A bankvezetők sem akarták megérteni a kockázatokat

Járai Zsigmond, a Költségvetési Tanács elnöke, aki Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mostani elnöke előtt volt a jegybank első számú vezetője, úgy véli: rendkívül kockázatos, ha egy ország állampolgárai egy másik állam devizájában adósodnak el.• Tarthatónak látja a hiánycélt a Költségvetési Tanács• Svájc időben figyelmeztetett

Járai Zsigmond pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján egy kérdésre kiemelte: „Úgy gondolom, rendkívül egészségtelen és óriási kockázatokat hordoz egy ország számára, ha állampolgárai egy másik ország devizájában adósodnak el. Azt kell mondanom, ez megengedhetetlen.”

Arra a kérdésre, hogy Simor András legutóbbi bejelentése szerint a jegybank az ország devizatartalékainak terhére kész a devizahitelek végtörlesztéséhez szükséges devizát a magyar bankok igénye szerint rendelkezésükre bocsátani, kijelentette: ezek a tartalékok az ország devizatartalékai, a felhasználásáról a kormánnyal közösen kell döntenie a jegybanknak. „A devizatartalékok optimális szintjéről az MNB-nek van joga dönteni” – mondta, hozzáfűzve, ebben a kérdésben nem akar állást foglalni.

Járai Zsigmond emlékeztetett arra: jegybanki elnöksége alatt számtalanszor felhívták az akkori kormány figyelmét, sőt személy szerint a pénzügyminiszter figyelmét is arra, hogy ez a folyamat milyen kockázatokat rejt.

Elmondta: működött akkoriban egy úgynevezett pénzügyi stabilitási tanács, amelyben a Pénzügyminisztérium, a bankfelügyelet és a jegybank vezető beosztású szakértői tevékenykedtek. Ebben a testületben Auth Henrik, az MNB akkori alelnöke rendszeresen rámutatott a veszélyekre, bemutatta a svájci jegybank akkori elnökének ezzel kapcsolatos levelét. Az MNB pedig 2004 óta folyamatosan, félévente a jegybank pénzügyi stabilitási jelentésében figyelmeztetett a devizahitelezés óriási veszélyére. Kiemelte: „a stabilitási tanácsban nem talált meghallgatásra ez a veszély”, hozzátéve, „én azt gondolom, hogy egyrészt azért nem, mert ezeknek az uraknak egy része nem is értette – intellektuálisan – ezt a problémát, vagy valószínű, nem is akarta érteni”.

Járai Zsigmond rámutatott: a devizahitelezés volt akkoriban az a kulcs, amivel fel lehetett pörgetni a gazdaság növekedését. Úgy ítélte meg: 2004–2006-ban és talán még 2007-ben is, egyfajta mesterséges növekedést lehetett generálni az olcsónak hitt devizahitelek „kinyomásával”. Így a GDP növekedése magasabb volt a reálisnál, mivel a lakosság a devizahitelekből lakásokat vett – elemezte. Elmondta: az akkori bankvezetők sem akarták megérteni a kockázatokat, csupán egyikük-másikuk ismerte fel a veszélyt.

„Egyetlen bankról tudok, amelyik nem hitelezett devizában, a vezetője elmondta, ők egy nemzetközi bank, ők már sok országban megégették magukat, ő nem ad hitelt más ország valutájában” – emlékezett Járai Zsigmond. Más banki vezetők úgy vélték, azzal érveltek, a többi bank is ad devizahitelt, így ők is csinálják, ez nem jelent kockázatot – emlékeztetett a volt jegybankelnök. Elmondta: utólag nem tudja, tényleg nem értették meg a kockázatokat, vagy a nagyobb nyereség reményében úgy tettek, mintha nem értették volna a folyamatot.

Az MNB figyelmeztetésére a bankszövetségtől is mindig az volt a válasz, ez nem jelent valódi kockázatot – fűzte hozzá.

(MTI)