Új Magyar–francia kéziszótár

Negyvenötezer szócikk. Csak 15-20 százalékkal kevesebb információ, mint a régi nagyszótárakban. A mai francia nyelv általános szókincse, benne bizonyos tudományos kifejezések sora és némi szleng. Nyelvtanulónak-fordítónak egyaránt hasznos mellékletek (Bárdosi Vilmos összeállításában): határozóragok, személynevek, földrajzi, történelmi, mitológiai tulajdonnevek, gyakori közmondások, számok és törtszámnevek. Jól kezelhető formátum. Ötezer forint körüli ár.Így jellemezhetjük néhány szóval a most megjelent új Magyar–francia kéziszótárt, amelyet nemrég mutattak be az ELTE Egyetemközi Francia Központjában a főszerkesztő, Jean Perrot professzor jelenlétében. (Párja, a Francia–magyar kéziszótár tavaly jelent meg Pálfy Miklós szerkesztésében.)A Magyar–francia kéziszótár vadonatúj, nem valamelyik réginek az átdolgozott kiadása. Az anyagot Párizsban állították össze kollektív munka eredményeként, a Paris 3 Sorbonne-on létrehozott Egyetemközi Magyar Központ, illetve budapesti párja, az ELTE Egyetemközi Francia Központja által kidolgozott elvek alapján. A szócikkeken magyar és francia munkatársak közösen dolgoztak, ki-ki a saját anyanyelvének szempontjait tartva szem előtt. Nehéz a szótárszerkesztés, de nehéz a szótár használata is – mondta zárszavában Jean Perrot. Csak az tudja jól használni, aki ismeri a nyelvtant, megérti a példákat, és érzi a stiláris különbségeket. Egyetértve a professzorral, tegyük hozzá: sokak szerint – közéjük tartozik e sorok írója is – nincs izgalmasabb olvasmány a szótáraknál. Bárhol fölüthetők, bogarászhatók. Szórakoztatók és épületesek. Nemcsak az idegen nyelvet tanulhatjuk meg belőlük, hanem a saját anyanyelvünket is – jobban.(Magyar–francia kéziszótár. Főszerk.: Jean Perrot. Grimm Kiadó, Szeged, 2000. Ármegjelölés nélkül)