A jó hírért-névért s az szép tisztességért...

Az IFOR kötelékében 88, az SFOR-éban 262 feladatot hajtott végre Bosznia-Hercegovina, illetve Horvátország egykori hadműveleti területein az öt éve Okucaniban állomásozó magyar műszaki kontingens. A délszláv békefolyamat történetét megörökítő majdani história minden bizonnyal piros betűvel rögzíti katonáink érdemeit: a Mérnökök a békéért díjjal kitüntetett magyar műszakiak a térség harminc hídjának megépítésével, 32 kilométer közút és 65 kilométer vasút rendbetételével, továbbá 2200 búvármerüléssel és 200 ezer négyzetméter akna- és lőszermentesítésével méltán vívtak ki elismerést hazánk és a honvédség számára.Az okucani tábor felé robogó autósnak még elszorul a szíve a romokban álló, szétlőtt falú házak láttán, ám a példásan felszántott termőföldek már azt igazolják: déli szomszédaink jórészt túltették magukat a háború okozta bozóttüzek traumáján. A magyar tábor bejáratát az ötödik születésnapon isegy fedélzeti fegyverrel ellátott BTR–80-as harci jármű őrizte, odabenn a kaposvári honvéd helyőrség fúvósai gondoskodtak az ötéves jubileum állománygyűlésére várakozók jó hangulatáról.Miközben a parancsnokság a helikopterrel érkező Fodor Lajos vezérezredest, a honvédség első emberét várta, Csík Sándor törzsőrmester az egyik konténerzuhanyozó tisztításával foglalatoskodott.– Huszonhét éves vagyok, Szentkirályszabadjáról jöttem Okucaniba, és mint szolgálatvezető, a katonák járandóságának intézésével foglalkozom. Persze emellett időnként takarítanom is kell, itt nincs külön takarítónő – mondja mosolyogva a fiatal katona. Nem titkolja: jól jön a külszolgálati devizakeresmény, merthogy odahaza, Veszprémben kinézett magának egy mutatós hobbitelket. A vendégeket fogadó tisztek között pillantjuk meg Szőke Mihály alezredest, hazánk zágrábi nagykövetségének katonai és légügyi attaséját, aki – mint elmondta – gyakori vendég a magyar műszakiaknál. – Kiváló a kapcsolatom a táborral, és éppen négy éve, hogy katonadiplomáciai közvetítést végzek a horvát védelmi minisztérium és Okucani között. Horvátország kormánya gyakran juttatja kifejezésre háláját és köszönetét a magyar műszakiak munkájáért – mondja a katonai attasé. Az ünnepi állománygyűlésre meghívott egykori parancsnokok közül az első, Renkovics József ezredes mellett talán Vass János ezredes a legnépszerűbb. – Jó érzés ma itt lenni, de újabb egy évet már nem vállalnék. Most rendelkezési állományban vagyok, bár vannak még „tartalékaim” – mondja némi keserűséggel az ezredes.Német László őrnagy, római katolikus tábori lelkész már a harmadik féléves ciklust tölti Okucaniban. Otthon a szentesi és a hódmezővásárhelyi műszaki dandár lelkipásztoraként tevékenykedik, itt pedig istentiszteleteket és bibliaórákat tart. – Igény szerint a gyermekek megkeresztelésére készítem fel a fiatal katona apukákat – mondja a tábori lelkész.A kétszázöt fős okucani elit csapat tizenkét katonalányának egyike, Huller Edit főtörzsőrmester a Katonai Felderítő Hivataltól „vonult be” a horvátországi táborba, és itt elsődlegesen szerb–horvát nyelvtudását hasznosítja. Ő nem állt be a feszesen felsorakozó ünnepi alakzatba, így volt ideje, hogy elmondja: tíz éve katona, és megszokta már, hogy a hadseregben a nők nincsenek privilegizált helyzetben. Edit lakásra gyűjti a devizában kapott keresményt és az otthoni „alapfizetést”.A kaposvári honvédzenekar a magyar Himnuszt játssza, majd látványos katonai ceremónia közepette Fodor Lajos vezérezredes és az SFOR logisztikai főnöke, Claudio Sanpaolo dandártábornok méltatja az „okucani vitézek” helytállását. Az ünnepség befejeztével a magyar vezérkari főnököt ostromolják kérdésekkel az újságírók: – Meddig tart a műszakiak küldetése? Hova vezénylik őket Okucaniból?Fodor vezérezredes megismétli a tábori színpad előtt látható, öles betűs felirat szövegét: „A misszió folytatódik.” Elmondja: parlamentünk döntése alapján 2003-ig szól a műszaki kontingens küldetése, ám hogy ezután mi lesz, most még nem tudni. Ez idő szerint a világ különböző nemzetközi misszióiban 730 magyar katona teljesít szolgálatot – fűzi hozzá büszkén.– Jó érzés ezekben az években zágrábi nagykövetnek lenni – válaszolta kérdésünkre Csóti György, a horvát fővárosba akkreditált vezető diplomata. – Horvátország azzal, hogy helyet biztosított Okucaniban a magyar műszaki alakulatnak, hozzájárul a délszláv békefolyamat folytatódásához. Ez a csapat az előző öt év során olyan katonai tudást mutatott fel, amely hazánk jó hírnevét öregbíti a térségben és a nemzetközi közösségek előtt.Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Kocsis Kálmán, szarajevói nagykövetünk is. A diplomata mindazonáltal úgy látja: öt év igen kevés idő ahhoz, hogy a háborútól súlyosan sérült Bosznia-Hercegovina rendbe jöjjön. A balkáni ország egyébként tisztában van azzal, hogy Magyarország a béke megóvásán túl csak rendkívül korlátozott gazdasági segítséget tud nyújtani Bosznia-Hercegovinának.Délután táborszemlét tartott a Fodor Lajos vezette magyar katonai delegáció, majd miután a levegőbe emelkedett a vezérkari helikopter, a népes újságírócsapat autókonvoja is elhagyta a tábort. Bosznia határán modern határőrségi és vámhelyiségek előtt sorakoztak a délre tartó kocsik. A tartós béke reményében új hídon gurultak át a sokat szenvedett országba.