„Leesett Michael Jackson orra”. A Magyar Nemzet Online-nak ezt a néhány évvel ezelőtti hírét elképesztően sokan olvasták el. Hasonló sikertörténet volt az a néhány soros hírecske, hogy „Rozsdás baltával csapta agyon a rendőrt”, nem beszélve olyan kis egysoros novellákról, melyek azt beszélik el, hogy „Szerelte a visszapillantót – meghalt”.
Természetesen nem a bulvármédia iránti érdeklődés hat újdonságként, ám az, hogy honlapunkon – melynek olyannyira nem képezi fő profilját a bulvárhírek közlése, hogy amikor elkezdtük az első „fekete híreket” közölni, több olvasónk is telefonált vagy írt, jelezve nemtetszését – valóssággal falják ezeket a híreket, még évtizedes szerkesztői gyakorlattal is nehezen érthető jelenség.
Mindeközben bizony a szerencse és sokszor az ügyes címadás az, ami esélyt ad arra, hogy olvasottabb legyen mondjuk az a beszélgetés, melyet egy korunk szellemi áramlataiban részt vevő agysebésszel készít az ember, aki egyáltalán nem mellesleg gyermekek tucatjainak életét mentette meg találmányaivalés gyors, biztos kezű műtéti beavatkozásaival. Igaz, ilyen „árut” kínálni is kuriózum. Nemrég Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnöke jelezte egy beszélgetésen, hogy amikor az érdekvédő szervezet ügyeivel kapcsolatos nyilatkozataiban a házasság és a család értékeiről szól – az anyaság tiszteletéről, a közösségteremtésről –, ezek a szövegrészek nem nagyon kerülnek bele sem az elektronikus, sem a nyomtatott sajtóban megjelenő beszámolóiba.
A vérfürdőre kattintanak
Általában az emberekre érvényes, hogy a krimire, a vérfürdőre „kattintanak”; ez érdekli, sőt befolyásolja őket, s nem csak az interneten, hiszen ez minden médiára érvényes – fogalmaz Münnich Iván agressziókutató, pszichológus. Hétköznapi életükben nem nagyon látnak ilyesmit, az emberek itt szembenézhetnek azzal, hogy ők is elpusztulhatnak vagy áldozatok lehetnek – teszi hozzá. Valósággal riasztják magukat: „nézz körül, vigyázz ezzel!” Nem véletlen tehát, hogy a személyesnek tűnő történetek, a minidrámák fokozott hatást gyakorolnak – véli Münnich –, a pszichológiai igényeket ma már szakemberek kutatják fel a bulvárcégek számára.
Az utóbbi időszakban az emberek informáltsága figyelemre méltóan megnövekedett. Új jelenség, hogy mindent el lehet olvasni, minden információhoz hozzá lehet férni. A beáramló információkkal együtt özönlő bulvárhírek olyan mennyiségben ömlenek, hogy azokra komplett újabb újságokat lehet építeni. Nehéz kikerülni egy bármilyen magas minőséget képviselő orgánumnak is az olvasói igényeket – fűzi hozzá Münnich.
Már a 80-as évek derekán észlelhető volt, hogy az olvasók Stephen King, Robin Cook művei felé fordultak, a 2000-es években Dan Brown munkáinak tömeges vásárlása jelezte a „bulvárosodást” – idézi fel Nagy Attila. Az olvasáskutató viszont úgy fogalmaz: ez a kifejezés nem fedi le azt a szerinte már-már társadalmi patológiás tünetként felfogható jelenséget, hogy egy profilját tekintve politikai, gazdasági híreket közlő lap olvasói is tömegesen fordulnak a bűnügyi hírek felé, éppúgy, mint egy általuk végzett szűk körű vizsgálat eredményei, melyben 10-12 éves gyerekek könyvtári kölcsönzéseit vizsgálták, s kiderült, hogy egy ír szerző „fertelmes, horrorisztikus” műveit olvassák a csemeték.
A gyermek olvasók körében népszerű Darren Shan Vámpír könyvek sorozatát közli; ezek a könyvek minden mennyiségben rendelkezésre állnak a könyvtárak és a könyvesboltok polcain a nebulók számára. Nagy kifejti: nem e könyvek tiltása a megoldás, de szükség lenne a könyvtárak kínálatát minőségi szempontból is ellenőrző szakfelügyeletre. A szülői és a pedagógusi társadalom figyelmébe kellene ajánlani, melyek azok a könyvek, amelyek segítenek a gyermek lelki egyensúlyának megteremtésében. A gyerek azért olvas ilyen könyveket, mert önmaga is tele van feszültséggel. Ez persze a szülők társadalmából adódik – tér vissza az olvasáskutató a bűnügyi és baleseti hírek iránt megnövekedett érdeklődés okaira –, akik nem képesek kilépni a frusztrált társadalom által teremtett környezetből, és menekülnének a kudarcaik elől.
