Nemcsak a különleges szín vonzotta a tömeget a texasi ranchra, hanem a hagyomány és az indiánhitelem is. A fehér bölény szent állat – a béke istenének megtestesülése – a lakota sziúk hagyományai szerint, a borjú pedig lakota területen született, a ranch tulajdonosai ugyanis őslakosok leszármazottai. A dobszós névadóra érkező tömeg zöme is indián volt.
A bölényborjú a Villámló Gyógyfelhő nevet kapta, részben mert születésekor heves vihar tombolt, részben pedig azért, mert Nagy Gyógyírnak hívták azt a legendás fehér bölényt, amely 1933-ban született. Villámló Gyógyfelhő nem albínó bölény, az orra, a szeme és a farka vége sötét.
A szertartás hosszú volt, a napsütés pedig perzselő. Jó pár turista is ellátogatott az eseményre, egyikük, egy fehér nő igen elégedetlen volt, mert nem látott az egészből semmit, mivel nem voltak óriáskivetítők, ő pedig hátul kellett, hogy ácsorogjon a forróságban. „Azt hittem, hogy egészen addig nem hagyják abba, amíg az összes sápadtarcú el nem ájul” – jegyezte meg epésen.
Az indiánok szerint a fehér bölény minden nemzet reménye. „Legyen az ember rézbőrű, fekete, fehér vagy sárga – mindannyiunknak össze kell tartanunk” – mondta Arby Little Soldier, akinek a földjén született a fehér bölényborjú.
(MTI)
