Beethoven a legkedvesebb!

Kálmán Gyöngyi
2001. 03. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ünnepi hangversenyt rendeznek március 4-én, vasárnap a Zeneakadémia nagytermében: Jurij Szimonov Budapesten tartja hatvanadik születésnapját. A világhírű dirigens ezen az estén a MÁV és a Matáv zenekar mellett a Solti Kamarazenekart és a Liszt–Wagner Zenekart dirigálja, a műsorban az ünnepelttel együtt muzsikál Vásáry Tamás, Szabadi Vilmos, fellép Wiedemann Bernadett, Anatolij Fokanov és Molnár András. Jurij Szimonovot a karmesteri pálya szépségeiről és nehézségeiről kérdeztük.Korán határozta el, hogy karmester szeretne lenni?– Nagyon korán. Az édesanyámtól tudom – én erre alig emlékszem –, hogy az operaházban, ahol énekelt, egyszer az Anyegin közben, három évesen, elkezdtem „vezényelni”, és nem akartam abbahagyni. Ez volt az első „fellépésem”. Hétéves voltam, amikor beírattak a zeneiskolába, ahol a felvételin kijelentettem, hogy sem énekelni, sem hangszeren játszani nem akarok: vezényelni akarok. Tudomásomra hozták, hogy ilyen osztály nincs – és rábeszéltek a hegedűre. De már tizenkét évesen pódiumon álltam, és dirigáltam az iskolai zenekart.– Miután megnyerte a római nemzetközi Santa Cecilia karmesterversenyt, az Aidával debütált a moszkvai Bolsojban. Majd a színház történetének legfiatalabb főzeneigazgatója lett...– A dolog nem volt ilyen egyszerű. Én ugyanis a kiszlovodszki filharmoniánál vezető karmester voltam 1966 óta, és Mraviszkij asszisztense Leningrádban – egyáltalán nem akartam operát vezényelni. Többször hívtak, de nemet mondtam: a szüleim foglalkozásának köszönhetően színházban nőttem fel, nem akartam ott leélni az egész életemet. Akartam, nem akartam, 1970. február elsejétől megkaptam a Bolsojba a főzeneigazgatói kinevezésemet. Akkoriban a pályakezdő művészek előtt kiemelkedő érvényesülési lehetőségek voltak. A kormányok – a Szovjetunióban és a környező országokban – erősen támogatták a kultúrát, ez része volt a politikának. Ma a világon mindenütt – keleten és nyugaton – a politikusok csak a politikával foglalkoznak. Kiszálltak a kultúra rendszeres finanszírozásából. Szerezzenek pénzt, mondják. Így azután a művészet a szponzoroknak van kiszolgáltatva. Ők diktálnak, a színvonal meg egyre süllyed. A Szovjetunió művészeit a világ minden táján elismerték, hívták, várták a korábbi évtizedekben. Mára ez megszűnt.– Szülőhazája komponistáinak ismertté válásáért sokat tett, számos művet Jurij Szimonov vezényelt először külföldön. Hogyan fogadták ezeket a premiereket?– Nem szoktam a fogadtatással különösebben foglalkozni. Az előadóművész játssza azt, amit meggyőződéssel el tud játszani. A publikum azt szereti, amit sokszor hall, Csajkovszkij 4., 5. és 6. szimfóniáját, Glinka Ruszlán és Ludmillájának nyitányát. Azt gondolja, hogy más orosz zene nincs is. Pedig Csajkovszkij első három szimfóniája is nagyszerű, csak alig hallani. Rahmanyinov 1. szimfóniáját rajtam kívül senki nem játssza, pedig remekmű. Glazunov szimfóniáival ugyanez a helyzet – nyugaton nem népszerűek, mert nem is tudnak róluk. Én a népszerűséggel nem foglalkozom, rendszeresen a műsoromra tűzöm azt, ami szerintem jó. A magyar közönség Brucknert nem ismeri, nem szereti, unalmasnak tartja. Bizonyára eddig unalmas előadásban hallotta...– Hány művet vezényelt eddig?– Nem tudom. Nem tartom számon. A karmesteri hivatás nem erről szól, hanem arról, hogy az értékek eljussanak az emberekhez. A legfontosabb, hogy a dirigens azt játssza, amit szeret, s azt mindenkinél jobban tudja tolmácsolni, mert akkor jó karmester.– A közönség várakozásainak nem kell tehát feltétlenül megfeleleni... A mai zenekritikáról hogyan vélekedik?– A diktatúrában volt, akit csak dicsérni – és volt, akit csak szidni lehetett. A demokrácia eljövetelével ma már mindent papírra lehet vetni. Ha valaki szándékosan rosszat kíván írni, megteheti. A jóra ráfoghatják, hogy rossz – és fordítva.– A világ minden pontján dirigált, a legnagyobb zenekarokkal dolgozott, számos együttest alapított, repertoárja óriási. Nem fáradt?– Egyáltalán nem. Ifjúi mohóságot érzek, temérdek a tennivalóm. Régóta tervezem, hogy írok egy tankönyvet leendő karmestereknek. Az idő szorításában élek, három városban vagyok állandó karmester – Brüsszel, Moszkva, Budapest –, s emellett Japántól Németországig sok helyen lépek fel rendszeresen.– Vannak álmai egy hatvanesztendős fiatalnak?– Vannak. Szeretném legnagyobb kedvencem, Beethoven mind a kilenc szimfóniáját úgy előadni, ahogy előttem még senki sem. Keresem hozzá a megfelelő zenekart...

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.