Felnőttkorba lépett Ukrajna

Húsz év egy nemzet történetében csupán egy pillanat. Meghatározó időszakról van azonban szó akkor, ha egy fiatal állam első két évtizedéről beszélünk. Ez a korszak, akárcsak egy ember életében, elképzelhetetlen az önmeghatározás buktatói, a helykeresés bizonytalansága, a fejlődés zavarai nélkül. Jól mutatja ezt az Ukrajna függetlenné válása óta eltelt húsz év is.

Az államiság megerősödésének, az intézményrendszer kialakulásának, a gazdaság magára találásának és a nemzetközi környezet változásának folyamatát kísérhették végig az érdeklődők az Ukrajna magyarországi nagykövetsége és a Budapesti Gazdasági Főiskola szervezésében megtartott konferencián.

Máig vitatkoznak sokan azon, hogy Magyarország vagy Lengyelország ismerte el elsőként Ukrajna függetlenségét, egyértelmű azonban, hogy hazánk nyitotta meg elsőként nagykövetségét a független Ukrajna fővárosában. Mint Bába Iván, a Külügyminisztérium államtitkára arra emlékezetett, ez azért volt lehetséges, mert Ukrajna már korábban is benne volt a magyar közgondolkodásban, s Kijevben a szovjet időkben is működött magyar főkonzulátus.

Páldi András, az első nagykövet személyes emlékeit felidézve utalt arra, hogy Anatolij Zlenko későbbi külügyminiszter már 1990 közepén Magyarországon járt, egy évvel később pedig Göncz Árpádot már a Szovjetunió felbomlása előtt ukrán zászló és himnusz köszöntötte Kijevben. A Külügyminisztérium illetékes osztályát vezető miniszteri biztos, Keskeny Ernő, aki a „hőskorszakban” a minisztérium ukrán referenseként dolgozott, a később sokak szerint az MDF szétesését is felgyorsító vitákat kavart alapszerződés megszületésének körülményeit idézte fel, visszautasítva azokat a vádakat, miszerint e dokumentum aláírásával a magyar kormány precedenst teremtett volna, s indokolatlanul túllépett az 1975-ös helsinki szerződés keretein. Mint ismert, a vitákat az alapszerződés 2. cikkének 2. bekezdése váltotta ki, miszerint mindkét állam tiszteletben tartja a másik területi épségét, s kifejezi, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelése.

Mint Keskeny Ernő visszaemlékezett, az eredeti tervezetben nem szereplő, vitatott nem is lesz kifejezés az ukrán fél kérésére került a szövegbe. A diplomata aláhúzta, az alapszerződés biztosította Magyarország keleti határain a nyugalmat, s az ezzel párhuzamosan megszületett kisebbségvédelmi megállapodással garanciát teremtett a jövőre nézve a kárpátaljai magyarság számára. Keskeny Ernő kiemelte, hogy a megállapodás Helsinki talaján állt, s nem is egyedülálló, hiszen ezt megelőzően a lengyel–német, majd később az ukrán–csehszlovák, az orosz–lengyel, az ukrán–lengyel és a lengyel–belorusz szerződések is ugyanezt a formulát használták.

Nem a magyarok feje felett döntöttek

Személyes egyeztetéseit felidézve cáfolta azt is, hogy az egyezmény a kárpátaljai magyarság feje fölött köttetett volna. Jurij Muska, Ukrajna budapesti nagykövete a függetlenné vált állam első lépéseinek nehézségeit ecsetelte, rámutatva arra, milyen fájdalmas volt a leszakadás a szovjet gazdaságról, milyen terhet jelentett – a költségvetés 8-10 százalékát emésztette fel – Csernobil, s milyen nehézségek közepette született meg az államiság intézményrendszere. Aláhúzta, Ukrajna először 1993-ban deklarálta, hogy az Európai Unió tagja akar lenni, s e célkitűzés tekintetében azóta kontinuitás van a közben egymást váltó kormányok között.

Balázs Péter azt vázolta fel, hogy milyen hatalmas erejű folyamatban született újjá Ukrajna, utalva az új helyzettel nehezen szembesülő Európai Unió változásaira is. Mint fogalmazott, perspektivikusnak látja Ukrajna kilátásait a szabad kereskedelem mélyítésében, az Európát átfogó nagy hálózatokban történő részvételben és a vízumliberalizáció terén.

Az alkotmányozás folyamatát bemutató Mikola Scserbaknak, a kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem professzorának előadásából kiderült, milyen politikai felhangok kísérték az államiság kialakulását. Némi keserűséggel mutatott rá, hogy az alkotmányozást a mindenkori ellenzék és a hatalom saját befolyásának erősítésére, hatáskörének kiszélesítésére igyekezett felhasználni.

Egyenetlen fejlődés

A válságról válságra bukdácsoló gazdaság erősödését, a piacgazdaság megteremtésének folyamatát vázolva Natalija Guljajeva, a kijevi Nemzeti Kereskedelmi és Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdasági menedzsment és jogi karának dékánja rámutatott a belső piac fejlődésének egyenetlenségére, a gazdaság túlságos függésére az acélipartól, úgy vélte azonban, Ukrajna kifelé halad a válságból, amit mutat az is, hogy a GDP növekedésének mértéke 35 százalékkal nagyobb a tervezettnél.

Simai Mihály akadémikus, a Magyar–Ukrán Társadalomtudományi Közös Tanács magyar tagozatának elnöke szintén a globális válság hatásait elemezte, rámutatva arra, hogy az óriási vagyonvesztéssel járt, kiélezte a jövedelemkülönbségeket, s megnövelte az ukrán gazdaság sebezhetőségét. A legfontosabb kihívásnak a válságkezelés mellett a gazdaság diverzifikálását nevezte, s fontosnak tartotta, hogy Ukrajna megtalálja a helyét a nemzetközi munkamegosztásban. E tekintetben Simai Mihály szerint Kijevnek el kell döntenie, hogy az Európai Unió vagy a gyorsabban fejlődő régiók felé orientálódik.