Téli munkák a siófoki sólyatérben

Ónos eső veri a siófoki hajóállomás környékén a lelakatolt divatüzletek és szórakozóhelyek falát, a kikötői borozót már kora ősszel bedeszkázták. A vízi rendészet Opeljein kívül alig gurul be más jármű a Horgony utcába, a Balatoni Hajózási Rt. udvarán sorakozó gépkocsisor viszont arról árulkodik: nem mentek fagyszabadságra a magyar tenger hajósai. A Mahart-udvar bejáratát elhagyva az az érzése a látogatónak, hogy egy kisvárosi lakótelepre érkezett, a sólyatér déli részén sorakozó hatalmas katamaránok távolról két-három szintes panelházakra emlékeztetnek.Nincs okunk a panaszra, amit 2000-re vállaltunk, azt teljesítettük. Negyvenmillió forintot költöttünk az új fonyódi vitorláskikötőre, a földvári bővítésére pedig harmincmilliót. Hajóink felújításra tavaly csaknem százmillió jutott, és az idén is folytatjuk a Marina-lánc, a tóparti vitorláskikötő-hálózat fejlesztését, szépítését – értékeli az elmúlt esztendőt a balatoni flotta „admirálisa”. Horváth Gyula, a siófoki székhelyű hajós társaság ügyvezető igazgatója örömmel újságolja, hogy idén újabb két kikötő bővítésével és csinosításával sietnek kielégíteni a hazai és a külhoni vitorlázók igényeit. Szigligetnél, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kellős közepén az eliszaposodott kikötőnél van munkájuk és Balatonlellén is akad bőven dolga az építőknek. A „fekete flotta” emberei Szigligetnél és Lellénél a legnagyobb hidegben is dolgoznak. – Szigligeten 98, Lellén 160 kishajónak lesz korszerű parkolója, és természetesen klubházak kialakításáról vagy korszerűsítéséről is gondoskodunk. Balatonlellén Fa Nándor tervei alapján egy, a tengeri kikötőkhöz hasonló, úgynevezett úszópontonos létesítmény várja majd a vízi sportok kedvelőit. Ez egy olyan kikötő lesz, amely követi a víz mozgását, a „balatoni árral” együtt emelkedik, s az „apállyal” együtt süllyed – mondja a tó főhajósa.Horváth Gyula ugyanolyan lelkesültséggel beszél az idei terveikről is, mint amilyen büszkén sorolta a múlt év eredményeit. Elmondja: nem szeretne rangsorolni, de vagy fél tucat tóparti önkormányzat várja, hogy a Balatoni Hajózási Rt. újjávarázsolja a hajóállomások mellett kialakított vitorláskikötőket. A keszthelyi „vízi parkoló” 250-300 millióba kerül, a grandiózus siófoki vitorláskikötő – amelyet 2004-től terveznek – egymilliárdba, ezenkívül Szemes, Boglár, az északi parton Akali és Alsóörs is várja a Marina-lánc bővítését. Most 1500 árbocosnak, kisebb sporthajónak, illetve luxusjachtnak jut hely balatoni kikötőkben, ám ha a tervezett bővítések befejeződnek, csaknem kétezer kishajó-tulajdonos tudhatja biztonságban vízi járművét a tó körül. A siófoki hajósok egyébként nem bízzák a véletlenre a sokmilliós beruházást igénylő kikötők nyári kihasználtságát. A részvénytársaság marketinges csapata ottjártunkkor éppen Düsseldorfban tartózkodott, és német vitorlázóknak kínálta a nyári kikötőbérleteket.Átkelőhajók a tiszaiaknak– Sokszínű turisztikai szolgáltatásra serkent bennünket a Mahart Holding, de mi magunk is tudjuk: a menetrendi hajózás, vitorlás- és a konferenciaturizmus mellett a hajóépítést is fel kell élesztenünk Siófokon. A közeljövőben adunk át egy húsz méter hosszú révhajót a tiszaiaknak, s egy újabbat is építünk Tiszainokának. Ez utóbbihoz természetesen indulnunk kell egy közbeszerzési versenytárgyaláson – mondja az ügyvezető igazgató, majd Szili István energetikus gondjaira bíz, hogy végigjárjuk a hajósok birodalmát, a csúszásveszélyes sólyateret.Első utunk a balatoni flotta egyik büszkeségéhez, a 110 éve épült Kelénhez vezet. A hasonló korú Helka „testvérét” tavaszra új ruhába öltöztetik. – Fehér lambériát, szürke padlószőnyeget, oldala pedig mahagóniburkolatot kap – magyarázza a fiatal Vajda Flórián. A Kelén gépkezelőjétől megtudjuk: a matuzsálemi korú hajót egy hathengeres SK-motor hajtja, a kirándulók egyik legkedveltebb vízi járműve nyaranként Füred kikötőjéből startol. – Jobban szeretik a Kelént, mint az ugyancsak elegáns katamaránokat, ezzel