Kényszerleszállás

A régió vezető légitársaságának szerepére törekvő Malévet a múlt héten váratlan események kényszerítették a földre. A repülőgép-szerelők sztrájkja egy hétig tartott, a munkát úgy folytatják, hogy az őket képviselő szakszervezetek által megfogalmazott követelések egyetlen lényeges pontja sem teljesült. A gazdasági nehézségekből kilábalni képtelen Malév és dolgozói tehát rövid idő alatt sokat veszítettek.Az amúgy jól megfizetett szerelők éppen akkor bénították meg a rendszert, amikor a világpiac az utolsó pár cseppet facsarja ki a magukra maradt légitársaságokból. A piacon farkastörvények uralkodnak, amelyek még egy olyan céget is összeroppantanak, mint a Swissair csoport oltalma alatt lévő Sabena. A piac pedig ennél is könyörtelenebb azokkal szemben, akik a bajban maguk alatt vágják a fát. Sajnos a Malév néhány év alatt olyan helyzetbe került, hogy nincs olyan menedzsment, amelyik rövid időn belül gyökeres változást tudna elérni. A privatizáció egyelőre nem sikerült, a nagy szövetségesek nem kapkodnak a társaságért, a működési veszteség pedig tavaly elérte a tízmilliárd forintot. Napnál is világosabb, hogy a Malév önmaga nem tud ebből a helyzetből kilábalni. A változásokhoz vivő út milliárdokon keresztül vezet, s egyelőre csak a jelenlegi tulajdonosra számíthatnak.Felmerül a kérdés, hogy mindennek ismeretében tanácsos volt-e a szakszervezetek által felhergelt dolgozóknak megbénítani a forgalmat, anyagi és erkölcsi kárt okozva tulajdonképpen saját maguknak. A gazdasági racionalitást tekintve a válasz egyértelmű nem. Nincs ugyanis olyan tulajdonos a világon, amelyik a csődben lévő vállalatba úgy pumpál milliárdokat, hogy közben eleget tesz a dolgozók követeléseinek, és annak megfelelő bért fizet. A gazdasági életben ez éppen fordítva történik. Elszámítja magát, aki ilyen hiú ábrándokat kerget, mert ha ez valósággá válhatna, nagyon hamar megszűnhetne a cég is, amelyiktől alkalmazottja nemrég még biztos jövőt remélt.A múlt évben komoly veszteségeket okozó vasutassztrájk bontakozott ki az országban, ami majdnem a legnagyobb hazai vállalat teljes csődjével végződött. Egyesek akkor arra a következtetésre jutottak: a sztrájk megmutatta, hogy a XXI. század hajnalán nélkülözhető a vasút. Nagyon sarkosan fogalmaztak az érintettek, hiszen bármelyik közlekedési ágat csak rövid távon lehetne a másikkal pótolni, a további következményekkel nehéz lenne szembesülni. Az Aeroplex dolgozói a 240 ezer forintos átlagfizetés mellett 15 százalékot követeltek, ami egy nyereséges vállalatnál a jelenlegi gazdasági helyzetben vállalható lenne. De a Malév nem nyereséges, sőt komoly támogatásra szorul. Mint ahogyan nem nyereséges a MÁV sem, ahol a dolgozók és a szakszervezetek megelégedtek az első lépcsős 8,75 százalékos béremeléssel. Pozitív eredménnyel zárt viszont egy másik közlekedési társaság, a GYSEV, ahol ennek ellenére nem voltak irreális követelések, maradtak 10,6 százaléknál. A MÁV dolgozók egy részét képviselő VDSZSZ idén is hozta a formáját, a hároméves megállapodásban szereplő moratórium ellenére szolidaritási sztrájkot helyezett kilátásba. A repülőgép-szerelők konfliktusát eszközként használva kívánta érdekeit érvényesíteni a dolgozók, az utasok és a társaság kárára. Bizonyítva ezzel is, hogy a szakszervezetekben megtestesülő érdekképviselet sokszor igen távol kerül a dolgozók valós érdekeinek képviseletétől.