Emlékezők hátborzongató szenvtelensége

2001. 06. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy fénykép...Alatta a tárgyilagos szöveg: „A Rákóczi-szobor mögötti területen fekvő holttestek. A lámpaoszlop tövében látható kislányt az édesanyja már holtan vitte el a Hold utcai rendelőintézetbe.”Ilyen az új könyv 1956-ról. Ilyen is. Kő András és Nagy J. Lambert könyve, a Kossuth tér, 1956.Jók az ilyen „szikár” könyvek. És hátborzongatóak. Hátborzongató a viszszaemlékezők „szenvtelensége”...„Csak annyit tudok, és mindig is ezt mondtuk a feleségemmel és hát Lázár Pistával együtt, hogy a Földművelésügyi Minisztérium felső részéről” – mondja Constantin Miklós. Mert hogy onnan lőttek... „A tűzoltók a lövések nyomán eszeveszetten menekültek, három lövés után azonban szinte teljes csend lett” – emlékezik Balázs András. „– De miért lőttek a mentőkocsikra? – Mert hogyha elkapnak bennünket, akkor a ruháinkat és a kocsijainkat meg tudják szerezni, s ez elegendő lehet az elmenekülésre. Ez volt az egyik, amiért lőttek minket, történetesen az ÁVH-sok” – mondja dr. Felkai Tamás.És így tovább...Mondják, csak mondják a történelmet.Esendő, idős emberek visszaemlékezéseiből áll össze az a történelem – a mi történelmünk. A mi csodánk. A mi ’56-unk. A világ egyik legnagyszerűbb, legbátrabb, legtisztább forradalma.Ami a lelkekben és a fejekben maradt fenn évtizedeken át.Amiről csak hazugságot írtak hivatalosan ugyanezeken az évtizedeken át. Hát kevés mocskosabb hazugság született ebben az országban, mint ’56 meggyalázása...Ezt igyekszik helyre tenni Kő Andrásék könyve.A visszaemlékezők könyve.A tanúk könyve.A tanúké, akik megélték a csodát, és aztán túlélték a gyalázatot is. És volt erejük túlélni a hazugságot is, de még a kényszerű hallgatást is, a lélekbe zárt fájdalom súlyát is.Ez a könyv a bizonyíték: nem lehet átírni a történelmet. Nem lehet elpusztítani egy nemzet önbecsülését.A tanúk, az események szereplőinek szenvtelensége és emlékezete: az a mi önbecsülésünk.Sok ilyen könyv kell még.Szikár és becsületes és nagyon-nagyon komoly könyv. A megalázottak és megszomorítottak könyvei. A bátrak könyvei.Mert beszélni kell. Emlékezni kell. Tudni kell. Mindent. Fejest kell ugranunk ebbe a múltba, az elhazudott múltba, hogy gyógyuljanak a sebek – és hogy helyrebillenjen az erkölcsi rend.Mert miközben olvassuk Kő Andrásék tanúinak beszámolóit, soha, egyetlen percre sem feledhetjük: a gyilkosok is itt vannak még, miközöttünk. Hajuk szála sem görbült. És még csak nem is szégyellik magukat, még csak nem is szégyellték magukat, soha...De ők nagyon nem örülnek az ilyen könyveknek.A becsületes könyveknek.Ezért kell sok-sok ilyen még...Őnekik legalább ennyi legyen a bűnhődés.Az igazak jutalma pedig: a kibeszélés megenyhítő kegyelme.Az olvasóé pedig maga a történelem. A miénk...(Kő András – Nagy J. Lambert: Kossuth tér, 1956. Teleki László Alapítvány. Ára: 3920 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.