Hideg napokra várva

A múlt télen a novemberi hideget követő januári olvadás űzött rossz tréfát a kis-balatoni nádaratókkal, idén pedig azért késik a nádvágás, mert a három-négy centis jég nem bírja el a munkagépeket. A több mint kétezer hektáros nádtenger aratásához a kézi szerszám – népi nevén a kacor – nem elegendő, a vastag abroncsú Seiga kombájnt viszont nem bírja el az elárasztott Kis-Balaton. A szakemberek szerint egyébként aggasztóan csökken a kis-balatoni nád területe.A fenékpusztai Berki kocsmában, a nádaratók népszerű melegedőhelyén vár bennünket kísérőnk, Laki István. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kis-balatoni kirendeltségének vezetőjével a Papkertbe, a nádtenger leglátványosabb részéhez vesszük az irányt.Egy hatalmas vetésivarjú-csapat kíséretében érkezünk a vörsi templomhoz, ahol Kulics György vállalkozó azzal fogad bennünket, hogy vissza kellett vonulnia embereivel, mert beszakadással fenyeget az aratási terület. Kedvünkért autóba ül két alkalmazottjával, és visszatérünk az aratás – környezetvédelmi kifejezéssel a tisztítás – helyszínére.– Aratásról a minőségi nád betakarításakor beszélünk, most azonban itt környezet- és vízvédelmi szempontú területtisztítás folyik, pontosabban folyna, ha megengedné az időjárás – világosít fel bennünket Laki István. Elmondja: a vízügyesek és a környezetvédők elsőrendű feladata, hogy a csaknem 2200 hektáros területről letakarítsák az úgynevezett „többidejű nádat”. A két-három éves, avas növény ugyanis belerohad a vízbe, és gyorsan rontja annak minőségét. Márpedig a Balaton biológiai szűrőjének, a kis-balatoni védőrendszernek egészségesnek kell maradnia – fűzi hozzá a vízügyes vezető. Laki Istvántól megtudjuk, hogy idén egy alföldi, egy dinnyési és egy keszthelyi vállalkozóval kötöttek szerződést nádaratásra, ám közülük csak a keszthelyi Kulics György csapata kezdett munkához.– A tisztítás nem nagy falat egy vállalkozó számára, igaz, minél több avas nádat takarít be az egyik évben, a következő télen annál több kévébe köthető, minőségi nádra lel – mondja Kulics György. Az egykori vízügyestől megtudjuk: idehaza és külföldön is keresett a kis-balatoni nád. Tetőfedő anyag, nádszövet, nádpadló készül belőle, ezért is keresett Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Szardínián is. A tehetősebb hazaiak pincéiket is náddal fedetik be, és egyre több nyaralótulajdonos építtet a Balatonnál is nádfedeles házat. Dobogómajorba, a Keszthely és Hévíz között épülő üdülőfaluba nyolcezer kéve tetőfedő nádat szállítottunk. A minőségi nád hatvan százaléka exportra kerül – avat be bennünket a nádvágás és -felhasználás titkaiba Kulics György. Elmondja még, hogy a legkeresettebb a ceruzabél vékonyságú nádszálakból kötött kéve. Egy kéve 250–300 forintba kerül, az úgynevezett 62-esből tizenkét kéve kell egy négyzetméter befedéséhez.Aztán elkomorul a vállalkozó arca, mert mint mondja, idén egy hónapot késett már a nádvágás. December közepén kezdtek volna, de akkor tavaszias meleg volt, és most, január közepén sincs még igazi tél. Mikor lesz már 10-15 centis jég? – kérdezi.– Molnár László vagyok, és én kezelem a nádvágó gépet. Apám is nádarató volt, tőle tanultam a mesterséget. Ő még kacorral, kézi kaszával is dolgozott. Az most otthon van a sufniban – veszi át a szót Kulics György egyik munkatársa. Molnár László szomorkásan mondja: idén még nem keresett pénzt nádaratással, pedig ha kedvező lenne az idő, havi ötvenezret is hazavihetne. Ő azok közül való, akik a legjobban ismerik a kis-balatoni nádat, ezért készségesen mutogatja az egészséges és a beteg vízinövényszálakat.– Nézze ezt a szép sárga szálat! Rajta van még a levél, mert a dér, a hideg és az északi szél sem csípte le róla. Amott, az a szürkés, az öreg nád. Attól kell megtisztítani a területet. Az a baj, hogy az új belenő a régibe. Ezért kell megtisztítani körülötte a területet.Közben megfeledkezünk arról, hogy a sással borított sekély víz fölött gyorsan megrepedhet a jég, ezért Molnár László figyelmeztet bennünket: oda lépjünk, ahol a nyílt víz fagyott meg. Egyébként a gépek is a sással borított részeken szakadnak be, és azokat bizony nem könynyű kivontatni onnan – mondja az aratómunkás.– A kis-balatoni nádrengeteg éppen kétszer akkora, mint a „nagy víz”, a Balaton nyáron zöld, télen sárga koszorúja. Itt is meg kell hagyni a nádas negyven százalékát a vízimadaraknak. A természetvédők kiváltképpen ügyelnek arra, hogy a ritka és értékes madárféleségek, például a rétisasok háborítatlanul éljenek a Kis-Balatonnál. Fészkeiket a nádvágógnak csak ötszáz méterre szabad megközelíteniük – tudtuk meg Futó Elemértől, aki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szigorú környezetvédőként ismert kis-balatoni főembere. Futó Elemér sajnálkozva mondja: az elárasztás óta a kétezer hektárnyi kis-balatoni nádasból ötszáz hektárnyi kipusztult. Félő, a késve kezdett tisztítás tovább rontja a helyzetet.– Utoljára tíz-tizenkét éve volt nádtelepítés a Kis-Balatonnál. Akkor az elárasztott terület új töltéseinek oldalába ültettek be nádgyökeret, remélve, hogy a vízinövény – amely a hullámveréstől védte volna a töltést – tovább terjed a víz felé. Sajnos nem vált be a telepítés. Lehetséges, hogy technológiai hiba történt. Ahol telepítettek, ott nem nőtt nád, beljebb, ahol hozzá sem nyúltak a nádashoz, nőni kezdett. Ahol az elárasztás előtt nem volt nád, ott helyenként most van. Furcsa vízinövénnyel van dolgunk, vagy mondjuk inkább egyszerűen azt, hogy a nád természetesen nő – mondja búcsúzóul Laki István.A Balatonnál is késik a nádaratás, noha az önkormányzatok jó része már felkészült a partvédő munkálatokra. A múlt hét közepén a környezetvédelmi hatóság és a balatoni vízügyi kirendeltség emberei körbejárták a tavat, és még e hónap végén döntenek: kiknek adnak egyedi elbírálás alapján hozott vágási engedélyt.A balatoni nádvágók – jóllehet, van okuk bosszúságra – mindazonáltal nem adják fel a reményt. Abban bíznak, hogy március közepéig végeznek a téli munkákkal.