A miniszter drága barátai

Nagy fontosságot tulajdonítok a barátságnak. Úgy vélem, ez kötelezettségekkel jár. Ezért vagyok itt – e szűkszavú nyilatkozatot Pierre Mauroy egykori miniszterelnök tette, amikor ellátogatott a párizsi büntetőbíróságra, hogy tanúskodjon abban a nagyszabású perben, amelynek egyik főszereplője és első számú vádlottja Roland Dumas volt külügyminiszter. Dumas kínos kérdésekre kénytelen válaszolni, többek közt az immár négy éve az Elf-Aquitaine olajvállalat körül kirobbant vesztegetési botránnyal kapcsolatban. A szocialista politikus, aki többször hangsúlyozta, micsoda megrázkódtatás számára életpályáját egy ilyen pereskedéssel zárni, valószínűleg az egyik főszereplője volt a Mitterrand-korszak „intézményesített korrupciójának”. A szocialista elnökkel baráti kapcsolatokat ápolt Dumas, akinek ügyében egyébként az elhunyt köztársasági elnök fiának neve is felbukkan.Dumas meglehetős következetességgel tagad – szándékán kívül is segítségére van ebben az ügy másik főszereplője, Christine Deviers-Joncour, Dumas egykori szeretője. Deviers-Joncour a bíróság szerint 14-45 millió frankot, más források szerint 64 millió frankot kapott az őt alkalmazó Elf-Impextől. A csinos kis összeg Joncourt egyik vallomása szerint megérdemelten érkezett folyószámlájára, ő igenis megdolgozott érte. Más erről a bírák véleménye, akik a múlt héten megindult monstre per első napjaiban szinte csak Dumas szeretőjének munkaszerződésével foglalkoztak. Ki ajánlotta Deviers-Joncour alkalmazását az Elfnek, milyen körülmények között kötöttek vele munkaszerződést? Erre leginkább az Elf egykori kulcsembere tudna választ adni, ám André Sirven nem jelent meg a tárgyaláson – éppen szökésben van. Így a francia óriáscég volt elnöke, Loik Le Floch Prigent kénytelen válaszolgatni a bírák kellemetlenkedő kérdéseire.A tárgyalás során egyelőre nem vált világossá, kit terhel a felelősség Deviers-Joncour alkalmazásáért, ám szinte tényként kezelték, hogy a meglehetősen homályos tartalmú dokumentum fiktív szerződést takar. A megbízás, hogy Deviers-Joncour erősítse a csoportot, s hasonlítsa össze a nyugdíjazási terveket, nem segít fellebbenteni a fátylat arról, hogy Dumas szeretője mivel is foglalkozott. Mindenesetre 1990–1993 között dolgozott az Elfnél, 180 ezer frankos havi fizetésért, míg egy másik szerződés újabb havi negyvenezer frankot is a számlájára irányított. Deviers-Joncour eközben kijelenti, hogy igenis része volt egy Tajvannak szállított fregattügyletben.Dumas, aki szerint volt szeretőjét mindig is a misztikum parfümje lengte körül, szintén szívesen beszél hadiszállításokról, azt állítva, hogy a 90-es évek elején visszautasította Mitterrand fiának ajánlatát. A nemrég letartóztatott Jean-Christoph állítólag egy Angolába irányuló fegyverszállításra akarta rávenni Dumas-t. A szocialista expolitikusnak nem ez az egyetlen elterelő hadművelete, következetesn állítja, hogy nem tett semmit Deviers-Joncour alkalmazása érdekében, s bár az asszonyhoz „intim és mélyreható kapcsolat” fűzte, kapcsolatuk volt csak, de közös életük nem. A kérdés most már – például – csak az, hogy miért az adófizetők pénzéből kellett e kapcsolat fenntartásáért biztosítani egy pár Berluti márkájú magas szárú cipőt, amely 11 ezer frankba került?