A negyedik levelet a szenátus titkára kapta, amelyben az olasz sajtó értesülései szerint arra kérte az állami szerveket, hogy ne állami szertartás keretében kísérjék utolsó útjára szülőhelyén, a szardíniai Sassariban. Ennek ellenére a néhai kereszténydemokrata államfő kérte, hogy a szardíniai Brigata Sassari díszőrsége is vegyen részt temetésén. A három levél tartalma valószínűleg a szövevényesen bonyolult olasz politikai élet addig sem kevés titkainak számát szaporítja.
Olaszországban belügyminiszterként (1976-1978) kemény kézzel bánt el 1977 tavaszán a diáklázadásokkal, főleg a „vörös városban”, Bolognában, és hírhedté tette nevét a baloldalon. Attól fogva ellenfelei még a vezetéknevét is eltorzították, és így írták: Kossiga, nevének két másik betűje pedig a náci SS logóját idézte a falfirkákon. Neve először 1978-ban járta be a világot, amikor a szélsőbaloldali Vörös Brigádok terrorcsoportja elrabolta, majd kivégezte Aldo Morót, a kereszténydemokrata párt akkori elnökét, és háromszoros volt miniszterelnököt. Saját bevallása szerint akkor őszült meg, amikor a párt és a kormány úgy döntött, hogy nem tárgyal a terrorcsoporttal, és ezzel tulajdonképpen halálra ítélte kollégáját és barátját. Mind a mai napig nem tisztázott a párt szerepe Moro halálában, de amikor megtalálták Moro holttestét május 10-én, az akkori kormányból elsőnek mondott le tisztségéről. Érdekesség, hogy földije, sőt unokatestvére volt Enrico Berlinguer, az olasz kommunista párt néhai főtitkára.
1979 augusztusától 1980 októberéig volt kormányfő is. Államfői mandátumának első felében tisztségének megfelelően nem szólt bele a kormányzásba. De amikor korrupciós esetekkel és titkos szervezetekkel hozták összefüggésbe nevét, az addig szinte láthatatlan politikus gúnyosan csipkelődni kezdett minden párttal, végül mandátuma lejárta előtt kellett lemondania.
(wikipedia.org, corriere.it, ilgiornale.it, repubblica.it – Olaszország)
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