a hajóval – a kirándulók elmondása szerint – feledhetetlen élmény egy balatoni kirándulás – mondja Flórián.A Kelén előtt horgonyoz a Csongor. Idén ez a jégtörő, noha a sólyatérben még nem állt be a jég. – Nem is szabad hagynia, hogy húszcentis legyen, ezért akkor is körbejár a sólyatérben, ha csak három-négy centis a jég – tájékoztat Szili István. Majd mielőtt sajnálni kezdeném a Csongort, a nosztalgiaflotta büszke tagját, kísérőm közli: a hajó 7-8 milliméteres lemeze a húszcentis jéggel is sikerrel birkózik.Az egyik gépműhelyben Tavasi Sándor forgácsol irányváltó-szorító anyát a Keszthely motoroshoz, nem sokkal távolabb tőle pedig a sólyatér „melegfelelősei” szorgoskodnak. – Gázégőt javítok a hőbefúvóhoz, a hajókon dolgozóknak ugyanis szükségük van a 20-22 fokos melegre – magyarázza Barna István, majd melegfelelős társára, Simonics Ferencre mutat, aki kondenzvíz átnyomatásával foglalatoskodik. – Nagyok a műhelyek, sok az üvegfelület, így gyorsan kihűlnek a helyiségek – mondja a fűtő.„Máglyán” a csavargőzösA dübörgő gépek műhelyéből az asztalosüzem felé indulunk. Itt készül a két „trópusi busz”, az alumínium testű Györök és az Arács új belső burkolata. – A középkorú, csaknem negyvenéves vízibuszok már nemigen emlékeztetnek a korabeli, kissé otromba fazonukra, a hajók hátsó része ugyanis már nyitott, a trópusiak többsége már sétafedélzetet is kapott – mondja Vörös János, az asztalosüzem csoportvezetője. Itt történt a luxushajónak számító Vénusz vitorlás felújítása – tudtuk meg a csoportvezetőtől, aki többek közt azt fájlalja, hogy kihalóban van a klasszikus hajóépítő szakma. – Nem kellenek már a fából készült sporthajók, így munka nélkül maradnak a hajóácsok és -asztalosok. Számítógéppel tervezik a műanyag hajókat, legújabban az alumíniumból készülőket. Pedig milyen jó lenne egy kis hajóiskolát nyitni itt Siófokon – mondja sóhajtva Vörös János. Majd büszkén meséli, hogy egy ismerősétől megkapta a világhírű holland óceánjáró, a Batávia műszaki dokumentációit, és azt is tudja, hogy a hajdan elsüllyedt híres hajó óceánból való kiemelése után úgy történt annak a rendbehozása, hogy a mesterek a hatalmas vízi jármű mellett hajóépítő iskolát nyitottak az érdeklődő fiatalok számára.A sólyatér Balaton felőli oldalán – ahol a múlt télen a Helka újult meg – most az egykori dunai csavargőzöst, a Bakonyt emelték „máglyára”. Kvarchomokos tisztítás vár a Bakonyra, a rárakódott szennyeződést, a cementté szilárdult iszapot csak igen erős tisztítószerrel lehet eltávolítani a hajó vízbe merülő részéről – mondják a karbantartók.Az első emberA flotta téli szállásának egyik legfontosabb embere a sólyamester. Bocs Sándor viselheti ezt a megtisztelő címet, aki ötödmagával a legnehezebb sólyatéri munkát, a hajók vízből való kihúzását végzi. Bérmunkát is vállal a siófoki hajós társaság, így került a sólyatérbe egy füredi vállalkozó vízi járműve, a Kis-Balaton. Bocs Sándor emberei a Kis-Balatont is éppen olyan műgonddal emelik ki a vízből, mint saját hajóikat.– Nem könnyű a hajók kiemelése, most kiváltképpen nem, hiszen 35-38 centiméterrel alacsonyabb a tó vízszintje, mint azt telenként korábban megszoktuk. Ilyenkor – noha még nincsenek mínusz tíz-tizenöt fokos hideg napok, a kötelek le vannak fagyva, ridegek, könnyen megpattanhatnak, s az nagyon balesetveszélyes – mondja a sólyamester.Szemleutunk végén keressük fel a sólyatér első emberét, Singler Tibort. A telelőparancsnok nyáron a Szaturnusz vitorlás, télen a jégtörő Csongor kapitányaként hasznosítja tudását. – A társaságnál sokoldalú emberek dolgoznak, hiszen ugyanazzal az állománnyal kell helytállni a nyári szezonban, mint télen. Az én feladatom a Mahart-öböl egészének csúszásmentesítése, a kármegelőzés, a jégtörés, a vízibu-szok „lepumpálása”. Hogy sajnálom-e a téli hajómat, a jégtörő Csongort? Természetesen sajnálom, és féltem. Kiváltképpen hátborzongató érzés a nagy fordulatszámmal dolgozó motor zaja mellett a jég ijesztően furcsa hangját hallani – mondja a sólyatér parancsnoka.