Történet az egyforintos ecsenyi telkekről

Forintos Péternek neveztek a somogyi polgármesterek megyegyűlésén, mert gyorsan híre futott, hogy egy forintért kínáljuk a falunkban a családi háznak való közművesített telkeket – mondja mosolyogva Ecseny község első embere. Lakóhelyéről, Mernyéről autózunk az onnan tíz kilométerre lévő sváb falu felé, amelyről Máj Péter azt tartja, hogy a Luther-rózsás címerrel ékeskedő települést jókedvében teremtette az Úristen. A soknemzetiségű, mindössze 365 lelket számláló Ecseny – a polgármester leírása szerint – a somogyi Bermuda-háromszög, Balatonlelle–Kaposvár–Igal kellős közepén van. Nemrégen még 1400-an lakták a falut, most pedig a kihalás veszélye fenyegeti. Máj Péter ez utóbbit akarja megakadályozni amolyan XX. század végi varázslóként.Az a hír járja, hogy nem kedveli a faluba települt német ajkúakat, jóllehet ön is sváb ivadék. Miért?– Echte sváb vagyok, a 220 éve idetelepültek leszármazottja, Máj Jakab, az egykori ecsenyi bíró unokája. Megjegyzem, szívesebben venném, ha ma is bírónak neveznék az aprófalvak elöljáróit, és nem polgármesternek. Nos, valóban nem tetszik a fajtámbeliek itteni viselkedése, azoké, akik a volt NDK-ból, a szovjet zónából érkeztek, és ott állami panelban laktak, itt pedig játszszák a háztulajdonos urat. Dühít, hogy azt hajtogatják: csak annyi adót hajlandók fizetni, mint az ecsenyiek, azaz évi 800 forintot. Tudni kell, hogy Ecseny sem kap állami fejkvótát a külföldi ingatlantulajdonosok után. A falu 259 ingatlanának fele üresen áll, 30 házat, illetve telket már megvásároltak a németek, osztrákok és hollandok, ám közülük csak az utóbbiak „be-illeszkedésével” vagyunk elégedettek. A hollandok teniszpályát fognak építeni, már megvan rá az engedélyük, az osztrákok sem fukarkodnak, ám a németek kikötötték: akkor fizetnek többet, ha végig kövesút lesz a faluban, mindenütt lesz aszfaltozott járda, és lassabban halad át a községen a távolsági busz.– Ecseny mindig is befogadó falu volt. Több mint 800 éves története során többször is kicserélődött a lakosság. Most a külhoni ingatlanvásárlók új hulláma zavarja a település önkormányzatát?– Jól tudja, befogadó faluként tartanak számon bennünket. Egy időben nem túl távoli példa: 1945 után 1400 ecsenyit telepítettek ki, helyükre felvidékiek jöttek. Erőteljes migrációt élt át a falu, ennek ellenére a közelmúltban az ENSZ migrációs irodájának felajánlottam a segítségünket. Közöltem, a felső-ecsenyi telkekre akár Srí Lanka-i vagy afgán menekülteket is befogadnánk, csak jöjjön már valaki, aki megmentheti a falut a kihalástól.– Öregek és munkanélküli középkorúak élnek itt, sokan megkeseredetten tengetik napjaikat. Mivel tudja ébren tartani a tiszteletdíjas polgármester az ecsenyiek már csak pislákoló optimizmusát?– A falu lakóinak többsége már túl van a hatvanon, a munkanélküliség százszázalékos. Miután négy éve megszűnt az Előre nevű termelőszövetkezet, több tucat életerős férfi és nő lett állástalan. Ugyanakkor látni kell: Ecseny példátlanul vonzó lakóhellyé válhat, mert van itt fű, fa, virág, jó levegő, és a zselicihez hasonló lankák között fekszenek a házhelynek, hétvégi háznak való telkek. Fel kell éleszteni a falut, mert láthatja: az egykori téeszmajor jó része is elárvult. Ide kell csábítani a fiatalokat, a vállalkozókat – mondja határozottan Máj Péter, majd az egykori termelőszövetkezeti állattartó telepre irányítja a gépkocsit.– Én is gazdálkodnék, ha nem kötné le minden időmet a polgármesteri munka. Van 400 hektár kárpótlási földem, amelyet bérbe adtam. Nézze csak, a nyugdíjas állatorvos éppen a disznai körül serénykedik – mutat egy ősz hajú, markáns arcú emberre.– Szabó Lajos vagyok – mutatkozik be az állatorvos, aki éppen a sertéstartó fiának segédkezik. A 62 éves nyugdíjas reggeltől késő estig a csaknem félezer sertés egyik gondozójaként tevékenykedik.– Nem szégyellem a kétkezi munkát, parasztgyerekként nőttem föl, így értek a disznó etetéséhez vagy az almozáshoz. Természetesen jónak tartanám, ha fiatalok költöznének a faluba. Szívesen tanítanám őket állattartásra, jóllehet a mezőgazdaság évek óta padlón van. A polgármester ötletét támogatom: ha a tervezettnek csak egy tizedével nő a falu lakóinak száma, az is megmenthet bennünket – mondja Szabó doktor.A községháza felé tartva Fábri János 35 éves traktorossal találkozunk, akitől ugyancsak azt kérdezzük, mit szól az egyforintos telekajánlathoz.– Biztos lesz belőle valami, engem viszont a jelenlegi helyzet aggaszt. Amióta megszűnt a tsz, jó, ha havonta tíz-tizenkét napot dolgozhatok napszámosként. A feleségem most várja a negyedik gyerekét. Éppen ideje, hogy megoldódjék a foglalkoztatási gondunk.