Befelé forduló ország
A rendszerváltás számos vágyakozást keltett az emberekben, s mikor nem az történt, amire vártak, kiábrándultság követte, frusztráltan élték át a változásokat. Nekik nemcsak szórakozás a bulvár, az információk torzított megjelenése, hanem a közéletben való aktív részvétel, a közügyek iránt való érdeklődés, a „politizálás” helyett az elfordulás lehetőségét jelenti – nyilatkozza Münnich. Nagy Attila is úgy látja, a megváltozott kultúrafogyasztási szokások mögött „iszonyatos illúzióvesztés áll”. Azt hittük, kimennek az oroszok, s a tisztesség, a becsület és a szolidaritás válnak központi értékekké, ám már az első választáskor „kiderült, hogy egy csomó embert nem is érdekel, hogy egy- vagy többpártrendszer van, kimennek-e az oroszok, hiszen el sem mentek szavazni”. Nagy, aki 1956-ot is átélte, utalt arra, hogy akkor az emberek döntő többsége euforikus állapotban volt az átélt szörnyűségek ellenére, a nemzet egységes volt, s alig találtak néhány árulót, akik az oroszok mellé álltak. 90-ben „nem találtuk meg azt a Sztálin-szobrot, melyet ledöntve végre ki lehetett fejezni, hogy elég”.
Az elmúlt időszakban az agresszív indulatok fokozódnak, különösen a személyes kontaktusok esetén, legyen az közlekedés, villamosutazás, sorban állás. Az egyre magasabb feszültségek és szorongások egyre nőnek, egymást is indukálják, hiszen az agresszív ember kihasználja mások félelmét. A szélsőséges indulatok tobzódnak, növekszik az atrocitások száma – sorolja Münnich, hozzátéve: az egyik legfőbb ok, hogy „nincs norma, erkölcsi válság van. Az iskolában a tanár nem tudja, mit tehet.” Devalválódnak az alapértékek, megkérdőjeleződik, hogy lehet-e csalni, lopni, a szülők megverhetik a tanárokat. Nagy Attila, aki szintén nagy hangsúlyt fektet az értékvesztésre és körülményeire, úgy fogalmaz: ebben a környezetben az agresszivitás egyfajta túlélési technika.
Az U betű jobb szárán
A roma–nem roma ellentétek, a romagyilkosságok szintén azt sugallják, hogy mindent lehet: szabad egymásra mutogatni, sőt ölni is lehet, és gyakorlatilag nincsenek következmények – sorolja az egyre agresszívabb jeleket Münnich. A családok ebben a helyzetben a társadalom pozitív tartalékai, amivel megpróbálják ezeket az anomáliákat kezelni; ám nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, s hogy milyen gyerekeket hagyunk a jövő világra – fogalmaz, óvva attól, hogy a kultúra elfogadja az agressziót, s „az nem lesz különleges”. Nagy is felhívja a figyelmet arra, hogy Kaposváron már fiatalkorúak követtek el brutális gyilkosságot, s jelzi, hogy ez korábban elképzelhetetlen volt.
Nagy Attila megerősíti: az olvasási szokások figyelemre méltó megváltozásából is érzékelhetőek azok az anómiás állapotok, melyre Kopp Mária és Skrabski Árpád kutatásai is utaltak. Az említett kutatások – idézte föl Nagy – kimutatják, hogy egyfajta U alakú görbe mentén változott a depresszió szintje a társadalomban. Nevezetesen 1994–1995-ben magasabb, 2002-ben jóval alacsonyabb, majd 2006-ban ismét magas szinten jelentkezik a depresszió, sőt az agresszió is. A társadalom egészénél azt érzékeljük, hogy a közhangulat, ami körülvesz – a munkahelyek, lakások elvesztésével értelmetlenné vált életek –, növeli a feszültségeket.
Az olvasáskutatási felmérések mindemellett azt is jelzik, teszi hozzá Nagy, hogy egyes rétegek, például a társadalom 10-12 százalékát képező, a történelmi egyházakat követő vallásos emberek (akik, mint az a felmérésekből kiderül, a kérdések alapján nem csak „a maguk módján vallásosak”) olvasási szokásaikban markánsan elkülönülnek, olvasmányaik között jóval kevesebb bulvárt és kriminális történetet találunk.
