Könyv a Kádár-korszak egyházüldözéséről és egyházüldözőiről

Bemutatták az Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban című könyvet; a Szent István Társulat és a Luther Kiadó kötetét Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Tőkéczki László, az ELTE tanszékvezetője, Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója és Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának igazgatója méltatta.

Várszegi Asztrik – a Fehér Hollók munkacsoport által szervezett azonos című konferencia anyagát összefoglaló kötetről szólva – kiemelte: a közelmúlt feltárása nem speciálisan egyházi gond, hanem össztársadalmi probléma, amellyel „lelki problémáink is összefüggenek”. A főapát a kötet erényeként említette, hogy az elméleti megközelítések mellett kézzelfogható történeti leírások is szerepelnek, a történeteket pedig differenciáltan adja elő. „A tisztulás folyamata fájdalmas, ezért félünk tőle”, de a „múlt foltjai provokálnak bennünket, hogy tisztán lássunk”, ennek a célja pedig a kiengesztelődés – fogalmazott.

Tőkéczki László elmondta: a kötet azt mutatja be, hogy az egyházak miként alkalmazkodtak „az istenellenes hatalomhoz”, de „miközben fenntartották magukat, elvesztették lényegüket”. Megemlítette: sokan a beszervezettek közül azt mondják, segítségükkel tartották fenn az egyházak a folyamatosságukat. A professzor rámutatott: a Magyarországi Református Egyházban a nyolcvanas évek második felében is szerveztek be embereket. A megújulás feltétele a múlttal való szembenézés – hangsúlyozta, hozzátéve: sokan az érintettek közül azzal magyarázkodnak, hogy jót akartak. Véleménye szerint a tanulmányok arról is szólnak, hogy a pártállami titkosszolgálattal való együttműködésben érintettek „minimum bűnvallomással tartoznak”.

Czenthe Miklós arról beszélt, hogy amikor „a nemzetet akarták megtörni a kommunisták”, egyik első célpontjukká az egyházak váltak. Kitért arra, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetése részéről a közelmúlt feltárása témájában az utóbbi tíz évben „óvatos támogatás” tapasztalható. Elmondta, hogy 2005-től létezik az evangélikus tényfeltáró bizottság, de még mindig felvetődik a kérdés, megvan-e a kellő történelmi távlat a kutatásokhoz, és néha emberi tényezők is megnehezítik a munkát.

Balogh Margit hangsúlyozta: az ügynökök története mellett a döntéshozatali mechanizmusról is szól a könyv. Az egyházüldözés ugyanakkor nem kizárólag a kommunizmushoz kötődik, a fasizmusnál is eleme a rendszernek – hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a kötet alapján az szűrhető le, hogy a XX. század a „sötétség évszázada volt”, és „mindenki vétkesnek minősült”, aki egyéniségként viselkedett. Meglátása szerint az egyházra általában akkor támaszkodott a diktatórikus állam, amikor baj volt. Erre példaként hozta fel, hogy a húszas években az ukrajnai éhínség felszámolására hivatkozva adatták el értékeiket az ortodox egyházzal.

Balogh Margit közölte: a kötetben szerepelnek határon túli történészek tanulmányai is. Ezekben olvashatók például azok a megállapítások, miszerint az állambiztonsági szervek egy-egy országban mindent megtettek annak érdekében, hogy a Vatikántól függetlenítsék a nemzeti egyházakat, s ezáltal az állam nagyobb befolyást kapott volna az egyházakban.

(MTI)