– Na látja, ez az egyforintos telkek lényege. Nemcsak az a szándékunk, hogy idecsábítsunk néhány száz vagy ezer embert, hanem hogy olyanoknak ajánljunk fel ingatlant, akik vállalják a település foglalkoztatási gondjainak enyhítését. Tehát munkát adnak az itt élőknek – vág közbe a polgármester.– Kezdetben, az egyforintos akció közhírré tételekor nem volt ilyen kikötése a képviselő-testületnek, ezért is történhetett, hogy egy tévériport után ezer telekvásárló jelentkezett, és az adás másnapján 600 érdeklődő szállta meg Ecsenyt – emlékeztetem Máj Pétert.– Így igaz. Mindazonáltal hangsúlyozom, nem csaptunk be senkit sem, és mert a vásárlási igények bejelentésének határideje 2001. május 1-je, várjuk a további érdeklődőket, igénylőket. Szoros kikötésünk nincs, de meg kell érteni: az olcsó teleknek is ára van. Ez pedig azt jelenti, hogy a pályázónak fel kell vázolnia egy üzleti, vállalkozási tervet. A várhatóan több ezer jelentkezőből azok lesznek a nyerők, akiknek az elképzelése találkozik a település fejlesztési, foglalkoztatási tervével.– Úgy tudni, egész sor alföldi városból érkeztek szép számmal pályázatok: egyetemisták, főiskolások látnak fantáziát abban, hogy Ecsenyben telepedjenek le. Önök mégis a vállalkozókat részesítenék előnyben. Milyen vállalkozásokra gondolnak?– A leendő diplomásokat sem zárjuk ki a pályázók közül. Ecsenyben nemcsak a vállalkozói, hanem a szellemi tőkére is szükség van. Ami pedig a sokszínűséget illeti, nos asztalos, panziós, lovaspólós, egyedi magyar termékeket előállító és forgalmazó egyaránt jelentkezett. Mi arra is gondolunk, hogy a gyógyturizmus is megalapozhatja Ecseny fejlődését. Nem kizárt, hogy a falu határában elfojtott kútból olyan kiváló gyógyvizet nyerhetünk, mint a közeli Igal.– Mi az idetelepülés kritériuma?– Aki egyforintos telekhez jut, annak négy éven belül fel kell építenie a házát, és be kell mutatnia a lakhatási engedélyt. Ellenkező esetben az ingatlan, a félkész ház és a telken lévő építőanyag – kvázi bánatpénzként – az önkormányzat tulajdonába kerül. Aki a falunkban építkezik, annak ecsenyi bejelentett lakossá kell válnia, hiszen csak így kaphatunk utána fejkvótát.– Arról hallani, egészen bizarr ötletekkel álltak elő a leendő házépítők. Nem kizárt, hogy üdülőfalu jellegű lesz a felsőecsenyi községrész, ahol most jó fél kilométer hosszan sorakoznak az üres telkek, a lakatlan, romossá vált házak.– Mi élő falut szeretnénk, nem olyat, ahova csak nyaranként két-három hétre jönnek a „vendégek”. Félkész, amerikai típusú és mohatetős skandináv házakat is építenének az érdeklődők. Természetesen a házak a most elkészült településrendezési terv szerint épülnek majd föl.– Hány telek vár új gazdára Ecsenyben? Arról is hallani, hogy Máj Péter a holt lelkek ingatlanjait is áruba bocsátaná.– Tizenkét telek önkormányzati tulajdonához nem fér kétség, a további 92 tulajdonosát most keressük. Az első körben nem leltünk gazdáikra, leveleinkre nem érkezett válasz. Teszünk még egy kísérletet, ha ez sem vezet eredményre – a jogi tanácsadónk véleménye szerint –, mi rendelkezhetünk a telkekkel. Tudjuk, hogy az elhagyott ecsenyi házak, telkek egykori tulajdonosai már az itteni temetőben nyugszanak. Húsz-harminc éve az örökösöknek még 150 forintot sem ért meg, hogy a rájuk hagyott ingatlan után rendezzék az illetéket. Egyébként pedig ha jelentkezne a jogos tulajdonos, megkérdeznénk: hová fizette évtizedeken át az ingatlanadót? Úgy gondolom, pazarló önkormányzati gazdálkodással vádolnának bennünket, ha üresen hagynánk a közművesített telkeket.Már búcsúzkodnék a polgármestertől, amikor megszólal a telefonja. Egy Pest megyei nagyközségből szerencsejáték-vállalkozó érdeklődik, és kap biztatást arra, hogy ő is az esélyesek egyike.– Ne csodálkozzon a válaszomon, a minap egy brókernek mondtam ugyanezt. Amikor megkérdeztem tőle, nem tart-e attól, hogy Ecsenyben csődbe juthat, azt felelte: amióta internet van, a legeldugottabb somogyi faluból is tőzsdézhet.Szabó Jenő, a Kaposvári Családsegítő Központ szociális munkása 18 éves korában költözött el Ecsenyből. Édesanyja 27 évig tanítóskodott ott, most az ecsenyi temetőben nyugszik. Édesapja 77 évesen a fiával és annak családjával egy kaposvári panellakásban él. Ők már nem térnének vissza a „világvégi faluba”. A Szabó család azt tartja: az új Ecseny nem az ő falujuk lesz. A község közepén magasodó, nemrégen felújított templomba azonban mindig betérnek halottak napján. És ők is drukkolnak Forintos Péternek, mert nem szeretnék, ha Ecseny neve is felkerülne a megyei múzeumok igazgatóságának székházában látható, Eltűnt somogyi települések feliratú márványtáblára.