Pályasirató másodszor

Eezernyolcszázkilencvenegytől 1905-ig hazánkban nem volt rendszeres ügetőversenyzés, de a magyar tenyésztők és futtatók nem tétlenkedtek. Bécsbe jártak versenyezni, s nagyban hozzájárultak az osztrák ügetősport felvirágoztatásához. Ebben az időszakban Mary C. (1900-ban), majd Benedict (1905-ben) is megnyerte az osztrák derbit, többen értékes helyezéseket szereztek. A magyar versenyzés feltámadásához szinte minden együtt volt, csak a hatalom csúcsán ücsörgött néhány rövidlátó és vaskalapos hatalmasság (figyelem, száz évvel ezelőtti állapotokról van szó!), akik minden különösebb ok nélkül, egyszerűen zsigerből ellenezték az ügetőt, de elbuktatni nem tudták. 1904 tavaszán megalakult a Budapesti Ügető Egyesület (BÜE). Az egylet érdemdús tagjai erősen elhatározták, hogy újra megindítják a hazai versenyzést. A cél érdekében az anyagi áldozattól sem riadtak vissza. Még a főváros vezetése is nagylelkűnek mutatkozott, és kétezer koronával támogatta az egyesületet. Az újjászületéshez új, a világvároshoz méltó versenytér kellett, a régi tattersalli pálya elhanyagolt volt, s amúgy is szűknek bizonyult. Ám találtak alkalmasabb objektumot. A MÁV Erzsébet királyné úti telepén az 1896-os millenáris idején nagyszabású lókiállítást és bemutatókat rendeztek. A területen lelátókat és futópályát is kialakítottak. A pálya némi fantáziával ma is felismerhető, a földalatti Mexikó úti végállomásánál látható remíz valaha motorkocsik helyett könnyű léptű lovak otthona volt. Az egykori kiállítóhelyet viszonylag csekély költséggel (120 ezer koronáért) sikerült versenyzésre alkalmas, igazi ügetőpályává alakítani. Az ezer méter kerületű futópálya gyors volt és biztonságos. A látványosságnak megkérték az árát, a páholyjegy 25 koronába került, az I. helyi lelátóra hat koronáért engedték be az urakat. A nyitónapon, 1905. május 25-én négyezer-ötszázan tolongtak a tribünökön. A starteri tisztet gróf Teleki Pál, a későbbi miniszterelnök látta el.Az új pálya első versenyét az osztrák tulajdonban lévő Vidra nyerte, Karl Kreipllel a kocsijában. A közönség remekül szórakozott, a hét futamból négy végződött nyakhosszas vagy szorosabb küzdelemmel. A totalizatőr forgalma meghaladta az 50 ezer koronát. Abban az időben az I. és II. helyen még külön számolták az osztalékot. Így előfordult, hogy ugyanabban a futamban az I. helyen 10-re 356, míg a II. helyen 10-re 73 korona volt a kvóta. Az Erzsébet királyné úti pálya sok nagy klasszist látott. Innen indult el Dóra, az Európában tenyésztett első ügető, amely Amerikában versenyt nyert, itt tette meg első lépéseit Baka, itt veszítette el botrányos körülmények között a derbit Első, a többszörös Európa-rekorder. Ezen a pályán nőtt fel s lett híres a kiváló magyar szakembergárda is. Az Erzsébet királyné úti pálya volt az iskolája Marschall Józsefnek, Kovács II. Jánosnak, Zwilliger Józsefnek, Feiser Sándornak, Jónás Lajosnak, Novák Györgynek s még számos ragyogó hajtónak, idomárnak.A pálya átvészelte a háború viharait. A kommün alatt a tanácskormány érthetetlen engedékenysége, netán feledékenysége folytán az ügetőt nem szabadította fel a proletárdiktatúra. A Népstadion helyén állt galopp-pályát s a tattersalli pályát felszámolták, és a lakosság élelmiszer-ellátásának szolgálatába állították, az Erzsébet királyné útra rá se hederítettek. Versenyeket persze nem tartottak, de a lovakat nem kommunizálták el, a személyzetet nem zaklatták. Később a románok rendszeresen betörtek a totalizatőrkasszákba – fel nem foghatták, hogy azok miért üresek mindig –, de lólopásban nem gyakorolták magukat. (Alagon megpróbálkoztak vele, de a Lovaregylet tagjai elvették a kedvüket.)Ahogy lenni szokott, amit sikerült megmenteni a háború alatt, azt elvitte a béke. 1931-ben a MÁV-nak eszébe jutott, hogy szüksége van az Erzsébet királyné úti területre. Az ügetősöknek van még két évük, utána költözhetnek, ahová akarnak. A BÜE kétségbeejtő helyzetbe került. Az Európa élvonalába tartozó ügető pálya nélkül marad! Új versenyteret kellett keresni, és ismét a Tattersallra esett a választás. Az elhanyagolt, részben szemétlerakásra használt terület a főváros tulajdonában volt. A Székesfővárosi Fuvartelep, amelynek feladata volt a város üzemeit (tűzoltóság, víz-, gázművek stb.) lóval ellátni, 1912 óta ügető fajtájú lovakat tartott. A 800 ló sokszor bizonyította kitartását, megbízhatóságát. Az Ecseri úti telepet a főváros legértékesebb üzemének tartották. A főváros hálája nem maradt el. A szokott galantériával, némi megszorításokkal ugyan, de ingyen a BÜE-nek adta a területet.Az ajándék iszonyatosan sokba került.