– Hallgatva a Forevermore-t az tűnik fel elsőre, hogy noha igen telt, modern hagzása van, mégis ott van a Whitesnake-re jellemző rockos, bluesos vibrálás. Ez egy szándékos húzás vagy egy természetes folyamat eredménye?
– Abszolút természetes. Sosem lehet előre megtervezni az ilyesmit, vagy ha mégis, az egészen biztos, hogy nem sül el jól. Egyszerűen csak elkezdtünk dalokat írni és ezekre a témákra bukkantunk. Ráadásul mindenféle zenét hallgatok, klasszikus zenétől kezdve a hetvenes évek albumain keresztül egészen friss, mai produkciókig, de mégis, az új dalainknak megmaradt a patinája.
– Maradva a hangzásnál: egy interjúban a zenekar énekese, David Coverdale azt mondta, hogy a modern technológiának köszönhetően sokkal olcsóbban lehet lemezt készíteni, úgyhogy elég kevesebbet eladni belőle, hogy megtérüljön a ráfordított összeg. Nem egy tipikus reakció ez egy zenésztől, a mai letöltős világban.
– Nos, David egy rendkívül pozitív személyiség. Más lehet, hogy egy csomó mindenen felhergelné magát, de ő minderre úgy reagál, hogy hogyan lehetne jól kijönni az adott szituációból. Itt is valami ilyesmiről van szó: egyszerűen nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, ezzel is megkönnyítve a saját életét. És ezt megtanultam én is: nyitottnak kell lenni a lehetőségek felé, akkor előnyt lehet kovácsolni ezekből a dolgokból. Ilyen az internet is. A fájlcserélés és az otthoni lemezkészítés mindent megváltoztatott, és ezért máshogy is kell hozzáállni ehhez. Korábban elképzelhetetlen volt például, hogy megossz egy dalt az egész világgal abban a pillanatban, ahogy az elkészült, és – személy szerint ezt hiányolom is – gyakorlatilag nincs jelentősége már a lemezboltoknak, és a megjelenési dátumnak sem. A felfedezés izgalma hiányzik, de be kell valljam: a vásárlás mellett folyamatosan töltök le zenéket én is és imádom a videómegosztókat.
– Nemrég járt Magyarországon a Twisted Sister, egy banda, amelyik nagyjából egyidős a Whitesnake-kel. Ők úgy vannak ezzel a dologgal, hogy a rajongóik amúgy is a nyolcvanas években írt slágereiket szeretnék élőben hallani, ezért ők nem is foglalkoznak új dalokkal, új lemezzel. A Whitesnake-nek is van olyan terjedelmes életműve, hogy akár megléphetné ezt.
– Ez szerintem nálunk nem működne, mert a mi rajongóink akarják, hogy új dalokat szerezzünk. 2005-ben egyébként a zenekarban pont nekem volt az a véleményem, hogy ahhoz, hogy új szintre lépjünk, a koncertek és DVD-k kiadása mellett friss lemezt kell csinálnunk. Ez bejött: David Coverdale is belement és ennek köszönhetően juthatunk el újra a gyönyörű országotokba.
– Apropó újdonságok. A már idézett Coverdale-interjúban szóba került az American Idol nevű tehetségkutató, amiről – személyiségével ellentétben – nem volt éppen pozitív véleménnyel. De mit szól ehhez az a Doug Aldrich, aki egykoron gitártanárként egészítette ki a gázsiját?
– Semmi nem adott nekem nagyobb örömöt, mint a zene, vagy a zeneszerzés. Nem tudom, hogy vannak-e Magyarországon is ilyen tehetségkutató showműsorok, és hogy mire épülnek, de én azt látom, hogy általában nem a zene élvezetére vagy minőségére, hanem csak és kizárólag a hírnévre.
– A Whitesnake mindig is egy állandóan változó szupergroup volt, ahol csupa nagytudású, de különböző egyéniségű zenész adta egymásnak a kilincset. Áldás vagy átok egy ilyen életmű dalait játszani úgy, hogy adott esetben a rajongók hangról hangra azt akarják hallani, amit mondjuk John Sykes vagy Adrian Vandenberg játszott fel évtizedekkel ezelőtt?
– Nincs ezzel gond. Játszunk szinte minden korszakból dalokat és úgy veszem észre, hogy hozzám hasonlóan izgatottan várják, hogy mi sül ki abból, ahogy saját habitusunkhoz igazítva játsszuk el ezeket a számokat. És meg kell valljam, igen büszke vagyok arra, hogy ebben a folyamatban én részt vehetek.
origo.hu
Szándékosan léphetett a szerelvény elé a mai vonatgázolás áldozata – részletek a tragédiáról
