve: az egyik legfőbb ok, hogy „nincs norma, erkölcsi válság van. Az iskolában a tanár nem tudja, mit tehet.” Devalválódnak az alapértékek, megkérdőjeleződik, hogy lehet-e csalni, lopni, a szülők megverhetik a tanárokat. Nagy Attila, aki szintén nagy hangsúlyt fektet az értékvesztésre és körülményeire, úgy fogalmaz: ebben a környezetben az agresszivitás egyfajta túlélési technika.
Az U betű jobb szárán
A roma–nem roma ellentétek, a romagyilkosságok szintén azt sugallják, hogy mindent lehet: szabad egymásra mutogatni, sőt ölni is lehet, és gyakorlatilag nincsenek következmények – sorolja az egyre agresszívabb jeleket Münnich. A családok ebben a helyzetben a társadalom pozitív tartalékai, amivel megpróbálják ezeket az anomáliákat kezelni; ám nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, s hogy milyen gyerekeket hagyunk a jövő világra – fogalmaz, óvva attól, hogy a kultúra elfogadja az agressziót, s „az nem lesz különleges”. Nagy is felhívja a figyelmet arra, hogy Kaposváron már fiatalkorúak követtek el brutális gyilkosságot, s jelzi, hogy ez korábban elképzelhetetlen volt.
