A gazdasági világválság 2008. októberi kitörését követően reális veszélynek tűnt, hogy az országok többsége visszatér a protekcionizmus útjára, de szerencsére ez a veszély elhárult a nemzetközi gazdaság feje fölül – olvasható Meredith Broadbent gazdasági elemző tanulmányában. Sokak várakozásával szemben a pénzügyi krízis nem vezetett el a nemzetközi kereskedelemben a súlyos szigorítások politikájához – teszi hozzá. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szolid megszorításokat léptetett életbe azzal, hogy folyamatos harcot folytat a magas vámtarifát életbe léptető országokkal szemben – véli az elemző.
Broadbent úgy látja, hogy a WTO az elmúlt időszakban amellett, hogy elfogadta a nemzeti eljárásokat, elhárította a kormányok felől érkező protekcionista nyomást. Az biztos, hogy 2009-ben bizonyos beruházások esetében lényegesen megnőtt a hazai fejlesztők előtérbe helyezése, és a kormányok világszerte támogatták többek között a „vásárolj hazai terméket” irányzatokat. A szakértő szerint azonban ezek a tendenciák a gazdaság azon szektoraiban érvényesültek, ahol egyébként a nemzetközi kereskedelem korábban sem volt jelentős. Az idő fogja majd bizonyosan megmondani, de úgy tűnik, hogy a WTO irányelvei továbbra is nyitottnak hagyták meg a piacokat és ez egyelőre úgy tűnik, nem fog változni – olvasható a tanulmányban.
Gond a befelé fordulás
A kutató szerint mindenképpen veszélyt jelent a nemzetközi kereskedelemre nézve az a folyamat, hogy az Egyesült Államokban a válság hatására ezen a téren is egy befelé fordulás figyelhető meg. Ez ellentétben áll az USA azon történelmi szerepével, amellyel a WTO az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szervezet (NAFTA) létrehozását segítette – tette hozzá.
A gazdasági elemző úgy véli, hogy ennek bizonyítéka az, hogy az Egyesült Államok egyelőre nem képes három még függőben lévő szabadkereskedelmi egyezményt lezárni. Az amerikai politikai konszenzus hiánya a kereskedelempolitikában ahhoz vezethet, hogy a határozatlanság képe alakul ki az ország partnereiben. A kutató szerint az, hogy a két nagy párt homlokegyenest más képvisel a nemzetközi kereskedelem ügyeiről, mindenképpen hátrányos az ország gazdasága számára.
Cél az export duplázása
Annak ellenére, hogy a pártok között az elmúlt időszakban a legnagyobb vita az adósságplafon emeléséről szólt, a színfalak mögött Obama és a Kongresszus nemzeti vitára készül a kereskedelempolitika terén – szerepel a cikkben. Az első lépés az volt, hogy az elnök a tavalyi évben jelentette be, hogy 2014-ig meg kell duplázni az ország kivitelét. Az USA várhatóan évenkénti 1,8 százalékos bővülésre lesz képes, és az elnök is elismerte, hogy a kereskedelem bővítése nélkül nem lehet új munkahelyeket létrehozni. A kiút a kisebb vállalkozások támogatása lehet, mivel ha ezeknek a cégeknek sikerül újabb piacokat szerezniük, akkor új állásokat is tudnak teremteni – olvasható a szakértő elemzésében.
A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a még George Bush idején elhalasztott három szabadkereskedelmi egyezményt (Dél-Korea, Kolumbia, Panama) meg kell kötni. Dél-Korea és Panama esetében a nemzetközi adócsalás elleni fellépésben kell már csak megállapodni, de ezeket vélhetően el fogja fogadni a Kongresszus. Az elemző szerint a Kolumbiával kötendő megállapodás már sokkal nehezebb dió lesz, mivel több kérdésben egyelőre nincsen közeledés. Természetesen a pártok között vita van abban, hogy a három egyezményt közösen fogadják el, vagy pedig tegyenek kivételeket, egyesek kihagynák a megállapodások első körében Kolumbiát, míg mások csak vele együtt szavaznák meg az egyezményeket – olvasható a tanulmányban.
