Powelltől nagy futás, Kővágótól nagy dobás

Tartja magát a történet, hogy 1984. augusztus 20-án fővárosunkban éppen akkor kezdődött a tűzijáték, amikor a Fórum Hotel elnöki lakosztályában Carl Lewis kilépett teraszra, és hirtelen azt hitte, őt köszöntik a petárdazuhataggal. Kétségkívül a földkerekség első számú sportcsillagaként jött el az atlétikai Magyar Nagydíjra. Arra a versenyre, amelyre az 1978-as kezdet óta évről évre klasszisok sora érkezett a Népstadionba. A teljesség igénye nélkül legyen elég még Edwin Mosest, Sebastian Coe-t, Jurij Szedihet vagy Merlene Ottey-t említeni, akik olykor ötvenezer fős publikum előtt léptek porondra. Anyagiak híján 1990-ben lement a függöny, s bár 1998-ban Eb-t rendeztünk, 2004-ben pedig fedett pályás vb-t; ezek nem hozhatták vissza a régi időket.
Mondanánk, hogy a Gyulai István Memorial Magyar Nagydíjnak sikerülhet, ám a szombati, első kiadás után, a bántóan alacsony, négyezer fős közönséget elnézve szkeptikusnak kell lennünk. Ugyanakkor látva más atlétikai versenyeket Európában tömött lelátókkal, talán mégsem reménytelen a helyzet, és két évtizednyi pangás után valahonnan mégiscsak el kellett indulni.
Az olimpiai és világbajnokoktól hemzsegő mezőnyt, s ami szintén nem elhanyagolható, a produkciókat illetően mindenesetre erősebben nem nagyon kezdhettünk volna. S a Usain Bolt előtti korszak első számú sprintere, Asafa Powell különösen megszolgálta a rajtpénzét. A 100 méteren exvilágcsúcstartó jamaicai már az első futamban 9.90 másodperc alatt tudta le a 100 métert, a döntőben pedig 9.86-os időt repesztett. (A mihez tartás végett: ez éppen Lewis legjobbja.) „Kicsit hűvös volt az idő, de megoldottam a feladatot” – kommentálta a történteket. Megjegyzendő, hogy Magyarországon korábban még senki nem futotta le a 100 métert 10 másodperc alatt, nálunk Lewis is csak 10.05-ig jutott, a „csúcsot” 1987 óta Linford Christie tartotta 10.03-mal. Az amúgy minden idők harmadik legjobb eredményével, 9.72-vel rendelkező Powell a Puskás-stadionban pályafutása során 79. és 80. alkalommal törte át a 10.00-t, s ebben a tekintetben toronymagasan rekorder. Az idei formákat nézve, így azt is, hogy 9.78-cal vezeti a világranglistát, a nyári vb-n, Teguban Boltot is elkaphatja.
Szombaton honfitársnője, a háromszoros olimpiai bajnok Veronica Campbell-Brown 200-on ugyancsak príma idővel, 22.26-tal nyert a kétszer is a világ legjobb atlétanőjének választott amerikai Sanya Richards-Ross előtt. Ilyen párharcot összehozni bármely Gyémánt-liga szervezőjének dicsőségére válik.
Ami a hazai versenyzőket illeti, kalapácsvetésben Pars Krisztián ujjsérülése után 80 méter alatt maradt, de az erős mezőnyben 79,37 méterrel is nyert. Diszkosszal Kővágó Zoltán értelemszerűen nem jutott eddig, mégis övé volt a legnagyobb dobás: a világ idei legjobb eredményével, 69,50 méterrel győzött. Pedig az athéni olimpia ezüstérmese a pénteki sajtóbeszélgetésen elárulta, hogy tavasszal majdnem visszavonult! A 69,95-ös egyéni csúcsot jegyző szolnoki dobó tulajdonképpen egy fogadás miatt állt edzésbe, hogy bebizonyítsa, a 65 méteres olimpiai kvalifikációs szintet négy hét felkészüléssel is teljesíti. Nos, kevesebb, mint két hónap munka után alaposan túlteljesítette… „Ez az eredmény már a régi önmagamat idézi. Sok problémám volt az idény elején, de ezek most már kezdenek kisimulni” – fogalmazott Kővágó, aki a kétszeres olimpiai bajnok litván Virgiljus Aleknát (66,02) utasította maga mögé a második helyre. S így persze a viszszavonulás elnapolva.