Ez súlyosabb, mint bárki gondolná
A gazdasági elemző írásából kiderül, hogy mindezek mellett Obama még korábban arról beszélt, hogy Oroszországgal is meg kell kezdeni a tárgyalásokat, hogy minél előbb a WTO tagjává váljon. Ez mindenképpen lezárna egy korszakot az oroszokkal, mivel így jelentősen csökkennének még a hidegháború idején bevezetett kereskedelmi korlátok. Broadbent úgy látja, hogy ennek a kérdésnek a súlya jóval nagyobb annál, mint azt bárki gondolná.
A három függőben lévő szabadkereskedelmi egyezmény megkötése egyelőre várat magára – véli az elemző. A világnak az az óhaja, hogy a jövőbeli gazdasági növekedést és hatékonyságjavulást a kereskedelmi korlátok lebontásával érje el, ezért mindenképpen egyedi alapon kell tárgyalni a feltörekvő országokkal a szabadkereskedelmi elvek alapján.
Hiteles szereplőként térhet vissza
2010. júliusi adatok szerint a WTO 230 szabadkereskedelmi egyezményt jegyzett világszerte, és még több volt tárgyalás alatt. Ezek közül az USA 17-ben vett részt, de több szerződés megkötése már több mint öt éve húzódott. A gazdasági elemző úgy látja, hogy ha az USA képes lesz megkötni a megállapodást Kolumbiával, Dél-Koreával és Panamával, akkor az ország hiteles szereplőként térhet vissza erre a területre azzal, hogy újraírja a nemzetközi kereskedelem regionális szabályait.
Broadbent annak a nézetének is hangot adott, hogy sehol máshol nem olyan fontos az amerikai befolyás erősítése, mint Ázsiában, ezért is csatlakozott az ország a Csendes-óceáni Partnerséghez (TPP). Véleménye szerint azért is lenne elsőrangú feladat a három korábban említett országgal a megállapodás tető alá hozása, mivel így lényegesen javulna az ország tárgyalóképessége és a nehezebb témákban (szellemi tulajdon védelme, munkaerő és környezetvédelmi kérdések) is könnyebb lenne az előrelépés ebben az ázsiai térségben.
Nőhet a frusztráció
Attól függetlenül, hogy az Egyesült Államok részt vesz-e a TPP-tárgyalásokon, Kína továbbra is aktív kereskedelmi politikát folytat és olyan szerződéseket köt, amelyek hátrányosak az amerikai gazdaság számára – állapítja meg a cikk írója. Szerinte idővel a kínai kereskedelmi gyakorlat a Kongresszus számára is egyre nagyobb frusztrációt fog okozni. Az amerikai tárgyalók jelenleg rendkívül csalódottak a dohai forduló kudarca miatt, ennek egyik legfőbb oka, hogy Kína elutasította, hogy megnyissa a piacát a feldolgozott ipari termékek előtt – olvasható a tanulmányban. Broadbent úgy látja, hogy ennek hatására Amerika újraértékelheti a gazdasági viszonyát az ázsiai nagyhatalommal, amelynek az exportját éppen a WTO adta szabályok védik meg.
Csalódtak Kínában
További elemzők szerint Kína 2001-es belépése a WTO-ba nem követte az átmenetet a szabad piacgazdaságba, mint azt sokan várták. Azokban, akik támogatták Kína WTO csatlakozását, kezd kialakulni egy olyan érzet, hogy az a piacok megnyitásával szemben éppen az állami szerepvállalás erősödéséhez vezetett. A gazdasági szakértő szerint az USA-nak Brazíliával és Indiával is rendeznie kell a kereskedelmi kapcsolatait, mivel ezek az államok négyszer nagyobb növekedést mutatnak föl, mint a fejlett országok, ezért a velük való viszony kulcsfontosságú. Végezetül Broadbent szerint az USA-nak döntenie kell abban, hogyan fogja folytatni a minél nagyobb jólét növelését a világgazdaságban.
(Forrás: csis.org)
origo.hu
Lánczi András: Na és mi van akkor, ha Magyar Péter csak egy egyszerű stróman?
